Ilyen aranyos is lehet! DS 3 Crossback

    1
    2

    Nemrégiben teszteltük a DS 3 Crossback La Premiere névre hallgató, csakis fekete fényezéssel elérhető és limitált bevezető szériáját, ami kizárólag a jelenlegi csúcsverziónak számító 155 lóerős motorral választható. Az igazi csúcsverzió persze a 136 lóerős E-Tense elektromos változat lesz, ám arra még egy kicsit várni kell. 11 millió forint feletti vételárával ugyanakkor a fekete tesztautó talán sokak számára fájdalomküszöb felettinek tűnhetett. Ezért a hazai DS Store-ból elkértünk egy „csupán 130 lóerős másik verziót is, hogy megnézzük milyen egy kevésbé fullos verzió.[BANNER type="1"]
    Közepes sikerrel jártunk, a tesztautók ugyanis szinte minden esetben nagyon jól felszereltek, s ez így volt jelen esetben is. A nem limitált szériás modell is a leggazdagabbnak számító Ultra Prestige ellátmányú volt, amihez sok más mellett az üléseken óraszíj dizájnos Nappa bőr kárpitos DS Opera insipirációt is megrendelték, továbbá egyebek mellett a már ismert és valóban elég jó Focal hifit, az összes sofőrsegédet és 18 colos alufelnit is. Mindezek eredményeként a kisebb teljesítményű tesztautó drágább lett, mint a limitált szériás, gyakorlatilag mindent adó példány, de a bevezető szériák már csak ilyenek, jó áron adnak minden extrát. Ugyanakkor tegyük a szívünkre a kezünket, nem sok olyan helyzet lesz, amikor érezni fogjuk, hogy 155 helyett csak 130 paci, 240 Nm helyett csak 230 van az autóban, a 100-as sprint pedig 8,2 helyett 9,2 másodperc. A gyakorlatban annyi vehető észre, hogy kimértebb, azaz harmonikusabb az egész autó. Ha pedig nem kapta volna meg az extraként mért 18 colos felniket a tesztpéldány, vélhetően még a rugózása is kellemesebb lenne.
    Konfigurálni bizony ésszel kell, s ha nem visszük túlzásba rendeléskor az ikszelgetést, a DS 3 Crossback ára még a 8 fokozatú Aisin automata váltót alapból adó, 130 lóerős PureTech motorral és a leggazdagabb Ultra Prestige ellátmánnyal is 10 millió forint alatt tud maradni. Hogy az is sok pénz érte? Relatív, hiszen magasan személyre szabható prémiummodellről van szó, abban a körben pedig legalább ilyen árakkal találkozhatunk. Persze el kell fogadni, a prémium kisautó itthon még kevéssé befutott, ugyanakkor növekvő szegmens. Nyugat-Európában is jól látható, hogy

    vannak helyek, ahol bizony akkora a zsúfoltság, hogy egészen egyszerűen nem éri meg kisautónál nagyobbat venni.

    A hazai ingatlanárak mellett ez bizony egy-egy belvárosi kerületben is simán elmondható, van olyan helyzet, hogy a garázs vagy az utca szélessége megszabja, hogy mekkora autót vehetünk.
    Ha pedig kisautó kell, abból is lehet prémium. A DS 3 Crossback a személyre szabhatóságon túl zajszigetelésével is nagyon sokat ad, csendes, autópályán is. Voltaképp a méreteihez képest nagyon kellemes utazóautó, ami alá egy viszonylag lágy, így (nálunk főként kisebb felnivel, ballonosabb abronccsal) komfortos futómű került. Műszerfala rombuszaival, bőr kárpitozásával igényes, ülései kényelmesek, lámpái pedig nem csak hatásosak, ékszerként hatnak. Sok más mellett adaptív LED mátrix fényszóróval és látványos LED hátsó lámpákkal is felszerelhető, az Ultra Prestige szint pontosabban már alapból adja azokat. Aktív sávtartó is alapból jár, de holttérfigyelő és távolságtartós tempomat is elérhető, amivel tényleg messze túlmutat azon, amit egy kisautótól elvárnánk. Ráadásul a fejlett sofőrsegéd-rendszer a maga 250 ezer forintos árával nem is vészes, az Imperiál arany fényezés például drágább (de nem a legdrágább a kínálatban) a menő Onyx fekete tetővel. Sajnos iparági szokás, hogy a színeket is vastagon meg kell fizetni, de okos konfigurálással a demóautóknál józanabb verziókat is lehet kreálni, B opcióként alighanem ezek a bemutatópéldányok is jó áron elvihetők lesznek – majd egyszer, ha lefutották már kötelező köreiket.
    Előző cikkVignale modellekkel is frissültek a Ford egyterűi
    Következő cikkMegnéztük, milyen autóhoz, miként juthatunk állami támogatással
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás

    1. Egy aprócska részlet maradt csak ki a bemutatóból: az infotainment rendszer a rombuszokba logikátlanul szétdobált érintőgombokkal. Ami akár még lehetne jó is, ha nem lenne a rendszer maga egy lassú, bugos átláthatatlan f*s. Legalábbis azok a cikkek, melyek említést is tettek az infotainmentről, le is húzták egytől egyig a sárga földig.

      Itt pedig szó sem esik róla. Vajon miért? Ismerjük a mondást: Vagy jót, vagy semmit? A konklúziót a kedves olvasóra bízom.