A világ legőrültebb versenyei! – Kezdődik az IndyCar szezon

Őszintén bevallom, kettős érzés kavarog bennem. Egyrészt meglep, hogy miért olyan népszerű a Formula 1 itthon, illetve a világban még néhány helyen. Másrészt nagyon is értem a mikéntjét. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni akkor azért alakult így, mert könnyen hozzáférhető. A közszolgálati csatornán fut, csak le kell ülni – többnyire vasárnap délután – bekapcsolni a tévét és… és aludni egy jót. Mást nem nagyon lehet csinálni a kiszámítható és végtelenül unalmas futamok alatt, ám sajnos minden más, kevésbé sznob autóverseny sorozathoz már keresgélni kell a neten, vagy bizonyos csomagokra előfizetni a műsorszolgáltatóknál. Pedig sokszor ábrándozok arról, hogy mi lenne fordított helyzetben. Az IndyCar – hozzáértő és lelkes kommentátorokkal – a világ egyik legnépszerűbb műsora lehetne.
Most, hogy indul az Indy-szezon szeretnék kedvcsinálóként egy kis előzetest mutatni nektek a nyitó versenyről, néhány hasznos infóval és pár érdekességgel. De először dióhéjban az új érdeklődőknek: mi is az az IndyCar?
Nos, egy több mint 100 éves múlttal rendelkező ága az autóversenyzésnek, ami a történelmének nagy részében az USA, illetve az amerikai kontinens határain belül rendezte a versenyeit. Többek között ezért is teljesen más a kultúrája és a látásmódja, ami csábító lehet az európai módi után. Bár az is tény, hogy az úgynevezett aranykorszakban, az 1990-es években és a 2000-es évek első két esztendejében már az egész világot ostromolták, veszélyt jelentve Bernie Ecclestone üzletére.

Lényegében a „nyitott-kerekes” versenyzés egyik csúcsának lehet tekinteni, sőt én az autóversenyzés egyik csúcsának is tekintem, hiszen még az F1-ben sem érnek el akkora átlagsebességeket, mint itt.

Viszont a technika valóban nem annyira bonyolult. És itt a bonyolulton érezzétek a nagy hangsúlyt, mert színvonalban semmivel sem kevesebb. Egyszerűen csak száműzték a versenyről-versenyre való fejlesztést, mert óriási költségekkel járt. De ugyanúgy a legmodernebb motorok, váltók, kasztnik és gumiabroncsok (stb.) láthatók, illetve hallhatók itt is, mint bármelyik csúcskategóriás versenysorozatban. Sőt, rengeteg biztonsági fejlesztés az Atlanti-óceánon túlról érkezett Európába. [BANNER type="1"]
Jelenleg két motorgyártó közül választhatnak a csapatok és mindenki azonos karosszériát használ. Ez a múltban nem volt mindig így, izgalmas tehát böngészni a széria múltját, megnézni a különböző korszakok autóit.

A két mostani motorgyártó a Honda és a Chevrolet, de állítólag még idén bejelentenek egy harmadikat is. A karosszériákat pedig a Dallara gyártja.

Az olasz cég még egy gyárat is felépített Indianapolisban, de ha körülnéztek a világban amúgy is Dallara dominanciát láthattok a formula versenyautók terén. A motorszabályok szintén nagyon szigorúak: V6-os, duplaturbós, 2,2 literes motorokat ad mindkét gyártó, pályatípustól függően 550 és 700 lóerővel, amelyekhez hatfokozatú sebességváltó társul és E85-ös üzemanyaggal működnek.

Bizony, az IndyCar háromféle pályatípuson rendez versenyeket. Ezek az utcai, az ovál és az általam csak roadnak nevezett, kimondottan versenycélokra épült létesítmények (ilyen például a Hungaroring). Sokféleképp próbálták magyarosítani ez utóbbit, hiszen nálunk nem terjedtek el az oválok, így egyértelmű, hogy mit értünk a versenypálya alatt, de a legtöbbször „épített pálya” címszó alatt találjátok a road pályákat.

Az oválokra sem érdemes ám legyinteni. Nincs belőlük két egyforma, más és más a felületük, a kanyarjaik száma és a dőlésszögük, szóval igencsak izgalmas világ ez.

Mindehhez fontos hozzátenni még, hogy a versenyzők dolgát nem könnyíti semmiféle segédberendezés. Nincs szervo, nincs kiporgésgátló, az üzemanyagfogyasztást pedig a jobb lábával szabályozza minden versenyző, nincs „hatvanféle” motorprogram. Ebben a sorozatban sokkal több múlik a versenyzőn, mint az agyonsztárolt F1-ben.

Nézzük akkor az előttünk álló versenyt! A floridai St. Petersburg utcáin feszül először egymásnak a mezőny. A pálya rendkívül érdekes, hiszen a célegyenes egy tengerparti repülőtér betonburkolatú kifutója, ahonnan bekanyarodnak a magas és ezáltal nagy árnyékot adó épületek közé. Ez máris megbolondítja a tapadási viszonyokat. Innen a kikötő mentén jutnak vissza a repülőtérhez, egy kis Monaco utánérzést adva a helyszínnek. Az alábbi videóban megnézhetsz egy kört a méltán népszerű sisakkamera képével.

