A Ford mentheti meg a Szilvesztertől a kutyákat?

    0
    2

    Napok óta keringenek a felhívások, hogy Szilveszterkor lehetőség szerint ne zajongjunk, illetve miként vigyázzunk az ilyenkor sokszor pánikszerűen elrohanó kutyákra. A Szilveszterkor ujjongó és petárdázó, tűzijátékozó embereket lehetetlen arról meggyőzni, hogy tettük az érzékeny hallású kutyák számára fájdalmas kínzás. Becslések szerint az Egyesült Királyságban élő kutyák 45 százaléka mutatja a félelem jeleit a tűzijátékok hangja miatt – ami miatt a kutyák gazdái és azok családtagjai is rosszul érzik magukat.
    A probléma egyik lehetséges megoldása a Ford által fejlesztett, s az Edge-ben már már bemutatott aktív zajkioltó rendszeren alapuló zajkioltó kutyaház. Amikor a kutyaházba épített mikrofonok érzékelik a tűzijátékok hangját, egy beépített audiorendszer ellentétes fázisú frekvenciákat bocsát ki, gyakorlatilag teljesen kioltva, vagy legalábbis jelentősen mérsékelve ezzel a robbanások hangját. A szerkezet szerves részét alkotja a hangszigeteléshez alkalmazott, nagy sűrűségű parafa is. Az eredmény: nincs több szilveszteri stresszforrás, a kutyák nem fognak szenvedve vonyítani. Ha majd megvalósul és elterjed a kutyaház, ami azonban egyelőre csupán koncepció. [BANNER type="1"]
    „Sok állat számára félelmetes a tűzijátékok hangja, hiszen a kutyák a hangokat az emberekhez képest négyszer távolabbról, illetve jóval szélesebb frekvenciatartományban érzékelik. A lényeg az, hogy időben fel kell készülni a tűzijátékokra. Ennek része egy olyan hely megtalálása, ahol a kutya biztonságban és kellemesen érezheti magát” – mondta el Graeme Hall, az Egyesült Királyság egyik legelismertebb kutyakiképzője, aki már 5000 viselkedési problémákkal küzdő kutyán (és gazdáikon) segített. A még csak prototípusként létező zajkioltó kutyaház az első megvalósuló ötlete a Ford Interventions sorozatának, amelynek célja, hogy a márka az autóipari know-how segítségével oldjon meg hétköznapi problémákat.
    Előző cikkMegmentették a Szilveszter Ralimat a Ladák!
    Következő cikkVisszapillantó: ez érdekelte leginkább idén a népet
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.