Körkép: munkagépnek való terepjárók 1,5 millió forintig

Lassan tényleg a végéhez közeledik a szikrázó napsütéssel tarkított őszi időjárás és jönnek a nagy esőzések, majd a latyakos tél. Mindez a száraz és poros földutakból, sáros, csúszós kalandparkot varázsol, megizzasztva a manapság oly népszerű szabadidő-autókat. Ezért akik valódi munkagépet keresnek, valószínűleg rá sem néznek a csili-vili látszatterepjárókra, viszont akkor miket érdemes keresniük? Egy jó barátom nemrég belevágott egy kis mezőgazdasági vállalkozásba, ezért most olyan terepjárót keres, amit lényegében csak a saját földjén, illetve az azt övező földutakon használna, nagy ritkán egy kis országúti járkálással kiegészítve. Összeültünk hát és elkezdtünk szétnézni a piacon, amelynek tapasztalatai alapján összeállítottam egy listát a szóba jöhető járművekről.
[BANNER type="1"]
Először úgy gondoltam, hogy majd szépen ABC-sorrendben haladva végiglépkedek a márkákon, ám úgyis mindenkinek a Lada Niva jut eszébe először, mint ideális terepjáró, amit lehet ütni-vágni, mégsem sajnálja az ember. Már 40 éve, szinte változatlan formában készül az orosz terepjáró, amelyet jelenleg 4×4 típusnévvel újonnan is el lehet hozni a szalonból. A Használtauto.hu felületén is érdemes tehát így keresni, persze a legtöbb hirdetés Niva név alatt található. A Nivában az a jó, hogy már nagyon olcsón hozzá lehet jutni, és tényleg egy kőkemény terepjáró. Viszont, ha a szóba jöhető hibáit kellene felsorolnom, szimplán csak azt mondanám, hogy bármikor, bármi előfordulhat vele. De a legsűrűbben talán a zárak, a vízpumpa, és a hengerfejtömítés mond csődöt, természetesen kortól és futásteljesítménytől függően. Ráadásul mohón eszi a rozsda a kasztnit. A másfél millió forintos határ közelében már a 2000-es évek második felében gyártott példányokat lehet találni, amelyeknél talán kisebb a hibák előfordulásának az esélye. De ez egy nagyon nagy talán.

A második márka, ami szinte biztos, hogy egyből beugrik terepjárót keresve, a Land Rover. Munkagépnek egyértelműen a Defender a megfelelő, bár a márka többi modellje sem vall szégyent a terepen, hiszen a név kötelez. De már a Discoveryt sem szívesen használnám arra, hogy telepakoljam mondjuk bezsákolt dióval. Ami azért szomorú, mert nincs másfél millió forint alatt hirdetett Defender! Elképesztő, hogy a húsz év körüli Land Rovereket is mennyire drágán kínálják.

Ha nincs Land Rover, akkor jöhetne az amerikai Jeep, amely itthon lényegében a terepjáró szinonímájává vált, hiszen nagyon sokan a terepjárókat egyszerűen csak dzsipnek nevezik. A márka Cherokee és Grand Cherokee típusából lehet többet is találni másfél millió forintig. Utóbbi bár jó a terepen, de inkább egy családi autó. A sima Cherokee viszont alkalmasabb munkaautónak. Bár sokan az ős Willys Jeep egyenesági leszármazottjaként, a Wranglert mondanák inkább valódi terepjárónak, ha már szállításra is be kell fogni, akkor nem feltétlenül jó választás. A Wrangler inkább hobbi célokra alkalmas, ráadásul nincs is a keresett árkategóriában. Viszont a Cherokeeval megbízhatóság szempontjából ugyanaz a helyzet, mint a Lada Nivával. Ódákat zengenek terepjár-óképességéről és elpusztíthatatlanságáról, mégis oldalakat lehetne megtölteni a hibalistájával.

Mi a következő, ami biztosan sokaknak eszébe jut? Hát persze, hogy a Toyota Land Cruiser. Csakhogy ebben az árkategóriában nagyon keveset kínálnak, úgyhogy érdemesebb a Hilux modelleket keresni. Ám ekkor jön a bökkenő. Ezek pont másfél millió forinttól kezdődnek.

