Fokozat nélkül fokozott nyugalom? Renault Kadjar 1.6 dCi CVT

    1
    2

    Háromféle szabadidő-autót/crossovert is kínál a Renault, a kisautók körében a Captur, a kompakt kategóriában a Kadjar, a középkategóriában pedig a Koleos indul a vevőkért, akik mint tudjuk manapság minden méretben SUV-ra vágynak. A középső Kadjar – logikusan – az arany középút, s erre nem is cáfolt rá. 5,1 centivel 4,5 méter alatti hosszával parkolóhely-igénye nem nagyobb az átlagosnál, a parkolásban ráadásul első-hátsó radar, kamera, de még a kormányforgatásra képes asszisztens is segíthet. Ez persze nem újdonság, eddig is így volt, tavaly ősszel a Renault által gyakorta eszközölt „fázisváltással” a külső sem frissült látványosan, de új például a 19 colos fényes fekete alufelni és megjelent a kínálatban az 1,6 literes, 160 lóerős turbós benzinmotor, amit az alapjaiban közös Qashqai-ban már próbáltunk is. De ahogyan a Qashqai-ba, úgy a Kadjarba is megérkezett az 1,6-os dízelhez a CVT automata váltó is.
    A CVT váltóktól szokás félni, az autósok zöme idegenkedik tőle, pedig itt és most a Renault is bebizonyította, hogy nem érdemes. Az 1,6-os dízel a Kadjar kínálatában a csúcsmodell – árával és 320 Nm nyomatékával egyaránt. A CVT pedig azt tudja mesterien, hogy amikor csak teheti, épp az 1750/perctől elérhető nyomatékcsúcs magasságában tartja a fordulatot. Gázadásra elég gyorsan reagál és pikk-pakk emeli a fordulatszámot, így meglepően agilisan mozog a sofőrrel együtt 1,5 tonnás autó. A 100-as sprint 9,9 másodperc, de a fontosabb tényleg inkább az, hogy gázadásra nincs visszakérdezés, azonnali lódulást kapunk, a motor hangja a jó zajszigetelésnek köszönhetően akkor is távoli. A CVT amúgy kézi kapcsolási lehetőséget is ad, s ilyenkor (emlékeim szerint) 7 fix áttétel között zongorázhatunk a váltókarral, de ennek olyannyira nincs értelme, hogy nem is sokat használtam.
    A 130 lóerős 1,6-os dízel ahhoz bőségesen elegendő, hogy legfeljebb 130 km/órával autózzunk, ráadásul a takarékos motorral a CO2 emisszió is épp 130 g/km. Legalábbis a gyárilag 5,0 l/100 km-nek adott vegyes fogyasztási érték alapján. Lehet vele ennyivel autózni, de az átlagos vegyes üzem nem ennyire jön ki. A közel két hétre megkapott tesztautóval első körben egy Budapest-Szeged-Budapest távot autózva, de az időjárási miatt 120 km/óránál nem gyorsabban haladva 6,3 literes átlagot kaptam, ami abszolút jó, majd a sok városi rövid úttal és dinamikusabb autózás mellett a még egy hétnyi használattal kijelző szerint 6,9 literre kúszott fel a fogyasztás, ami tankolás szerint inkább 7 liter lett. Viszont 1,5 tonna, SUV, automata váltó adatsor mellett nem rossz ez. [BANNER type="1"]
    Összkerékhajtás automata váltóval nincs a Kadjar esetén, egyedül az 1,6-os dízelhez opció a 4×4, de csakis kézi váltóval. Megjegyzem persze, hogy átlagos használat mellett nem is hiányzik. A tesztidőszak alatt pont adódott olyan, hogy viszonylag mély, 15 centis hóban, pontosabban inkább olvadó hóban kellett autóznom, s a téli gumis Kadjar abszolút eladta volna magát összkerekesnek, hiszen ESP-je elég fejlett, megfogja az elforgó kereket. Apropó kerék, fájó pont a CVT-s Kadjarnál, alapáron 19 colos felnivel, 224/45 R19-es abroncsokkal adják. Ezekkel pedig elég feszes a futómű. Legalábbis a mi rissz-rossz útjainkon a kelleténél jobban érezteti a hibákat.
    A felszereltség parádés, szinte mindent megkapunk, amit a nagyobb kategóriákban is, a sávelhagyás-jelző biztosan működik, hangereje állítható, megbízható a táblafelismerő is, távolságtartós tempomat itt azonban nincs, csak ráfutásveszélyre figyelmeztetés és vészfékezés, az viszont akkor is, ha nem aktiváltuk a tempomatot. Utóbbi is biztosan működik, egy bebambulásomnál épp velem egyszerre éledt, nem volt vész, de jó volt elkönyvelni, hogy megóvna. A Night&Day limitált szériás tesztautóban a fekete bőrkárpitot bordó cérnával bolondították meg, s a beltér így épp adott annyi izgalmat, hogy ne legyen dögunalmas – ha utóbbitól tartanánk, világos kárpit is van a Kadjarhoz.
    A külső viszont a márka mai modelljei mellett nagyon lanyhatag. Élénkebb színben jobb lenne az összhatás, de a fekete felnis tesztautó még a 180 ezer forintos (amúgy nem túl drága) gyöngyházfehér színben sem tudta kiadni a vonalait – legalábbis az állandó szürkületben. Igaz, így igazi sleeper a Kadjar, nem mutatja soknak magát. Úgy tűnik. mint valami fehér flottás SUV, közben pedig ez a csúcsmodell, ami hiába csak 1,6-os dízel, valójában tökéletesen kiszolgálja az embert. Ebben mindig is jó volt a Renault, s az itt alapáras zsebből nyitó okoskártyával, az ugyan opciós, de brutálisan jó fényerejű LED fényszóróval , meg persze az okos CVT váltóval nagyon kellemes társ a mindennapokban, legyen szó akár városban járásról, akár hosszabb távú utazásról. Az ára persze megvan ennek, de a konkurenciához mérten nem vészes mértékben. Az Intens csúcsfelszereltségű 1.6 dCi Kadjar 8 049 000 forintba kerül, a CVT automata most épp nincs az árlistán, de külön kérésre rendelhető, ára az EDC-k árazása alapján 650 000 forintra saccolható, így a bőrüléses, LED fényszórós, Bose hifis tesztautó ára 10-10,2 millióra tehető, ami valamivel a konkurencia alá lőtt. A Renault 5 év/100 000 km, de akár 200 ezer kilométerig nyújtható garanciájával ez megfontolandó ajánlat.
    Előző cikkEgy Ferrari félperces halála
    Következő cikkKitűnő partnernek ígérkezik az új Opel Combo Life
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.