Sportos nagycsaládoknak? Ford Tourneo Custom Sport teszt

    0
    2

    Lassan úgy vagyunk a Ford Tourneo Custom kisbusszal, mint például a Daciákkal – csaknem minden verzió járt már nálunk. Az okok hasonlóak: hazánkban ez a kisbusz a legnépszerűbb az eladások szerint, továbbá a forgalmazó is előszeretettel ajánlja ki az újabbnál újabb verziókat. Mi pedig bevallottan szeretjük is őket, mert tényleg elég jók. A Transit/Tourneo Custom páros tavaly kapott egy komolyabb frissítést, 6 fokozatú automata váltót, Sport verziót és opcióként légrugózást is. Utóbbi, azaz a légrugós és automata váltós, komfortorientált csúcsverzió már tavaly járt nálunk, most pedig a Sport érkezett tesztre, ami egyrészt csakis „rövid karosszériás és alap tetőmagasságú lehet, másrészt nem elérhető hozzá a légrugós, szintszabályzós hátsó felfüggesztés.[BANNER type="1"]
    A Sport egyedi, fényes fekete hűtőmaszkos, küszöbein túl kerékjárati ívein is szélesítő toldatokat hordó, továbbá komplett első lökhárítója is eltér a többi verzióétól. Na meg persze „versenycsíkozás is van rajta, pontosabban gépháztetején és csomagtérajtaján, a tetőn azonban nem húzták végig a matricákat, hiszen ott úgysem igen látná senki sem az amúgy 2 centi híján 2 méter magas autón. Ha már méretek, ez a Tourneo 3 centi híján 5 méter hosszú, létezik nála 36,7 centivel hosszabb verzió is, de persze nem Sportként. Így sem kicsi, de azért még el lehet vele férni egy átlagos parkolóhelyen, vagy arról nem vészesen kilógva.
    Az utastér természetesen tágas, a tavaly már frissítve is tesztelt (de korábban is többször próbált) hosszabbhoz mérten leginkább a csomagtér szenved csorbát, na nem mintha ebbe ne lehetne bepakolni 8 ember egyhetes nyaraláshoz szükséges cuccát, legfeljebb kicsit átgondoltabban kell pakolni. Na nem a bőröndökbe, hanem magukat a bőröndöket az autóba. A csomagtér legjelentősebb jellemzője ugyanis a magassága.

    És akkor feltehető a kérdés: valóban a sportos nagycsaládoknak, sportos társaságoknak való a Tourneo Custom Sport?

    A válasz természetesen a nem, hiszen ha a nyaraláshoz még sporteszközöket is vinnénk, netán télen sílécestül, sífelszerelésestül szeretnénk nyolcan beférni a Tourneóba, akkor sokkalta inkább ajánlható bármely olyan verzió, ami elérhető a hosszabb karosszériával is. A Sport leginkább megjelenésével szerezhet híveket, igaz, a „Chrome Blue metálfényezés – főként oldallemezein – nem hangsúlyozza kellően a Sport matricázását.
    Ahogyan a többi szegmensben, itt is elmondható, hogy a Sport verzió futóműhangolása (és acélrugói) nem éppen a hazai utak barátai, tele utastérrel is fájóan kemény tud lenni a hátul ülőknek a hátsó merevtengely, üres karosszériával pedig elöl sem kellemesek vele a fekvőrendőrök. Ehhez nyilván a Tourneók leginkább peres, 235/55 R17-es abroncsszettje is hozzájárul. Jó úton persze a kisbuszok körében valóban élményautósan vezethető a Tourneo, ami ráadásul elég sok sofőrsegéddel, holttérfigyelővel, sávelhagyás-jelzővel és még precízen dolgozó távolságtartós tempomattal is ügyesen segíti a sofőrt.

    A méretek villámgyorsan megszokhatók, utána szinte személyautós a vezethetőség, a 2,0 literes, 170 lóerős, 400 Nm nyomatékát már 1750-es fordulattól adó dízel jó menetdinamikával, de zajosan viszi a hatalmas autót. Viszont egészen takarékosan. A 7,1 l/100 km vegyes fogyasztási értéket persze a mostani teszt sem hozta, de a teljes átlag 8,3 l/100 km-re jött ki – na persze a város alapos kerülésével, ott ugyanis borítékolható a sok elindulás jelentős energiaigénye miatt a 10 liter fölötti étvágy. Ezzel persze nincs gond, a megfelelő táplálékra a sportolóknak is szükségük van. Hogy a Tourneo Sport megér-e alaphangon is 13,5 millió forintot, az főként annak tükrében kérdéses, hogy Trend felszereltséggel 11,3 millióért is megkapható – illetve a nagycsaládosoknak támogatással 2,5 millióval olcsóbban is. Megjegyzem, az árlistán a most próbált 170 lóerősnél frissebb, 185 lóerős Tourneo is szerepel már, továbbá mild hybrid is, az igaz érdekességre, az 1,0 literes EcoBooston alapuló, konnektorról is tölthető Tourneóra viszont még egy kicsit várnunk kell. Előrebocsátom: nekem vélhetően az lesz a kedvencem, de persze ez a Sport sem rossz ám, csak jobb utak kellenének hozzá.
    Előző cikkTámadnak a legerősebb Mercedes E-osztályok
    Következő cikk2,2 literes dízel egy Nissan Almerában? Milyen olaj való bele?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.