Te rájönnél, hogy háromhengeres? Skoda Fabia 1.0 TSI DSG

    2
    2

    Idén nyáron megújult a jövőre már huszadik születésnapját ünneplő Skoda Fabia harmadik generációja. Ott voltunk a menetpróbán, s persze érkezik majd több tesztautó is hozzánk, de egy kicsivel később. Addig azonban elkértünk egy gyors körre egy olyan tesztpéldányt, amit egyébként bárki kipróbálhat. Ez pedig a Skoda Schiller tesztautói közül az első új Fabia, az úgynevezett „hero car, ami azon túl, hogy az elsőként beérkezett, egy igencsak jól felszerelt példány is. [BANNER type="1"]
    Bár az új Fabia már csakis 1,0 literes, háromhengeres, szívó és turbó benzinmotorokkal kapható, a 110 lóerős, 200 Nm nyomatékú csúcsverzióról szerintem ember meg nem mondaná (ha nem tudná…), hogy nem négyhengeres. Egyáltalán számít a hengerszám? Szerintem nem, sokkalta fontosabb, hogy mit kapunk. Itt például azt, hogy nincs alapjárati rezonancia, DSG váltóval is van és egészen gyors a stop-start, s ezzel a motorral autópályán is elég jól mozog a Fabia, legalábbis a legális tartományban. 100-ról 130-ra tud úgy mozdulni, hogy a korlátozásnál még mögöttünk toporzékolókat meglephessük és állva hagyhassuk. Természetesen városban is az átlagnál dinamikusabb, ami visszafogott, inkább elegáns, mint sportos megjelenése után talán meglepetés lehet.
    Pedig nem kellene meglepődni, a Fabia az első generációtól arról szól, hogy a vártnál többet ad, meglepően korrekt és tágas nagyra nőtt kisautó volt már a legelső is, a harmadik generációról pedig mindez hatványozottan elmondható. Ahogyan a külső, úgy a beltér sincs túldizájnolva, a Skodák hagyományosan a józan, racionális vásárlók autója. De vajon mit szólnak ők ahhoz, hogy a Fabia motorkínálata immár csakis háromhengeres 1,0 literes benzineseket kínál? Tegyük hozzá: a belépő a harmadik generációnál mindig is ilyen volt, s a 75 lóerős alapgép többünknek is bejött. Most viszont már a turbós TSI motorok is csupán „literesek, három hengerrel. Az ódzkodás pedig ott van a vevőkben – tudtam meg Kis Mátétól, a Skoda Schiller márkavezetőjétől -, amire a legjobb és az egyetlen jó megoldás, ha vásárlás előtt van mód a konkrét modellváltozat próbájára. Ezért tartanak több mint 20 (a számukra előírt mennyiség dupláját jelentő) tesztautót, s értékesítési tanácsadóik minden esetben azt a modellt kívánják megtalálni a vevőknek, amire nekik, felvázolt autózási szokásuk szerint szükségük van. A próbát pedig mindig ajánlják, akár autópályás körrel, annak érdekében ugyanis alap, hogy minden autójukon megvan a már az M0-ig is szükséges megyei matrica.
    A csúcs Fabia esetén is jól jött utóbbi, mert igazából autópályán nyer értelmet a 110 lóerős motor, persze a csakis hozzá elérhető 7 fokozatú DSG pedig városban brillírozik, vagy akár egy jó kis szerpentinezéskor is. Ahhoz képest, hogy erősebb motoroknál olykor esetlennek tűnik a (sajtós tesztautók esetében persze legtöbbször már sokat látott) kettős kuplungos szerkezet, itt, a még ezer kilométert sem futott tesztautóban tökéletesen tette a dolgát, villámgyorsan kapcsolgat, kellemes vele együtt élni. Igazán viszont tényleg egy kis hegyi autózásnál okoz meglepetést a Fabia, illetve ez a Fabia. A 200 newtonméteres csúcsnyomaték már 2000/perctől húz, az ülések veszett jól tartanak, s a futómű is egész sportos. És ez nem csak illúzió, a Monte Carlo kivételével majdnem csúcs Style szinthez 158 750 forintért kapjuk a „Dynamic csomagot, ami egyebek mellett piros cérnával vadított első sportüléseket, sportfutóművet és alumínium pedáltaposókat ad. Igen, egy Fabiától ilyeneket, meg például már LED fényszórót és hátsó lámpákat is kaphatunk. Igaz, a jellemző konfiguráció nem a már a 6 millió forintos áron is túlnyújtózó tesztautóhoz közeli, hanem inkább egy szerényebb, alapmotoros kivitel, 3-4 millió forint körüli árral, ám a tágas utas- és csomagtér alapáras, ahogyan például a városi vészfékrendszer is.
