Még jobb lett a Skoda Superb!

    0
    2
    Elkerülhetetlen a történelmi visszatekintés a Skoda Superb kapcsán, hiszen 1934 és 1949 között is készült már Skoda Superb, akkoriban jelentősnek számító 2500 példányban. 2001-ben azonban ismét elővette az angol nyelven nagyszerűt jelentő modellnevet a Skoda az akkor még látványosan a Volkswagen Passat B5 alapjaira, de növelt hosszal és tengelytávval épített limuzinjához.

    A Superb mindig a Skoda csúcsmodellje volt, s ez így van ma is.

    A 2001-ben érkezett modern kori Superb 2008-tól, azaz második generációjával lejtős hátú, négy- és ötajtósan is nyitható csomagtérajtajú limuzinként, valamint kombiként is elérhetővé vált, majd 2015-ben lejtőshátú, ötajtós limuzinként és kombiként lépett harmadik (a legelső Superbet is beleszámolva negyedik) generációjába. A 2015-ös Superb éles vonalaival és szűk résezésével a Skoda mai formanyelvének meghatározója lett, alighanem ennek és persze sikerének is eredménye az, hogy az idei modellfrissítésnél nagyon szolidan módosítottak csak vonalain. A legújabb Superbet külföldön már vezettük, a hazai forgalmazói tesztautóra azonban még mintegy negyed évet várnunk kell, így a Skoda Schiller tesztparkjából kértünk el egy friss példányt az első hazai próbára. [BANNER type="1"] Ha fel kívánjuk ismerni a friss Superbet, leginkább a lámpáit érdemes figyelni, elöl keskeny csíkszerű lett a ködfény, ami körül szélesebb az alsó légbeömlő is. Természetesen elöl-hátul újak a lökhárítók, de a legfőbb újítás talán a cseh kristályüvegek által inspirált fényszóró, amibe LED-mátrix technika is kerülhet – komoly fényerővel és automata, vakításmentes reflektorral. Hátul is újak, szintén LED-esek a lámpák, az irányjelzők futófényesek. Még egyértelműbb, bár az egyik legkedveltebbnek számító szürke fényezésnél kevéssé kidomborodó, hogy a lámpákat immár króm csík köti össze, a csomagtérajtóra pedig embléma helyett Skoda-felirat került. Krómcsík a hátsó lökhárító alsó részére is jutott a friss verziónál, a lényeg persze változatlan.

    A Superb ötajtósként is óriási, 4,87 méter hosszú és legfőképp jól pakolható, hatalmas, alaphelyzetben is 625, ülésdöntés után 1760 literes csomagteret adó.

    A helykínálat az utastérben is fényűző, a belső szélességet ügyesen hangsúlyozzák a beltér alapvetően egyenes vonalai. Van persze finom részlet is bőven, a középkonzolra minden eddiginél nagyobb, 9,2 colos kijelző kerülhet, a korábbinál lekerekítettebb szélekkel. Változtak, még igényesebbek lettek a kárpitok, de a leginkább látványos a csúcsverzióhoz is 147 320 forintos extraként mért, változtatható képű (10,25 colos) digitális műszerblokk, ami akár a navigáció sofőr előtti megjelenítésére is képes. A cégalapítókra utaló Laurin&Klement csúcsverzió bőr ülései komfortra hangoltak, de kellő oldaltartásuk is van, még hátul is. Ennek eredménye persze, hogy a hátsó középső hely a szélsőknél csenevészebb, így jó szívvel négy felnőttnek ajánlható csak a Superb, ők viszont fejedelmi helykínálatot és kényelmet kapnak, a hátsó sorban luxusautókat megszégyenítően nagy lábtérrel, ott is elérhető ülésfűtéssel és klímaszabályzással. A második sor helykínálata alapján akár sofőrös autónak is tűnhetne a Superb, de azért jobban járunk, ha mi vezethetjük. Motorpalettáján a 150 lóerős 1.5 TSI (hengerlekapcsolással is spórolni tudó) alapverzió is ígéretes, a tesztautóba azonban a második lépcső, a 2,0 literes, 190 lóerős TSI benzines került. Ez tipikusan olyan motor, amit érdemes kipróbálni, még úgy is, hogy a vevők zöme (céges ügyfélként) a 2,0 literes dízelekből választ, hiszen még az ott belépő 150 lóerősnél is olcsóbb a 190 lóerős TSI. A benzinmotor egyik előnye, hogy a dízelnél gyorsabban melegszik be, a másik, hogy még úgy is halkabb, hogy a TSI hangja egy kicsit érces. Forgatni nem nagyon kell, mert már 1500-as fordulattól megvan a 320 newtonméteres nyomatékcsúcsa, de azért lehet. Főként akkor, ha az elektronikus lengéscsillapítókat és a váltó mellett a kormányrásegítést és a motorvezérlést is hangoló menetmódválasztót Sport módba tesszük. A Superb meglepően jól vezethető méreteihez és tömegéhez képest, ha kell, 7,7 másodperc alatt képes 100 km/órára érni, persze inkább a higgadtabb utazás passzol hozzá, amihez természetesen van Comfort menetmód is. