Húszéves a Tanpálya

    0
    2

    Idén augusztus közepén volt húsz esztendeje, hogy megnyílt az akkor még Gerhard Berger Vezetéstechnikai Centrum névre keresztelt Tanpálya a Hungaroringen. Mint azt az akkori ügyvezető igazgatótól, Nádasdi Jánostól megtudtuk, Berger nevét a vaskos jogdíjak miatt hamar elengedték, s jó ideje a főtámogató Groupama nevét vette fel a Tanpálya, ahova mi is szinte hazajárunk. Ott készítjük 2012 ősze óta gumitesztjeinket, de számos összehasonlító tesztünk helyszíne is volt és persze lesz is még a Tanpálya, aminek lényege, hogy biztonságos körülmények között tapasztalhassuk meg autónk és magunk határait, utóbbiakat minél kijjebb tolhassuk. Ahogyan azt a Tanpálya közleménye írja, a közúti közlekedés biztonságosabbá tételét tűzték a zászlajukra, hazánkban elsőként. Az elmúlt 20 évben körülbelül 7500 tréninget tartottak meg, ahol körülbelül 100.000 ember pallérozódott tapasztalt instruktorok irányításával, s ahogy ők fogalmaznak: ha csak egy balesetet sikerült megelőzniük, már megérte. A Tanpálya 20. születésnapi ünnepségén Gyulay Zsolt, a Hungaroring Sport Zrt. elnök-vezérigazgatója elmondta, két évtizeddel ezelőtt a vezetéstechnikai centrum bizonyos szempontból ugyanúgy forradalmi áttörést jelentett, mint 1986-ban a Hungaroring, amely az első Formula–1-es pálya volt a vasfüggöny mögött. „Büszkék vagyunk arra, hogy a Hungaroring területén épült húsz éve hazánk első vezetéstechnikai centruma, amelynek célja a közlekedés biztonságosabbá tétele volt, és az ma is – mondta Gyulay Zsolt. – Bárki, aki próbára teszi magát Tanpályánkon, legyen az friss jogosítványos vagy tapasztalt sofőr, azonnal rájön, hogy van még mit tanulnia. Tapasztalt instruktor kollégáink segítenek ebben, akiknek köszönöm a munkáját, a Tanpályának pedig boldog születésnapot kívánok.” [BANNER type="1"] Az elmúlt két évtizedben számtalan újítást vezettek be az 1998-ban Frank Tamás és Gerstl Péter által alapított Tanpályán, egyrészt a vendégek visszajelzései alapján, másrészt pedig figyelembe véve a nemzetközi és hazai trendeket, ugyanakkor szakemberek tapasztalatára és tudására építve. Ez idő alatt felépült a KRESZ Park, az óvodás, iskolás gyerekek közlekedési kultúráját formáló Miniring program, az Off Road Centrum és a Motoros Akadémia. Mint azt megtudtuk, a Tanpálya az elmúlt nyolc évben a szervezet átalakításával és a működést támogató rendszerek bevezetésével hatékonyabbá vált és a kezdetek óta nyereséggel üzemel.

    A születésnapi ünnepségen dr. Mosóczi László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium közlekedéspolitikáért felelős államtitkára baleset-megelőzés témaköréhez kapcsolódóan elmondta, Magyarország gyorsforgalmi úthálózata folyamatosan fejlődik, s nő a járművek száma is, ezért is van kiemelt jelentősége a gépjárművezetők képzésének. „A statisztikai adatok szerint tízből kilenc közlekedési baleset emberi hibából következik be, ezért is van nagyon fontos szerepe a közúti közlekedés biztonságosabbá tételében a Tanpályának – mondta Mosóczi László. – A tapasztalatok szerint a vezetők többsége a jogosítvány megszerzése után nem mélyíti el, nem fejleszti tudását, ami természetesen nem jó hozzáállás, főleg azért, mert a tizenhét-huszonkilenc éves fiatalok első számú haláloka a közlekedési baleset. Ők ugyanis rutin hiányában gyakrabban hoznak rossz döntéseket.” A Minisztérium számára az ő képzésük kiemelten fontos, ezért biztosítanak számukra ingyenes vezetéstechnikai képzéseket, de az ő fejlődésüket szolgálja például a tavaly életre hívott KRESZ-Faktor vetélkedő is, amely kimondottan a friss jogosítványosok biztonságos közlekedését szolgálja.
    Óberling József rendőr ezredes, az ORFK Országos Balesetmegelőzési Bizottságának elnöke elmondta, a Groupama Vezetéstechnikai Centrumot még vonzóbbá teszi az a tény, hogy hazánk Formula–1-es versenypályáján épült fel, s hogy vannak olyan tréningek, amelyek során a résztvevők megtapasztalhatják, milyen érzés a Hungaroring aszfaltcsíkján vezetni. A világon kevés helyen található ilyen komplexum.
    Az ünnepség végén elhelyeztek Tanpályán egy olyan időkapszulát, amelybe a mogyoródi iskolások rajzai kerültek, méghozzá abban a témakörben, hogy a diákok szerint milyen járművekkel közlekednek majd az utakon 100-200 év múlva. Lehet, hogy akkor már nem is lesz szükség vezetéstechnikai képzésekre, sőt, autóvezetési tudásra sem, ha addig nem pusztítjuk el a földet. Ma azonban mind a vezetéstechnikai képzések, mind például az üzemanyagtakarékos vezetést célzó eco kurzusok, vagy akár az élményként sem utolsó terepjárós képzések kapcsán is érdemes felkeresni a Tanpályát. Aki szeret vezetni, az náluk is jól fogja érezni magát. Isten éltesse őket!
    Előző cikkÚj adatok érkeztek a Honda CR-V hibrid változatáról
    Következő cikkA kutyának sem kellettek a rendőr Astrák – árverésen jártunk
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.