Levegő helyett 3000 szöget kapott a Lada kereke

    0
    2

    Egy Ladával minden hülyeség jól mutat – gondolhatták az oroszok, akik azonban sajnos nem egy klasszikus, vagy legalább egy kocka Zsigulit, hanem egy ezredfordulós modellt vetettek be az elsőre jónak tűnő ötletükhöz. Az alaptézis vélhetően a szöges ágyaktól származhatott. Miért bírható ki a szögekkel tűzdelt ágyba fekvés? Mert olyan sok szög van rajtuk, hogy azokon a test tömege eloszlik, így aztán az egyes szögekre nem nyomódik vészesen a vállalkozó fakír. Nos, a szögek számát az oroszok sem spórolták el, azt mondják, kerekenként van belőlük 3000.[BANNER type="1"]
    Fogtak négy acélfelnit, s szépen rájuk hegesztették a szögeket. Megdöbbentő, de ezekre valóban rá lehetett állítani a több mint 1 tonnás autót, s a havas pályán egészen jól mozgott, mindaddig, amíg csak a hóban kellett haladnia. Aztán jött egy kis tereppróba, egy kis csapatás, s a forszírozott tempótól rögön elfeküdtek a szögek, mely miatt a kerék megszűnt keréknek létezni, s innentől kezdve a Lada futása finoman szólva is darabos lett. Szép mutatvány az egyedi tartalom előállítása kategóriában.
    Előző cikkHagyj neki időt! Dacia Sandero – robotváltóval
    Következő cikkPlug and play villanyhajtást készített az Aston Martin
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.