Hoppá, hiszen létezik még más, a terepjáróiról ismert márka. Ott az Isuzu! Nézzük meg! És konstatáljuk szomorúan, hogy sok lehetőség itt sincs a másfél millió forintos határig. A Trooper viszont legalább egymillió forint alatt kelletti magát. Szintén pozitívuma lehet, hogy motorikusan nem sok hiba fordul elő a 2,8 literes dízel egységgel, viszont minden más problémás lehet. Természetesen azon ne lepődjön meg senki, hogy a kopó alkatrészekre oda kell figyelni egy munkára és mostoha körülmények között használt autón.

Ha már a platós járgányok felé fordultam a Toyotánál, akkor nézzük meg a Mazdánál is. Néhány darab akad a B2500-ból másfél millió forintig, ugyanabból a szériából, amely megegyezik a Ford Ranger típussal. Munkagépnek tökéletes, hiszen szállításra is kiválóan alkalmas és a terepjáró képességei is elegendőek a mezőgazdasági felhasználáshoz. Többnyire megbízhatóan üzemelnek a 2,5 literes dízelmotorral felszerelt változatok, viszont a menetstabilizáló hibáját jelző fény kigyulladását többen is jelezték, miközben valójában nem volt baj a rendszerrel.

Bőségesebb a kínálat a Mitsubishi Pajeróból. Szeretik a hobbiból terepezők, de be lehet fogni munkagépnek is, sőt létezik rövid és hosszú változat, úgyhogy egészen jó választásnak tűnik. A legtöbb eladásra kínált példányban a 3,2 literes dízelmotor dolgozik, amelyre viszont sok a panasz. Viszont munkaautónak az L200 is kiváló lehet, amelyből szintén akad néhány példány kedvező áron. Ráadásul a 2,5 literes dízelmotorja kevésbé macerás szerkezet, az elektronikai problémáktól eltekintve tehát egészen megbízható autó.

A Mitsubishi licenc alapján gyártott Hyundai Terracan mellett sem lehet szó nélkül elmenni, bár ez is kicsit túlárazottnak tűnik, azért akad belőle másfél millió forint alatt. A 2,9 literes dízelmotorról sem találni komoly hibákat. Szóval lényegében csak a kopó alkatrészek megfelelő időben történő cseréjére kell odafigyelni.

Néhány vénséges Nissan Patrol is felkerülhet a listára, bár nem tolonganak a használtautó-piacon. Pedig motorikusan még az 1980-as években gyártott példányok is bírják a strapát. A 2,8 ás a 3.3 literes változatoknál sem a motor, sokkal inkább a terepezés miatt elhasználódó mechanikus alkatrészek a problémásak.

Az Opel háza táján a Frontera jelenthet megoldást a munkagép kérdésben. Helykínálata bőséges, a motorkínálata viszont már nem annyira. Szinte csak a 2,2 literes dízellel kínálják, amelyről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint alig akad vele probléma, míg mások rengeteg bibiről beszámolnak. Egy közös pont azért akad: elektronikai hibákról folyamatosan hallani.

Bár terepre mindenképp nagyon jó a Suzuki Samurai, a kis mérete kompromisszumokat követel, ha valaki szállítani is szeretne vele ezt-azt. A Suzuki hírnevéhez méltóan elnyűhetetlen típus, igaz csak 1,3-as benzinmotorral lehet ráakadni. Ha fiatalabb jármű a cél, akkor pedig a Jimny nevet érdemes keresni, ami szintén a megbízható 1,3 literes motorral csábít, ám ugyanúgy kis mérettel.

Összegezve a keresést, elég meglepő, hogy milyen drágán próbálnak túladni a picit sem kímélt, öreg és viseletes terepjárókon a tulajdonosaik, ezért nincs könnyű helyzetben, aki nem szeretne sokat áldozni egy munkagépre. Természetesen nem is érdemes spórolni rajta annak, aki életvitelszerűen használja majd, ám, akik hobbi célból, vagy a barátomhoz hasonlóan „kezdő mezőgazdászként” keresnek strapabíró és olcsó terepjárót (munkagépet), vakarhatják a fejüket. Biztosan akad még a listáról kiszorult modell, mivel nem akartam a végtelenségig húzni. Többek között az Aro, a Tata és az Uaz is ott motoszkált a fejemben, de néhány a szabadidő-autóság és terepjáróság határán egyensúlyozó modell is, szóval nyugodtan írjátok meg a kommentek között, hogy hasonló helyzetben, milyen járművet választanátok.