Izgalommentes, de a kategóriában abszolút helytálló a forma, a Dokker meglepően olcsón, meglepően nagy teret ad
Eddig csakis a temérdek másik modellben (akár a Mercedes-Benz A-osztályban, CLA-ban ) is jól szolgáló 1.5 dCi motorral járt nálunk a Dacia haszonjármű alapú egyterűje, a Dokker, most viszont belépő, 1,6-os szívó benzinesével próbáltuk. Márpedig egy olcsó autónál elég fontos kérdés, hogy mit tud alapmotorjával. Ez ugyanis 650 ezer forinttal, közel 20 százalékkal kerül kevesebbe, mint a gázolajos, amiből egyébként épp a tesztautót is képviselő Arctic verzió a „belépő, felette pedig a tavasszal próbált Stepway létezik.[BANNER type="1"]
Jobb oldali tolóajtó alapáron csak az Arctic szinttől jár, a hátsó ajtók mindenképp oldalra nyílnak
A Dokkert tehát alapvetően ismerjük, hiszen minimálisan változott csupán megjelenése, 2012 óta. Volt rajta persze egy szolid facelift, de lényege máig változatlan. Hasábforma, alapáron csak jobb oldali, de a felsőbb ellátmányoknál már kétoldali hátsó tolóajtóval, leghátul pedig aszimmetrikus osztású oldalra nyíló, 180 fokban kitárható ajtókkal. Beltere hatalmas, második üléssora pedig alapáron három(szor három) Isofix csatlakozós, ráadásul a belső szélesség is lehetővé teszi azt, hogy három gyerekülést rögzítsünk egymás mellett. A tolóajtóknak és az átlagosnál magasabb üléspozíciónak köszönhetően ráadásul mindennél kényelmesebb a gyerekek ki- és berakása, övcsatolása. Ez akkora bónusz a 10 évesnél kisebb gyerekkel rendelkezők számára, hogy simán el fogják tudni nézni a Dokker hátrányait, mert azokból is van bőven.
Ismerős „második generációs újkori Dacia beltér, akár a Loganból, akár a Sanderóból, akár a Lodgyból ismerősek lehetnek a formák. Minden kézre áll, minden fukcionális
Hátul legfeljebb billenthetők az ablakok. A kialakítás elölről hátrafelé egyszerűsödik, leghátul az ablaknál a pőre préselt lemez meglepő, de voltaképp elegendő megoldás. Van viszont három Isofix a második sorban és persze kellő helykínálat
Dokker a piac legolcsóbb haszonjármű alapú egyterűje, illetve haszonjárműként kisméretű furgonja.
Utóbbiként nem is olyan rég egy kis jótékonykodással egybekötve teszteltük, s a már említett 1.5 dCi-vel nagyon jól vizsgázott. A legkedvezőbb ár személyautóként 2,949 millió forintot jelent, de ha kétoldali tolóajtós, klímás verziót szeretnénk, akkor a tesztautót is jelentő 3,449 milliós Arctic verziót ajánlott választani, amivel egyebek mellett fedélzeti számítógépet és fényezett lökhárítókat is kapunk – ami ebben az árkategóriában bizony említésre méltó.
Alaphelyzetben is óriási, 800 literes, több mint 1 méter széles és a padlón mérve ilyen hosszúságú a csomagtér, ülésdöntéssel 3 köbmétert tölthetünk meg. A csomagtér padlója filc borítású, felárért kapjuk bele a könnyen tisztítható műbőr szőnyeget
A Dokkernek persze nem leginkább az extrái, hanem a méretei fogják a szíveket megdobogtatni a vásárlási döntéseket befolyásolni. Ugyanis bár a külső „csupán 4,36×1,75×1,85 méteres, a 2,81 méteres tengelytáv is árulkodó már annak kapcsán, hogy a beltér óriási, de igazán a 800, ülésdöntéssel kereken 3000 literes csomagtér az, ami le fogja venni a lábukról azokat, akik időnként szeretik telepakolni autójukat. A méretek kapcsán egy kiemelendő, illetve ismétlendő még, az embernyi, 1,85 méteres magasság – attól lehet a beltér kapacitása úgy is óriási, hogy a hosszúság igazából egy kompakt autóét sem éri el. Így aztán városban még tolatóradar nélkül sem probléma a parkolás – köszönhetően a remek átláthatóságnak. Sík a hátfal, síkok az oldalfalak is, a Dokker dimenziói szokatlanul jól érezhetők.
Ilyen egyszerű megoldásokat kevés autóban találhatunk, ugyanakkor minden frappánsan ügyes megoldás. 12V-os csatlakozóból egy jutott az autóba, nagyjából az utastér közepére, a két első ülés között pohártartó elé
Az óriási beltér kialakítása persze az árhoz illő: egyszerű. Mindenhol kemény műanyagok uralkodnak, csekély tartásúak az ülések, a néhol még plasztik burkolat sem jutott a lemezekre. Már a B-oszlopra sem, de hátul az ajtókra sem, s bár ott még jutott gumikarima a lemezek széleire az ablakkivágásoknál, hátrébb már az sem. Viszont az a bámulatos, hogy funkcionálisan sehol sem bántó a spórolás. A műanyagok is úgy olcsók és egyszerűek, hogy még abszolút vállalhatók. Mindegyik verzióban van első és oldalsó légzsák, kihangosító az alapmodellt leszámítva alapáron jár. De vajon mit tud az alapmotor?
Nem rossz az 1,6-os benzines, egészen kedvelhetően élénk, de ereje kevés ahhoz, hogy 100 km/óra felett az embernyi magasságú autót élénken mozgassa, az üres karosszériás 12,3 másodperces 100-ra gyorsulás vállalható, de teli utastérrel vagy az említett tempó felett már messze nincs vehemencia
Az 1,6-os szívó benzines 102 lóerőt és 150 Nm nyomatékot ad. Utóbbiakhoz is forgatni kell, de városi forgalomban igazából nem bántó az erőszint, el lehet lenni az alap Dokkerrel. Ahol már kezd fájó lenni az erőhiány, a zajszint és egyben a fogyasztás, az a 100 km/óra feletti tempó. Városi használatban a rövid távú utak szintén nem kedveznek a fogyasztásnak, ami katalógusérték szerint is 6,8-7,1 liter/100 km vegyes üzemben. A tesztátlag 8,1 lett, ami nem is tragikus, de azért az autópályás képességekhez hasonlóan rámutat arra, hogy a Daciánál érdemes fontolóra venni a dízel 650 ezer forintos felárát, ami 2,5 liternyi üzemanyagot biztosan spórol 100 kilométerenként. Ezzel a mai üzemanyagárak mellett mintegy 72 ezer kilométer után megtérül az 1.5 dCi, amivel nagyobb nyomatékot és jobb menetdinamikát kapunk. A matek egyben azt is mutatja, hogy az évi 10 ezer kilométernél kevesebbet autózók számára a benzines Dokker is jó választás, főként akkor, ha nem kívánnak vele sokat autópályázni.
Dokkert nyilván nem az vesz, aki bármilyen szintű vezetési élményre vágyik, ez egy céleszköz, rendkívül egyszerű megoldásokkal, de teszi a dolgát, sok mindent elvihet, közben vállalható rugózást ad, vezetési élményt pedig nyilván nem nála kell keresni
