Valamennyire még felismerhető, hogy ez egy GT-R, de sokat takarnak a szárnyak, ezek mind a hegyi felfutó versenyek miatt kellenek
Önmaga is remek történelmet írt csúcsmodelljének a Nissan, ám a GT-R igazi történetét a rajongók és főként a tuningműhelyek, versenyistállók írták. A modellsorozat 50 évének tökéletes leképezése a Franco Scribante Racing legutóbbi munkája, amit meglátva először teljesen eláll a szavunk. Teljesen egyértelmű, hogy mire készült. Ekkora szárnyakat a hegymászó autókra aggatnak, mint a Pikes Peak versenyen indulók. Ez a GT-R is oda készült, ám előtte még Afrikában is letesztelik, mennyire sikerültek jól a légterelők, amiből három is került rá, egy hátra a klasszikus helyre, igaz, már ez is óriási, de került még kettő hasonló méretű az autó orrára is.
3,7 literes V6-os duplaturbós motor, jelenleg 1600 lóerővel, de 2200-ra képes
[BANNER type="1"]
A teljesen újjáépített karosszéria egész alja teljesen burkolt, hátul pedig hatalmas diffúzorban végződik a padlólemez. Ha ez az összeállítás nem termel elég leszorítóerőt, akkor semmi. Mondjuk, itt lesz is rá szükség, mivel erőből sincs hiány. A Nissan GT-R 3,7 literes duplaturbós motorja – akárcsak sorhatos elődei – remekül tuningolható, könnyedén hozható ki belőle az 1000 lóerő. Ez az autó viszont egy minden csavarjában újjáépített motort kapott, ami az első versenyen 1600 lóerőt fog teljesíteni. A csapat mérnökei azt mondják, ha mindent felcsavarnak arra a határra, amit még a motor kibír, akkor 2200 lóerő juthat el a négy kerékhez. Ez brutális, azt viszont érdemes ilyenkor észben tartani, hogy minél magasabbra jut a versenyző, annál ritkább lesz a levegő, így az autó teljesítménye is folyamatosan változik a verseny alatt, így fontos, hogy ne legyen lóerőből hiány. Hát, itt van elég, mindenkinek.
Először Afrikában áll rajthoz, de a Pikes Peak verseny a cél
