A közúti biztonság a gépjárműben kezdődik

    0
    2

    Sokan nem tudják, de a közúti balesetek kimenetele nagyban függ egy egyszerű tényezőtől; attól, hogy hogyan ülnek az utasok a gépjárműben. A Használtautó.hu csapatával olyan tanácsokat gyűjtöttünk össze, melyek életmentőek lehetnek egy-egy baleset során.
    Veszélyesek a magyar utak
    1,25 millió ember: a WHO (World Health Organization) szerint ennyien halnak meg évente közúti balesetben. Akár 50 millió érintett: a halálos áldozatok mellett évente további 20-50 millió fő sérül meg súlyosan az utakon. Közel 3000 közúti baleset: idén ennyi történt hazánkban az első félévben a KSH adatai szerint. Ugyan a balesetek száma évről-évre csökken, de egy felmérés szerint a magyar utak az európai átlaghoz hasonlítva még mindig veszélyesebbek az uniós átlagnál. A tavalyi évben egymillió lakosra vetítve 64 fő vesztette életét közúti baleset során Magyarországon. A környező országokból Szlovákia (57), Szlovénia (50) és Ausztria (47) útjai biztonságosabbak, de veszélyesebb Bulgária (96) vagy Románia (98) útjain vezetni. Sok esetben egészen hétköznapi tényezők döntenek élet és halál között. [BANNER type="1"]
    A hátsó ülésen is mindig kössük be magunkat!
    Amikor autóban ülünk, testünk a járművel azonos sebességgel halad. Hirtelen fékezéskor az autó megáll, de mi tovább mozgunk előre a tehetetlenség törvénye miatt. Nagyobb sebességű ütközésnél, ha a hátsó ülésen biztonsági öv nélkül utazunk, két út áll előttünk. Vagy kirepülünk az autóból, vagy olyan erővel vágódunk az ülés támlájának, hogy az nekipréseli az előttünk ülő személyt a kirobbanó légzsáknak és a műszerfalnak. A közlekedésbiztonsági statisztikák szerint a balesetek során az autóból kirepülő emberek 75 százaléka életét veszti. Magyarországon kötelező a biztonsági öv menet közbeni használata mind az első, mind a hátsó üléseken. Legyen automatikus mozdulat, hogy bekötjük magunkat!
    A légzsák keresztültolhatja térdünket az arcunkon…
    Talán kényelmes dolog a lábunkat a műszerfalra tenni, de hamar kényelmetlenné válhat helyzetünk egy ütközés során. Az anyósüléssel szemben a légzsák a műszerfal borítása alatt helyezkedik el, és ütközés hatására olyan erővel robban ki, melynek a csontok nem képesek ellenállni. A lábaink, ha a műszerfalon pihentek, szó szerint az arcunkba vágódnak a légzsák nyílásakor. Szinte garantált, hogy comb- és bokatörést szenvedünk, de ennél is súlyosabbak lehetnek azok a sérülések, melyeket az arcba csapódó végtagjaink okozhatnak. Törhet a járom-, az orr-, a medence- vagy csípőcsontunk, sérülhet a mellkas, eltörhetnek a bordáink, de ami még fontosabb, komoly agyi sérüléseket is okozhat a hirtelen ütődés. Ne tegyük lábainkat a műszerfalra, ne tartsuk őket keresztben és ne húzzuk magunk alá, mert életünk végéig bánhatjuk, ha egy apró koccanás miatt súlyos sérülést szerzünk, mikor karcolásokkal megúszhattuk volna.
    Megfojthat a biztonsági öv? Szabálytalanul ülve igen!
    A biztonsági öv életeket ment, azonban ha az ülésünket teljesen hátradöntjük utazás során, az valóban veszélyes lehet. Testünk tehetetlensége miatt ilyenkor egy fékezés során lecsúszunk az ülésről és fennakadhatunk saját övünkben. Belső szervi károsodás, gerincvelő sérülés és esetleges amputációk kerülhetők el azzal, ha nem hátradöntött üléssel utazunk. Az övet pedig mindig kössük be!
    A kicsik nagyobb biztonságban vannak a gyerekülésben
    Egyszerűnek tűnhet ölbe venni gyermekünket utazáskor, de ne tegyük. Ütközéskor már 50 kilométer/órás sebességnél is olyan hatásnak vagyunk kitéve utasként, mintha egy épület harmadik emeletéről esnénk le. Az ölben tartott gyermek nem képes magát megtartani, és nekünk körülbelül két tonna súlyt kellene elbírnunk ahhoz, hogy ütközéskor ölben tartsuk. Ha pedig mi magunk sem vagyunk bekötve, ekkora súllyal toljuk a gyermeket az előttünk lévő ülésnek, vagy a légzsáknak, ami szintén nagy erővel csapódik hátra. Lábainkat tartsuk az autó padlóján egymás mellett, ha kényelmetlen az utazás, álljunk meg pihenni és nyújtózkodjunk. Minden utas legyen bekötve elöl és hátul is. Az üléseket ne döntsük hátra, a gyermekek számára pedig biztosítsunk koruknak és méretüknek megfelelő gyerekülést. Ha ezeket betartjuk, nagyban növeljük annak az esélyét, hogy egy esetleges baleset során ne, vagy csak könnyebben sérüljünk.
    Előző cikkA vártnál kevesebb ideig tarthat a Lánchíd lezárása
    Következő cikkÍgy kérjük a jövőt. Köszönjük, Peugeot!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.