Pálya hossza: 2,8 km
Kanyarok száma: 14
Versenytáv: 110 kör/318,6 km
Gumiabroncsok: 7 szett kemény, 4 szett lágy keverék, 5 szett esőgumi
Push-to-pass: 150 másodperc az egész verseny alatt, de egy gombnyomásra maximum 15 másodperc
A Push-to-pass gomb megnyomásával megnövekszik a motor teljesítménye 60 lóerővel. Ez az előzést segítő eszköz megfűszerezi a versenyeket. Mivel az autókon LED-kijelzőket is elhelyeznek, a közönség is láthatja, amikor egy versenyző megnyomja a gombot, hiszen a kijelzőn a PP felirat kezd villogni. A rajtnál és a teljes körös sárgák utáni újraindulásoknál nem használható. Kivéve, ha az utolsó két körben történik vagy időkorlátos vereseny esetén az utolsó három percben. (Ez a rendszer 2004-ben debütált, ahogy a külön megjelölt gumikeverékek is, ezeket később az F1 is átvette innen, igaz a push-to-passt KERS néven a hibrid hajtásláncba ágyazva).

2018-as győztes: Sebastien Bourdais
Körrekord: 1:00.0476s-Jordan King
Úgynevezett Spotter Guide-ot is kiadnak minden verseny előtt, hiszen hétvégéről-hétvégére változhat az autók színe a különböző szponzorszerződések alapján. Érdemes ezért inkább a jól látható rajtszámokat figyelni, amelyekről jól beazonosítható a csapat és a versenyző.

Érdekességek
– Scott Dixon, az IndyCar ötszörös bajnoka, aki a harmadik helyen áll az örökranglistán a győzelmek számát tekintve (44 elsőség), soha nem nyert még versenyt St. Pete utcáin.
– Idén a 16. alkalommal rendezik meg a versenyt St. Petersburg utcáin. Sebastien Bourdais nyerte a legutóbbi kettőt, aki egyébként ebben a városban lakik családjával. Először 2003-ban rendeztek versenyt, amikor még szétszakadt (IRL és CART) állapotában tengődött a sorozat. Akkor a CART mezőnye látogatott ide és Bourdais rajtolhatott az élről a Newman/Haas csapat újonc versenyzőjeként, de a futamot Paul Tracy nyerte.

– 2003 óta csak egyszer, 2004-ben nem rendeztek Indy-versenyt a városban. Nincs jelenleg olyan versenyző a mezőnyben, aki mind a 16 alkalommal indult itt, de Scott Dixon és Tony Kanaan már 14-szer elrajtolt itt. A 2003-ban rendezett első versenyen viszont ott volt a jelenleg is a mezőnyben látható Ryan Hunter-Reay és Bourdais, mindketten újoncként.
-Will Power és Bourdais az a két versenyző a jelenlegi mezőnyben, akik egynél többször tudtak itt nyerni. Rajtuk kívül még Graham Rahal és James Hinchcliffe nyert itt korábban, akik szintén szerepelnek az idei nevezési listán.

– A legutóbbi 12 versenyből 8 alkalommal Team Penske pilóta indulhatott az élről. A legutóbbi kilenc alkalomból hétszer Will Power. A jelenlegi mezőnyből Bourdais, Kanaan, Rahal és Szato Takuma szerzett még pole pozíciót korábban.
– Pole pozícióból két versenyzőnek sikerült eddig nyernie. Helio Castroenves 2007-ben, Will Power pedig 2010-ben győzött az élről indulva. A legutóbbi hat szezonban négy alkalommal a negyedik helyről induló versenyző nyert.
– A Team Penske csapat 8 győzelmet szerzett eddig (Helio Castroneves, Will Power és Juan Pablo Montoya révén). Az Andretti Autosport kettőt (Dan Wheldon és James Hinchcliffe), a Dale Coyne Racing szintén kétszer (Sebastien Bourdais), A Chip Ganassi Racing pedig egyet (Dario Franchitti).

– Tony Kanaan sorozatban 301. versenyét kezdheti meg idén, ami IndyCar rekordnak számít. A 2001-es portlandi verseny óta minden futamon elindult. Összesen viszont már 361 versenynél tart, amely az örökranglista harmadik helyéhez elegendő.
– Scott Dixon sorozatban a 241. versenyére készül, ami a második leghosszabb megszakítás nélküli sorozat. A harmadik leghosszabb megszakítás nélküli sorozat pedig Marco Andretti nevéhez fűződik, aki a 217. versenyére készül most.

-Öt újonc versenyző indul. Ebből hárman a legelső IndyCar versenyükre készülnek: Ők Marcus Ericsson, Ben Hanley és Felix Rosenqvist. Ketten viszont már indultak elvétve Indy-versenyeken, ők Colton Herta és Santino Ferrucci.
-2012 óta átlagosan 9 különböző versenyző nyer egy IndyCar szezonban. A rekord 2014-ben volt, amikor 11 különböző versenyző állhatott a dobogó tetejére. A tavalyi 17 verseny során 8 különböző győztest avattak.

Végül álljon itt a hétvége időterve. Sajnos idén – erre nem érzem, hogy finomabb kifejezést kellene használnom és dühös is vagyok – tökön lőtte magát a televíziós csomagjával az IndyCar. Az utóbbi években a szabadedzéseket a Facebook oldalukon és a YouTube csatornájukon bárki megnézhette, 2019-ben azonban csak az NBC Gold előfizetők láthatják online, viszont az „US Only”, tehát kizárólag az USA-ban elérhető. Európában a brit Sky Sports vette meg a közvetítési jogokat, a skandináv országokban pedig a Viasat, illetve Ázsiában a Fox Sports/Star Sports. Magyarországon egyelőre még senki nem tűzte műsorra, szóval marad a stream vadászat. Ha mutatkozik majd rá igény, vasárnap itt a kommentek közé beszúrok egy-két linket, ahol nézhető. Nézzük tehát az időtervet.
Március 8. péntek
16:45-17:30 Első edzés
20:20-21:05 Második edzés
Március 9. szombat
16:25-17:10 Harmadik edzés
20:30 Kvalifikáció
Március 10. vasárnap
15:20-15:50 Bemelegítő edzés
18:37 Rajt