Millió kátyú okozhat százezres kárt – minden autósnak

    2
    2

    A csapadékos és fagyos tél alaposan megtépázta útjainkat. A Bárdi Autó közleménye szerint hazánk 200 ezer kilométernyi úthálózatán napjainkban akár egymillió kátyú is lehet, amelyek többsége potenciális veszélyforrás autónk futóműve és kerekei számára. A hatalmas szám oka, hogy egy-egy fagyos, csapadékos hét után kátyúk ezrei jelennek meg a hazai utakon, és ezek akár százezres nagyságrendű kárt is okozhatnak autónkban. A javítás megkezdését március második felétől várhatjuk állítólag, mostanság azonban mindannyiunk rémálma, hogy olyan kátyúba hajtunk, ami miatt ott helyben defektet kapunk, s azonnal kell kereket cserélnünk. Ugyanakkor utólag, a szervizben is kiderülhet, hogy egy kátyú túl nagy csapást mért autónkra, pontosabban annak futóművére. Hiába vezetünk óvatosan, próbáljuk kerülni a kátyúkat, mivel sokszor víz vagy hó borítja a lyukakat, így teljesen elkerülni őket gyakorlatilag lehetetlen. A legtöbb esetben a gumi vagy a felni sérül, de ennél problémásabb és költségesebb a futómű rejtett hibája, mert sokszor csak később derül ki, hogy egy nagyobb zökkenő komolyabb kárt tett benne.
    Bosszantóbb, de talán mégis egyszerűbb, ha mindjárt a helyszínen intézkedünk. Ilyenkor ugyanis legalább megvan az esélyünk arra, hogy a kárunkat megtéríttessük a közút kezelőjével vagy a biztosítóval, amennyiben a káresemény körülményeit megfelelően dokumentáltuk. Fontos tudni, hogy még a külön kátyúbiztosítással rendelkezőknek is csupán a fele kap kártérítést amiatt, hogy nem vagy nem megfelelően dokumentálták a történteket. A biztosító ugyanis pontosan ugyanolyan részletes dokumentálást (rendőrségi jegyzőkönyvet) vár el, mint a közút kezelője, hogy a kárt akár bírósági úton be tudja hajtani. [BANNER type="1"]
    A kátyúk kapcsán egyébként mindenképpen komoly kárt szenvedünk, ennek oka pedig a futómű fokozatos elhasználódása. A kátyúk, nyomvályúk, gyűrődések ugyanis folyamatosan igénybe veszik a futómű elemeit, így azok idővel elkopnak. A Bárdi Autó szakértői szerint ilyenkor árulkodó az úthibákon, fekvőrendőrökön jelentkező kopogó hang, amely leggyakrabban az elkopott gömbfejek következménye, de a szilentek is okozhatják a futómű kopogását. Míg azonban utóbbiakat hallani lehet, a lengéscsillapító csendben megy tönkre. Sok tulajdonos ezért nem is foglalkozik a lengéscsillapítóval: ennek meghibásodása ugyanis egy folyamat. Szép lassan romlanak a kanyarjellemzők, illetve megnő a fékút is, ezt pedig normál közlekedésben nehéz felismerni.
    Pedig a lengéscsillapító hibája akár a fékút 20 százalékos megnövekedését is eredményezheti, ez pedig már elegendő ahhoz, hogy vészhelyzetben a gépjárművünk ne álljon meg időben és baleset történjen. A keréknyomás szintén rendszeresen ellenőrizendő, ahogyan a kerekek állapota is: egy szálszakadt gumi vagy egy kissé megütött felni az általa keltett rezonanciákkal ugyanúgy tönkreteheti a lengéscsillapítót és a toronycsapágyat, mint a nem megfelelő abroncsnyomás.
    Ahhoz, hogy utunk során mindig a legnagyobb biztonságban legyünk, ajánlott évenként vagy 20 ezer kilométerenként szervizben ellenőriztessük a futóművet és az abroncsokat. Ilyenkor a szemrevételezés mellett különösen fontos a vizsgálópadon történő ellenőrzés is, amely során a lengéscsillapítók állapotára is fény derül.
    Ha az utak állapotán ugyan nem is tudunk változtatni, a későbbi problémákat azért elkerülhetjük: körültekintő vezetéssel (a kátyús szakaszokon a sebesség jelentős csökkentésével) minimalizálhatjuk a kátyú okozta károkat, az időszakos átvizsgálással pedig időben kicserélhetjük az elhasználódott alkatrészeket. Ha mégis megtörténik a baj, akkor nem árt, ha van a csomagtartóban pótkerék, amelynek felszerelése után folytathatjuk utunkat a legközelebbi szervizig. Új autót vásárolva tehát mindenképp érdemes arra költeni, már ahol van egyáltalán mód azt választani a manapság egyre inkább terjedő és kátyús (oldalfal-szakadásos) defekt esetén semmit sem érő javítószett helyett.
    Előző cikkPartot ért Európában az új Ford Edge
    Következő cikkMár nem rejtegeti, mennyire sportos – BMW i3s
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS

    1. szégyen, komolyan mondom, valahogy összefoghatna ez ellen az autós társadalom, mert kurv$ sok bőrt lehúznak rólunk és semmit sem csinálnak ezek a ….. inkább nem mondom ki, hogy micsodák. ja, oldaltól függetlenül, ezek előtt sem voltak rendezettek az utak, de most sem….sőt.

      a csatornafedeleket se felejtsük el megemlíteni, h b.szák meg azokat is, és akkor mindenki bociszemekkel pislog, hogy miért tart ott az ország ahol, ilyen összefogásra képtelen igénytelen néppel, jóhogy….