Csak könnyedén! SEAT Arona teszt

    8
    2

    A platformstratégia valójában nem nagy újdonság, ma viszont már eljutott oda az „építőkockázás, hogy az azonos alapokra különböző karakterű autókat tudnak építeni. A Volkswagen-csoportnál persze már az alapokat is ügyesen variálják. A tavaly bemutatkozott SEAT Arona, Skoda Karoq, Volkswagen T-Roc trió például méretében is ügyesen van skálázva. A SEAT a legkisebb és a legolcsóbb, ugyanakkor a leginkább üdítő, a legtöbb egyéniséget tartalmazó. A Skoda a méretbajnok, elsősorban persze csomagterével tud brillírozni. A Volkswagen T-Roc pedig az eminens, ugyanakkor sokaknak unalmas lehet. Egyértelmű, hogy ha egy kis játékosságra, vagányságra vágyunk, akkor a SEAT Arona lesz a befutónk.[BANNER type="1"]
    Ahogyan az új Ibiza, az Arona is ugyanarra az MQB A0 platformra épül, amire az új Polo is. Tehát a konszernbeli új crossoverek közül a leginkább kisautós, ez viszont csak a 4,14 méteres hosszon érhető tetten. A szélesség kívül-belül kompakt modelleket idéző, azaz kellően nagy, a 400 literes csomagtér szintén korrekt, a hátsó lábtér, azaz a hosszanti helykínálat pedig pedig még a középkategóriában is tökéletesen megállná a helyét, pedig a tengelytáv nem is óriási, 2,57 méter.
    Mikén a helykínálat, úgy az utastér összerakottsága és a vezethetőség is kikezdhetetlen. Persze vannak látványos spórolások, a műanyagok a VW-konszernen belül itt a legolcsóbb hatásúak, de még így sem bántóak. Bár az utastérben zömében kemény plasztikokkal találkozunk, az ajtókra elöl-hátul jutott jókora (elöl LED-fénnyel világított) textilfelület és palacktartós rekesz is. Kellemes, hogy az ajtók könyöklőfelülete elöl puha, ahogyan az elöl-hátul automata, azaz egy érintésre végigfutó ablakemelők is korrektek. A konszernen belül azonban egyedül itt találkozhatunk nem magasságszabályzós, de legalább tologatható könyöktámasszal.
    Lehet vezeték nélküli telefontöltés, szép kijelzőjű navigáció, holttérfigyelő és hátsó keresztirányú koccanásra figyelmeztetés, valamint távolságtartós tempomat is a fedélzeten, kényelem szempontjából sok más mellett kulcs nélküli indítás is, sőt ezek zöme az Xcellence verzióval alapáron jár. A pirosan pulzáló indítógomb vérpezsdítő, az viszont lelombozó, hogy az oldalajtók közül egyedül a sofőréhez került szenzor, azaz ha zsebben tartott kulccsal szeretnénk nyitni az autót, azt egyedül a vezetőnél vagy a csomagtartónál tehetjük meg.
    Az utóbbinál nagyobb hiányosságot mondjuk nem sikerült találni. Az „alapok ugyanis hibátlanok. Az MQB platform ezúttal sem okoz csalódást. Itt persze csupán csatolt lengőkaros a felfüggesztés, s a 18 colos kerekekkel kissé feszes is, úgyhogy én biztos, hogy maradnék inkább a 16 colos alapméret mellett, már csak azért is, mert a csomagtér aljában 205/55 R16-os, vagyis alapméretű gumis valódi pótkerék lapul, tehát több okból sem érdemes eltérni attól. A vezethetőség ugyanúgy patent, ahogyan az autó összerakottsága is. Jól kapcsolható, a kulisszában vajpuhán járó a váltókar, élénk és közvetlen a kormányzás, kanyarodási oldaldőlés pedig az átlagosnál magasabb, crossoveres építés ellenére sincs. És az a legjobb, hogy az enyhén sportos beállításhoz még az 1,0 literes, nem mellesleg háromhengeres motor is passzol. Kezdve azzal, hogy járásából nem ismerhető fel, hogy csupán háromhengeres. Alapjárati rezonancia nincs, sőt, olyankor hangja sincs és máskor se hangos. Terhelni szinte alapjárattól lehet, bár a 200 Nm csúcsnyomaték csak 2000/perctől jön, addig sincs erőhiány. Az 1,0 literes motor elég pörgős, de a hatfokozatú váltóval az autópályás 130 km/órás tempó is kedvező, 2700/perc fordulattal futható.
    A menetzaj visszafogott, ahogyan a fogyasztás is. Autópályán is gond nélkül 6 liter körül tartható, országúton simán 5 liter alá vihető, de a zömében autópályás/városi teszt 6,3 literes átlaga is elég jó. Az Arona ára sem rossz. A legfontosabb extrákat megadó, 95 lóerős 1.0 TSI-vel 4 millió forint alatt kapható. Az Xcellence csúcsverzió önmagában 1,7 millió forintos ugrás, a plusz 20 lóerő felára viszont nem egész 100 ezer forint, az erősebb motorra az 5 helyett 6 fokozatú váltóért mindenképp ajánlott költeni. Igaz, ez az opciónk az alapverziónál még nincs meg, az csak a belépő motorral kapható. Bár a jobb felszereltség felára nem szerény, itt már 400 ezer forintos árkedvezmény is van, ami azt jelenti, hogy a tesztautó konfigurációja 6,6 millió forintra tehető. Nem olcsó, de a kategóriatársakhoz illeszkedő. Összkerékhajtás felárért sincs, van viszont 1.5 TSI Evo (150 LE) motoros FR verzió is az 1,6-os (95 és 115 LE) dízelek mellett. Viszont olyannyira harmonikus volt az 1,0 literes TSI 115 lóerőse, hogy átlagos használathoz mindenképp ez az ajánlott motor az Aronához, ami szintén erősen ajánlható a ma csöppet sem népszerűtlen crossover szegmensből.
    Előző cikkMár rendőrautóból is van üzemanyagcellás – persze nem nálunk
    Következő cikkItt az új Zetor és képzeld, nem egy traktor!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    8 HOZZÁSZÓLÁS