Gyári vs. valós fogyasztási értékek? Őszinte János összevetette

    11
    2

    Sajnos igen kevés olyan autó van, amivel normál üzemben lehet hozni a reklámokban is kötelezően feltüntetendő „vegyes fogyasztási értéket. Ennek köszönhetően vált az iparág idén az NEDC ciklusról a WLTP-re, ami biztosan javulást fog hozni, például azt, hogy ne adódjon egy-egy modellnél akár másfélszeres szorzó a gyári katalógusérték és a valós, akár higgadt használat mellett mért fogyasztás között. Az angol Honest John (avagy Őszinte János) magazin azonban évről évre kihirdeti a fogyasztás kapcsán a legkevésbé hazudós modellt. Nem csupán egy-egy teszt, hanem az olvasók által beküldött fogyasztási adatok alapján.
    Az elmúlt 12 hónapban – fogyasztás kapcsán is – a Toyota GT86 okozta a legkevesebb csalódást a tulajdonosoknak. A kétliteres boxermotor 98 százalékos pontossággal tudta hozni a gyári értéket a tényleges használat során is.
    [BANNER type="1"]
    „A sportautók rendszerint rosszul teljesítenek Real MPG versenyünkön, ám a Toyota GT86 rácáfolt az előítéletekre, és pontosan azt adja, amit ígért. Ha ehhez hozzávesszük a fordulatszám-kedvelő motort, a kiváló vezethetőséget és a megfizethető árat, igazán érthető, hogy miért tartják olyan nagyra ezt az autót olvasóink” – kommentálta a végeredményt Dan Powell, a HonestJohn.co.uk lapigazgatója. Nem a GT86 az első Toyota sportautó, amely pozitív meglepetéssel szolgál vásárlóinak. Minden idők legjobb Real MPG, azaz valós fogyasztási eredményét a Toyota MR2 utolsó, 2000 és 2006 között gyártott generációja érte el: ahelyett, hogy az 1,8 literes VVT-i motor benzinnel áldozott volna a vezetési élmény oltárán, a valóságban hét százalékkal még takarékosabb is volt az ígértnél!
    Előző cikkNézd meg, ahogy felfal a láva egy Mustangot!
    Következő cikkLehet 30 kilóval több? Mercedes-AMG GT különkiadás
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    11 HOZZÁSZÓLÁS

      • Te szerintem ne akard a Lexus mérnökeit küldeni sehová, nem szorulnak rá. Kicsit nagyképűen hangzik a kijelentésed… Ha így nézzük, én meg elküldeném a német prémiumok mérnökeit, hogy hogyan kell tartós, megbízható autókat csinálni. Persze én nem vetemedem ilyesmire, nem tartom magam ennyire nagy májernek.

        • De most nem a tartósságról beszéltem, hanem arról, hogy miközben itt örömódákat zengenek a Toyota fogyasztásáról, a Lexus NX lazán benyakalt alattam több mint 8 litert a gyári 5.0 helyett. És mielőtt szóvá tennéd hogy a hiba az én lábamban van, vagy hogy ne bízzak a Lexus saját fedkompjában, nos mások se nagyon jutottak már eredényre.

          Ezek után a Honestjohn kihoz fogyi rekorderként egy szivómotoros sportkocsit, ami a spritmonitor szerint azért megeszik egy-másfél literrel többet mint a katalógusadat…

          Ennyire kell nekik a pénz?

    1. Most megnéztem pár cikket ezeketől az olcsójánoséktól, és elmehetnek a jó büdös Q nénikéjükbe a hülyeségeikkel.

      2-3 literrel többet hoztak ki dízelekből ami szinte kb lehetetlen, erre idejnnek egy turbóbenyával ami állítólag hozza az átlagot? kit akarnak hülyíteni?

    2. Nekem egy 2015-ös 7-es 1.6 tdi bluemotion variant golfom van, és a gyári értékeket normális használattal 2-3 deci differenciával tudja hozni.

      Kézi kapcsolású váltóval: városban/ország-
      úton/kombinált
      4,6-4,7/3,8-3,9/4,1-4,2