Az igazi mindenes – SsangYong Musso Grand teszt

Fogalommá vált a SsangYong neve a megosztó formavilágú terepjáróinak köszönhetően, ám aki a dizájn mögé is bepillantott, eddig is igazán jól használható járműveket talált a dél-koreai márka palettáján. Ám a legújabb típusaik már szakítottak azokkal a bizonyos megosztó vonalakkal, kimondottan csinosra kezdik rajzolni a márka autóit, ami egyre nagyobb sikereket ígér. A Musso Grand is az emészthető formájú SsangYongok sorát erősíti, sőt lényegében a Rexton arcát kapta, pici módosításokkal. Márpedig a Rexton nagyon kellemes meglepetés volt, alvázas felépítése ellenére. Miért hangsúlyoztam az alvázas felépítést? Nos, csupán azért, mert a manapság oly divatos szabadidő-autók önhordó kasztnis padlólemezzel róják az utakat, ám azok nem is képesek igazi teherhordóként, terepjáróként és családi autóként egyszerre funkcionálni.
[BANNER type="1"] A Musso Grand viszont tud! De egyelőre a formatervnél tartottam. Szemből egészen megnyerő, továbbá az autó oldalára is jutott némi játékosság a kidomborodó lemezekkel. A platónál pedig nem sokat tudnak tenni a formatervezők, de azért nem csak úgy odabiggyesztették a hátsó lámpákat, hiszen azok is egyedi rajzolatot kaptak, illetve a lenyitható platóhátfal lemezébe is vittek némi fantáziát. Összességében elmondható, hogy szépen belesimul az utcaképbe a Musso, bár méretével mégis kiemelkedik, még a vetélytársak közül is. Platóméretben például minden konkurensét lepipálja, ám az utasterével sem kell szégyenkeznie.

Bent szintén a Rextonban megszokott látvány fogad. Magyarán, bőséges helykínálat elöl-hátul egyaránt, minőségi anyagfelhasználás és ergonómiából jeles műszerfal. Nem gondolták túl a formát, egyszerű vonalakból építkezik, de pont ezért gyorsan átlátható és megszokható minden kezelőszerv. Néhol ízlésesen „elcsepegtettek” egy-két fényes díszbetétet, ám legyen az zongoralakk vagy króm, illetve alumínium hatású műanyag, a lényeg, hogy tényleg nem estek túlzásba a „belsőépítészek”.

A középkonzol tetején hétcolos, érintőképernyős kijelző trónol, ami a szériafelszerelés része.

Alatta a digitális klíma kezelőpanelje található teljesen egyértelmű jelzésekkel, még lejjebb pedig az ülésfűtés és hűtés gombjai. Bár a képen úgy tűnhet, hogy ezek talán picit rejtett helyre kerültek, valójában oda sem kell nézni a kezelésükhöz. Emellett, mivel egy kiváló terepjáró képességekkel megáldott járműről van szó, külön kapcsolóval lehet választani az összkerékhajtás és a hátsókerék-meghajtás között, a hatfokozatú automatikus sebességváltó karjától „délre” elhelyezett tekerőgombbal.
Újra felfelé emelve a tekintetünket, a vezető orra előtt is szép grafikájú, 3,5 colos képernyő mutatja a fontosabb infókat a két mérőműszer között. Emellett a megfelelő üléspozíció is villámgyorsan beállítható, a kényelmes, már-már fotelszerű, bőrburkolatú ülésekben, és ugyanígy a multifunkciós kormánykerékre sem lehet panasz. Ahogy a hátsó ülésekre sem. A lábtér felnőttek számára is bőséges, márpedig, ha munkagépként használják, akkor bizony a dolgos kezek fognak utazni benne, nem a család ifjú tagjai. Természetesen utóbbiak szállítására is alkalmas, ha épp családi használatban van, mert ISOFIX rögzítési pontokat is kialakítottak benne
A kellemes benyomások tovább folytatódnak, ha beröffentjük a 2,2 literes dízelmotort, ami nem túl tolakodó zajjal kel életre és bemelegedve csupán mély tónusú búgássá szelídül a hangja. Bár a Musso Grand üres tömege 2,1 tonna, mégis könnyedén mozgatja a 181 lóerő és a 240 Nm forgatónyomaték. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy maximálisan terhelve nem próbáltam, csak néhány személlyel a fedélzeten, így a fogyasztása is mérsékelt maradt. Ebben persze az Aisin automatikus sebességváltója is szerepet játszott. Ez eggyel kevesebb fokozatot tud, mint a Rextonban található, Mercedes eredetű egység, ám mindig okosan működött, nem engedte túlságosan pörögni a motort, szóval az átlagfogyasztás tíz liter környékén mozgott, amiben még egy kis terepes próbálgatás is volt.
Persze nem túl kemény terepre vittem, ugyanis a rendkívül látványos, 18 colos, fekete könnyűfém felnikre szerelt gumiabroncsokat nem arra szánták. Alkalmasabb gumikkal azonban keményebb terepen is jól boldogulna a körbekamerázott autó. Utóbbi tényt azért említem, mert a parkolás mellett a terepen is jól jött néha, hogy az autó mögé pillanthattam, vagy épp madártávlati képet kaptam a helyzetről. A futómű szintén egy kiváló kompromisszum, amely a teherhordáshoz és a sima közlekedéshez is alkalmas. A tesztautóban többlengőkaros hátsó futómű szolgált tekercsrugókkal, így kényelmesebben libegett át az úthibákon, bár még így is maradt némi teherautós érzés, ami persze nem számít negatívumnak. Csupán érdekes élmény lehet a személyautókhoz szokott sofőrök számára. Ugyanakkor rendelhető laprugós változat is, amelynek nagyobb a teherbírása, pontosan 1020 kilogramm lehet az összterhelése, szemben a tekercsrugós 890 kilogrammjával.
A kitűnő tulajdonságai mellé ráadásul versenyképes árat is szabtak az autónak. A Plus névre hallgató alapváltozat 7 190 000 forintról indul és már ennek is elég gazdag a felszereltsége. Emellett a Premium felszereltségi szint választható még néhány további tétellel gazdagodva 8 790 000 forinttól. Az automatikus váltó felára 419 000 forint, de a tesztautóban volt még napfénytető 156 ezer forintért, bár szerintem ez nyugodtan mellőzhető extra. Fontosabbak például az önműködő mechanikus diffizár hátul 99 ezer forintért, a Tech csomag holttérfigyelővel, sávváltás asszisztenssel és hátsó keresztirányú forgalom figyelővel összesen 235 ezer forintért, illetve a 360 fokos kamera 239 ezer forintért. Néhány további extrával lehet még komfortosabbra szabni a Musso Grand modellt, ám még így is versenyképes marad az ára a konkurenciával szemben.