Minél vastagabb az úton lévő vízmennyiség, annál alacsonyabb tempónál úszik fel az autó, azaz alakul ki az aquaplaning
Ahogyan az előző bekezdésben is olvasható, ez a vízen való felúszás jelensége. Hogy mikor következik be az az állapot, amikor az autó gumiabroncsa és az út között egy összefüggő vízréteg alakul ki, az a következő tényezőktől függ: az úton lévő vízréteg vastagsága, a gumiabroncs profilmélysége, nyomása és mintázata (vízkiszorító képessége), valamint az autó tömege és sebessége. A túl alacsony keréknyomás drasztikusan növelheti meg az aquaplaning kockázatát, miként profilmélységből sem ajánlott a törvényi minimumnak meghatározott 1,6 mm-t megközelíteni, igazából 3 milliméteres profilmélység alatt már igen jelentős aquaplaning veszéllyel kell számolni.
Egy tanpályán jól modellezhető az aquaplaning, a nem megfelelő vízelvezetés miatt azonban akár városi tempónál is kialakulhat
Ha két kézzel, az előírások szerint fogjuk autónk kormányát, alighanem érezni fogjuk a vízen futást. Ilyenkor a legbölcsebb, ha egy finom gázelvétellel reagálunk, a fékezés, de még a hirtelen és erős gázelvétel is csúszást, akár megpördülést eredményezhet.
Erősen vizes úton ezért nem ajánlott tempomattal vezetni, mert az ráadásul automatikusan is kikapcsolhat, ezzel hirtelen „gázelvételt eredményezhet, amennyiben az ESP jelei csúszást, illetve tapadásvesztést mutatnak.
Az abroncsok alacsony profilmélysége, elégtelen nyomása és az eltúlzott sebesség is növeli az aquaplaning kockázatát
Ezeket a félig hülye tanácsokat nem kellene osztani: „Fontos, hogy esőben az egyébként megszokottnál óvatosabban vezessünk”
Azért félig hülye, mert egy normális gumiprofillal 80-90 km/órás sebességig nem kell számítani aquaplanningra, hacsak nem 10cm gázlón megy át az ember. Szóval nem a városi 50-es sebességet kell korlátozni, de inkább az országúti kis gyorshajtásból hatalmas baj lehet. Autópálya kicsit jobb, mert általában jobb minőségű, karbantartott úton kisebb az esélye, de 120-130-as tempónál bármikor találkozhatunk a jelenséggel.
Egyébként tanácsként még az is leírhattátok volna, hogy mindig a csúszás irányába kell kormányozni és nem vissza az út közepére. Azaz ha az eleje csúszik lefelé az útról, akkor az útról lefelé kell kormányozni, és megvárni amíg tapad a gumi – utána vissza az út közepére. Ha ilyenkor valaki rögvest vissza akar kormányozni, akkor csak azt éri el, hogy a kereket befordítja, ami persze eleinte nem tapad csak úszik; aztán ha megtapad a kerék, akkor rögtön befordítja a kereket. Mivel az út tipikusan jobb oldalra lejt, hogy lefolyjon róla a víz, a kocsi tipikusan jobbra szokott sodródni. És hát egy kicsit jobbra kell kormányozni, amerre csúszik…. A balfékek balra fordítják a kormányt, majd mikor megtapad a gumi akkor átmennek a szembesávba, vagy autópályán a középen lévő korlátnak.
Auqaplanning türelemjáték, már nem vezető vagy csak utas, amíg a gumi vissza nem nyeri a tapadását. És ezt ki kel várni….
Szerintem az audis csávó tök jól megfogta a verdát. Mit kellett volna csinálnia még? Ellenkormányzott amíg megszűnt a jelenség. A legtöbb okos már a szalagkorláton ülne.
Teljesen jól megoldotta, nem kérdés, de két kézzel a kormányt fogva lehetséges, hogy nem két sávnyi térre lett volna szüksége.
„Mivel az út tipikusan jobb oldalra lejt, hogy lefolyjon róla a víz, a kocsi tipikusan jobbra szokott sodródni…”
Mondjuk a fejlett nyugaton valószínűleg így van, de nálunk nem lejt az sehová sem, ezért is áll rajta a víz.