Dízel kombi? 240 ezret futott TDI Audi? Nem rossz!

Már tavaly is csak az ötödik legnépszerűbb importmodell volt az Audi A4, míg az import összességében nőtt, A4-ből 7 százalékkal kevesebb jött tavaly, mint az azt megelőző évben. A dízelektől való elfordulás tovább rontja a modell esélyeit, vagy ha úgy nézzük,

egyre jobb áron vehetünk komoly utazóautót gázolajos motorral.

Ez a példány mondjuk még az év elején érkezett az országba, szerencsére nem elsősorban eladásra, hanem használatra. Arra pedig, főként a sokat autózóknak továbbra is alternatíva a gázolajos üzem hazánkban, ahol még évekig nem várható korlátozás a részecskeszűrős dízelek számára. Az A4 gazdája egy utolsó szériás Audi 100 2.5 TDI-ből ült át a 2013 őszi, azaz már 2014-es modellévű, minden fontos technikai csemegével felszerelt, de hála Istennek nem bőr, hanem Alcantara kárpitos kombiba, ami a 2,0 literes motorhoz gyakoribb, ám ilyen gazdag ellátmánnyal mégis ritka kézi váltós. B8-as A4-ből láttunk és próbáltunk már több használt példányt is, benzines kombit, illetve szedán TDI-ket, ám azokat is viszonylag régen, ehhez mérten szerény futással.

Ebben a 4,5 éves autóban viszont már csaknem 240 ezer kilométer van, ami évi 50 ezer kilométert jelent.

Jó példa arra, hogy ne legyenek illúzióink, aki ilyen komoly dízelt vesz, az jellemzően azért teszi, mert sokat megy az autójával.
Ennél az autónál az átlag feletti használat nemcsak az autóban töltött időre, hanem a kilométerek számára is vonatkozik, ami szerencsésnek is mondható: alighanem zömében autópályán futott. A korábban próbált szintén 2.0 TDI, de csak 143 lóerős szedánokhoz mérten meglepetés, hogy az erősebb, 177 lóerős motornál a kuplung, ami az információk szerint még a gyári, abszolút nem tűnik elhasználtnak, ahogyan a kettős tömegű lendkerék sem ad semmiféle hangot még. Nagy szerencse, mert az említett alkatrészek listaáron együttesen fél millió forintos tételek, amiből persze hazánkban nagyjából mindenki tud szerezni 25-30 százalék kedvezményt a piac árpolitikája miatt. Ha megnézzük az alkatrészárakat, a hasonló teljesítményű nem prémium autókétól nem vészesen eltérőeket láthatunk. 20 ezer forintért például márkás féktárcsát vehetünk az Audihoz, így a vásárlás után megejtett hátsó tárcsa- és betétcsere munkadíjastul is megállt kevéssel 50 ezer forint felett. [BANNER type="1"]
Bár a vásárlás óta még 15 ezer kilométer sem került az A4-be, a fékeken túl is kellett rá költeni. Igaz, utóbbiak nem számítottak meglepetésnek, a licitoldalon hirdetett Audi hirdetésében szerepelt, hogy a hátsó betétek és a tárcsák is a végüket járják. Ami viszont meglepetés volt, hogy a sávtartó automatika kamerája meghibásodott. És ezt, illetve az ehhez hasonló hibákat mindenki kalkulálja bele a játékba, aki fullextrás autóra vágyik. Mert ennek az A4-nek is az volt a legfőbb csábereje, hogy komoly MMI/navigáció rendszeres, első-hátsó radaros, nyitható panorámatetős, távolságtartós tempomatos és xenon fényszórós, meg persze sávtartós. Amikor utóbbi csütörtököt mondott, akkor a márkaszerviz csupán alkatrészköltségnek 360 ezer forintot említett. Ilyenkor jön jól, ha az ember valamit konyít a témához, vannak kapcsolatai, ugyanis az említett kamerát 40 ezer forintért be tudta szerezni a netről a tulajdonos, továbbá rendelkezett olyan cimborával, aki a megfelelő szoftverrel és tükrös paddal fel is tudta azt programozni. De persze nem ez a jellemző.
Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy bár az elöl-hátul független és kifinomult futómű mesésen stabil és csillapításával is korrekt, az itthon megtett kilométerek miatt – útminőségünknek köszönhetően – már épp fáradásnak indult, magyarán itthon 50-100 ezer kilométerenként (nyilván használattól függően) be lehet kalkulálni a szilentek és a sok esetben velük együtt cserélendő lengőkarok árát is a fenntartási költségekbe. De ha végignézzük az alkatrészárakat, láthatjuk, hogy szilenteket 3-10 ezer forint között találhatunk, de még az ennél az autónál még német márkaszervizben, 204 ezer kilométernél cserélt vezérműszíjkészlet is 68 ezer forintos listaáron kapható hazánk legnagyobb autóalkatrész áruházában (kedvezmény nélkül). És ha rendben tartjuk az autót, ahogyan ezt az Audit is rendben tartották, akkor a vezetése egészen kellemes meglepetés lesz. Érezhető rajta, hogy van már nála újabb, vannak benne furcsaságok. Például az, hogy bár SD-kártya olvasó nem csak a navigáció, hanem a hifi számára is van, USB-port nincs. Telefontöltéshez van mondjuk konnektor, úgyhogy így is teljesen jól kiszolgál az A4, ami nem csupán azért nagyon jó utazóautó, mert 4 felnőttnek elég helyet és kényelmes, a sofőrnél is sértetlen kárpitozású ülést ad, hanem azért is, mert gyári vonóhorgával 1,6 tonnás vontatási kapacitást is tud.
Fogyasztása kapcsán le szeretném rombolni az „ötliteres mítoszt, amit a 4,8 l/100 km vegyes fogyasztási adat is ígér, illetve alátámasztani látszik. Lehet olyan, országúton, a szabályokat betartva. 130-cal autópályán is beéri 6-6,5 literrel, de városban legalább a 7,5 liter a reális, ahogyan autópályán is, ha kihasználjuk a 177 lóerőt, a 8,5 másodperces 100-as sprintet, netán a 222 km/órás végsebességet. De ha azt vesszük, hogy milyen menetdinamikát kapunk, nem rossz az étvágy. Pedig ez, a „dízeltematikában érintett motor túl van a gyári frissítésen is, aminek köszönhetően a szakavatottak szerint kissé lustább és gyakoribb részecskeszűrő-regenárálású lett, utóbbihoz pedig tudjuk, hogy szintén gázolaj kell, magyarán fogyasztást növelő tényező.
Összességében elmondható, hogy érdemes lehet jó felszereltségű használt prémiumautót választani, aminek magas futásától messze nem érdemes megriadni. Viszont az extrák vizslatása közben tudni érdemes, hogy mindenképp többet ér a vezetett szervizkönyv és a leinformálható múlt, mint az alacsonyabb óraállás. Ugyanakkor minél jobb ellátmányú autót veszünk, annál jelentősebb lesz a hibalehetőség is. Nagy szó tehát, ha egy használt prémiumautó összes funkciója hibátlanul működik, vásárláskor azok végigpróbálgatása ugyanúgy ajánlott, mint a márkaszervizes átvizsgálás.