Jó ajánlat a dízel helyett is! Ford Mondeo Hybrid Kombi teszt

Múlt héten debütált hazánkban a Ford Mondeo Hybrid kombi verziója, a bemutató idején én épp az Opel Corsa e világpremierjén voltam, de hibrid-fanatikusként meg kellett szerezzem az autót, ami nem is okozott csalódást. A Mondeo nem egy világújdonság, hiszen 2014 óta fut nálunk is az aktuális generáció, ami azóta csak nagyon enyhe frissítéseket kapott. Az idei évtől egyebek mellett friss dízelek színesítik a kínálatát, a legfontosabb azonban az, hogy immár kombiként is elérhető az eddig csakis szedán karosszériával és igencsak korlátozott csomagtérrel kínált hibrid verzió.[BANNER type="1"]
Utóbbi úgy kellett a Mondeónak, mint egy falat kenyér, hiszen tipikus középkategóriás, céges, illetve családi autó, ma ez a szegmens zömében kombiként fogy. A hibrid pedig igenis kell a piacnak, jól látható, hogy a hibridek eladásai átlagon felül emelkednek – a dízelek keresletcsökkenése mellett. Ez nyilván gerjesztett folyamat is, nem kevés támadást kaptak az elmúlt években a gázolajos motorok, hogy jogosan-e, azt most hagyjuk, az viszont elvitathatatlan, hogy temérdek olyan felhasználási mód van, amire sokkal nyűgösebben alkalmazhatók, mint egy eltalált hibrid hajtáslánc.
Márpedig a Mondeo Hybrid hajtáslánca joggal mondható eltaláltnak. Nem más, mint a hibridek körében piacvezető Toyota féle iskolát követi: szívó benzinmotor, bonyolult közvetlen és nagynyomású befecskendezés helyett hagyományos szívócső befecskendezéssel, aminek köszönhetően nincs szüksége részecskeszűrőre az aktuális emissziós normák teljesítéséhez, nincs szüksége kettős tömegű lendkerékre a kulturált üzemhez. Az eCVT hajtómű a villanymotorokkal (egy hajtó és egy áramtermelő) is a Toyotákból ismert, így a hajtáslánc egyrészt ugyanúgy képes rövidebb távokon az autó helyi emisszió nélküli mozgatására, mint a Toyoták esetén, másrészt ugyanúgy szinte örök életű megbízhatóságot ígér.
A Ford persze hibridként is önmagát adja, s a Mondeo – főként kombiként – a kombinált, benzines-elektromos üzemmel is megőrizte identitását és értékeit. A forma az ismert, a csomagtér kisebb ugyan, mint a belső égésű motorosoké, de úgy emelték csak meg a padlóját (a hajtó akkumulátor miatt), hogy üléshajtással sík raktérpadlót kapunk. A használhatóságot elektromos csomagtérajtó-mozgatás és síalagút is segíti, ami egy hibridnél bizony komoly érték. Még komolyabb, hogy kérhető gyári (mechanikusan vagy elektromosan kihajtható) vonóhorog is, amivel 750 kilogrammos vontathatóság is jár.

A hibrid Mondeo három legfőbb ütőkártyája a csend, a kényelem és a visszafogott fogyasztás.

Ugyanakkor erőhiány sincs, a 144 lóerő teljesítményű benzinmotor a villanymotoros (120 LE, 225 Nm) segítséggel már 187 lóerős rendszerteljesítményt ad, de sokkal beszédesebb, hogy 9,4 másodperc alatt megvan a 100-as sprint. Nem, nem sportos, de az átlagnál éppen jobb menetdinamikát kapunk. Persze a Mondeo minden rezdülésén érezni, hogy hibridként főként „nehéz eset, 1,7 tonna az önsúlya. Nem ólomnehéz, inkább tiszteletteljesen, kényelmesen mozog, legalábbis az alapáras 215/60 R16-os, meglehetősen ballonos abroncsokkal.
Hogy csendes, azt igen jól jelzi az, hogy városban a menetidő több mint felében áll a benzinmotor, de ha jár, akkor is tompa, távoli hangon teszi, fordulatszáma is erős összefüggésben áll a gázpedál állásával. Nem csak városban és nem csak a motor kapcsán csendes, az autópályás 130 km/órás tempónál is átlag alatti az összes zajszint, a tükrök felől sincs zavaró szélzaj. A kényelem kapcsán nem csak a futómű hangolása dicsérhető, hanem az üléseké is. Az elsők és a hátsók is nagyautósan kényelmesek, legalábbis a szélső helyeken, ahová légzsákos biztonsági övek is kérhetők. Ütőkártyaként említettem még a fogyasztást, ami katalógusérték és már WLTP norma szerint 5,7-6,1 literes. Városban és autópályán sem kell ennél rosszabbra számítani (a szabályok betartásával legalábbis), országúton pedig simán vihető 5 liter alá is az étvágy. Ez egy közel 4,9 méteres, tágas és masszív középkategóriás modelltől abszolút korrekt.
A Mondeo Hybrid Kombi egy jó csomag: elegendően tágas; tökéletes komfortot és korrekt ellátmányt ad, jó utazóautó, de városban is élhető, hajtáslánca akkor sem fog behisztizni, ha sokszor csak rövid utakat megyünk vele. Autópályás használatát sávtartó és távolságtartós tempomat, a városit akár parkolóasszisztens is segítheti. Mindegyiket alaposan leteszteltem, mindegyik korrektül működött, de azért azt meg kell jegyezzem, hogy autópályán a távolságtartós tempomatot sem szabad rövidre állítani, úgy ugyanis előfordulhat, hogy ő már nem fogja tudni megállítani az autót, míg az ajánlott hosszú követési távval hibátlanul működik (legalábbis addig, amíg bele nem megy abba egy másik sofőr…). A korrekt autó után a vételár kérdése némi magyarázatot követel: közel 11,5 millió forint a csakis a gzadag Titanium (vagy Vignale) ellátmánnyal kapható Mondeo Hybrid Kombi alapára, a tesztautóba pedig még közel 1,5 millió forintnyi extra került. Ez nagyon nem szerény, de a Fordnál iszonyatosan erős kedvezmények vannak, s a hibridre bőséggel fognak is adni abból, ugyanis ez a modell lefelé viszi a márka CO₂ átlagát. Néhány extrával is 10 millió forint alatt maradhat a vételár, amivel már meglehetősen értelmes alternatíva a benzines-elektromos Mondeo. Az pedig szerintem teljesen jó elképzelés, hogy minél több modellbe kerüljön bele a Toyota rendszerének elvét alkalmazó hibrid hajtáslánc, hiszen így mind több vevőhöz eljuthat a kedvező fogyasztás és a tartós technika, ami valójában ismét csak egy környezet- és persze pénztárcabarát tényező. Középkategóriás autóban gondolkodva ma abszolút ajánlott a Mondeo Hybrid Kombi, azoknak is érdemes megnézniük, kipróbálniuk, akik eddig ódzkodtak a hibridektől.