Itt egy Toyota, aminek kérdőjeles, mégis óriási az értelme

    0
    2

    A robotika az autóipar leggyorsabban fejlődő technológiai ágazata. A környezetüket pontosan felmérni képes, arra megfelelően reagáló rendszerek és a hozzájuk kapcsolódó gépek forradalmasítani fogják a közlekedést; a Toyota-csoport 2020-ra ígéri a teljesen autonóm prototípusok megjelenését, amit – a megfelelő jogi környezet megteremtése után – hamarosan követhet az önjáró gépkocsik sorozatgyártása.
    Persze a fejlett érzékelők, a precízen szabályozható villanymotorok és az alkalmazkodni képes vezérlés ennél könnyebb hangvételű, szabadidős felhasználásokban is teret nyerhet. A Toyota két mérnöke a mesterséges intelligencia terén szerzett tapasztalatukat felhasználva különleges robotot szerkesztett: a magas, nyúlánk szerzet határozottan emberszabású, és remekül áll rajta a ruha – mármint a sportruha. [BANNER type="1"] Ez a robot ugyanis kosárlabdázik, nem is akárhogyan. Bár a labdát vezetni, cselezni vagy zsákolni nem képes, egy-egy pozícióból elképesztő magabiztossággal dobja a büntetőket. A közelmúltban két hivatásos kosárlabdázóval mérte össze tudását, és a fekete pikkelyekkel borított testű szerkezet verhetetlennek bizonyult.
    Hogy mi értelme van a Japánban igen népszerű manga képregény: a Slam Dunk által ihletett kosaras gépnek? Nos, robot-bajnokságot aligha fognak szervezni ebben a sportágban, viszont mint minden hasonló projekt, új oldaláról világíthatja meg a robotika olyan aspektusait, mint a gépi tanulás, a térbeli érzékelés, a háromdimenziós mozgás síkbeli leképezése, és így tovább. Ha az itt szerzett tapasztalatok révén a mérnökök néhány év múlva pontosabb parkoló automatákat, precízebb akadályelkerülő kormányvezérlést, kisebb oldalgyorsulással járó kanyarvételi programozást lesznek képesek beépíteni a Toyota és a Lexus önjáró gépkocsijaiba, már megérte szembesülnünk azzal a kínos ténnyel, hogy a gépek immár a sportpályán is képesek megverni bennünket, embereket.
    Előző cikkKalandorok kincse – Jeep Compass teszt
    Következő cikkMercedes a tenger istenétől
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.