Beleléptél? Fagyaszd le, majd törd le!

    0
    2

    Erősen dühítő tud lenni, amikor az ember rágógumiba lép, ami aztán nagyon nehezen jön le a cipő talpáról. Van persze ennél is rosszabb: ha nem vesszük észre, majd úgy ülünk be autónkba, akkor ugyanis annak szőnyegét is össze fogjuk kenni. Sőt, fokozható. Tömegközlekedési eszközön vagy akár egy váróban is megeshet, hogy rágógumiba ülünk (erősen csókoltatva azt, aki oda nyomta), majd autónkba visszaülve az üléskárpitra is átmehet a ragacs. Legutóbb egy tesztautónál csak annak nyomával találkoztam, halványan volt csak ott, de az ülés fekete szövetével néhány órányi utazás után az én világos nadrágomon kötött ki a valaki által valaha még rágcsált, tehát kevéssé gusztusos matéria. Az ilyen esetekre jön jól a fagyasztó, mármint nem a hűtőszekrényhez kapcsolódó, hanem egy egyszerű spray, ami nagyjából ezer forintos tétel.[BANNER type="1"]
    Bár az autósok talán a rozsdás csavarok oldásához alkalmaznak többször hasonló spray-t, a rágógumi eltávolításához is van ilyenje a Motipnek – az 500 milliliteres flakon 1240 forintos ára nem vészes ahhoz mérten, hogy temérdek rágó eltávolításához elég lehet. Használata egyszerű: rá kell fújni a rágóra, illetve annak környékére, megvárni, amíg a nedvesség elpárolog onnan, amivel -40 Celsius fokra hűl le közben a felület. Majd, ha a rágó nem lett korábban túl vékonyra elkenve, akár egyben is le tudjuk törni a felületről. Eggyel nehezebb dolgunk van, ha már csak apró és vékony rágófoszlányok vannak a felületen, ilyenkor ugyanis jellemzően kisebb darabokként, akár többszöri fújással tudjuk eltávolítani. A lényeg azonban, hogy meg lehet csinálni.
    Cipőtalpon, autó- és bútorkárpiton, ruhán egyaránt alkalmazható a spray, tehát nem csak autósok számára hasznos, ha pedig egyebek mellett ezzel térünk haza egy alkatrész- vagy kiegészítő-vásárlásból, talán otthon is kevésbé kapjuk meg a kérdést, hogy már megint mire költöttük a pénzt.
    Előző cikkViccek nélkül – Škoda Karoq 2.0 TDI 4×4 DSG
    Következő cikkPlusz 100 lóerőt csaltak elő az Audi RS3-ből
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.