    A Fabia felénk – ha nem cégautó – jellemzően a családok egyetlen autója, ami házon belül olcsóbb, mint egy Rapid, és még inkább, mint egy Octavia, de már van egy kis komolysága a többi kisautóhoz mérten, s lehet kombi is. Az 1,0 literes motortól pedig tényleg nem érdemes tartani, inkább ajánlott kipróbálni. Aki a tartóssága kapcsán él fenntartásokkal, annak érdemes tudnia, hogy a Volkswagen-konszern TSI motorjai már vagy 10 éve önmagukat a leállítás után is hűtők. Az persze tény, hogy nem annyira üthetők, vághatók, mint a korábbi szívómotorok, egy csöppnyi figyelmet igényelnek.
    Hidegindítás után fokozottan ajánlott a rövid melegítésük, majd eleinte kíméletes hajtásuk, ahogyan hajtós autópályázás után a nem azonnali leállításuk, ami persze kiváltható azzal is, ha nem a megállásig tapossuk a gázt, hanem az utolsó kilométeren visszább vesszük a tempót, a végén hagyjuk kigurulni az autót, hogy a turbó leállhasson, kicsit hűlhessen. Érdemes ezekre figyelni, ahogyan arra is, hogy mindig csakis az előírt olajat töltsük a motorba (még az esetleges utántöltéskor is), ugyanis az 1.0 TSI nem csak jól, hanem egészen takarékosan is viszi a Fabiát. A tesztkör zárásaként egy rögtönzött eco szakasszal, autópályán 110 km/óránál maximált tempóval a gyári 4,7-4,8 l/100 km vegyes értéknél egy literrel jobbat, 3,8-as értéket kaptunk fedélzeti számítógép szerint. Igaz, ha így vezetünk, akkor nem feltétlenül érdemes megvenni a csúcsmotort, amitől persze bámulatos, hogy egyszerre tud fickós és takarékos is lenni. Ám pont ezért kell a tesztkör, hogy kiderüljön rólunk is, hogy mire vágyunk, s az autóról is, hogy mit tud adni. A csúcs Fabiának semmiképp sincs szégyenkezni valója, ám következőre egy szolidabb verziót hozunk el. Ha személyesen is kíváncsi vagy rá, hogy milyen az új Fabia, hogy megmondanád-e, hogy motorja csak háromhengeres, ugorj be a Skoda Schillerhez, ahol mindenkit várnak egy próbakörre!
    Előző cikkMutatjuk a világ legértékesebb autómárkáit
    Következő cikkTéli gumit keresel? Mutatjuk az ADAC idei tesztjét
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS

    1. ezres turbómotor…hát nem is tudom mit mondjak, igazándiból szerintem választási lehetőséget mindig hagyni kellene, aki szívót vagy turbót akar. tehát nincs kedve figyelni az autójára, vagy van kedve. mind2nek van előnye és hátránya.

      a turbós hátrányát egyébként a gyárak tudnák ellensúlyozni ha csapatás után leállítja az ember a motort az olaj bizonyos fokig még keringene (nem csak a ventillátor), illetve hidegben tiltaná még a turbós nyűzását és nem építené fel a nyomást (tehát a wg addig teljesen nyitva lenne, amig nem elég meleg az olaj) ezzel a két dologgal már q. sokat tehetnének a meghibásodások ellen. (nem hiszem, hogy érdekük egyébként).
      így marad az örökérvényű tanás : leállítás előtt hűteni, hidegen pár km-ig kímélni. Mondjuk kihegyezettebb szívó motoroknál sem árt ezeket betartani amúgy.

      maga a fabia nem tetszik (az egyel régebbi még oké), én inkább ibizát vennék, 1.5 EVO motorral, vagy ha szeretem az íveket akkor az új cliot.

      viszont csak turbósat, nekem nem lesz többet szívó kocsim az biztos 😀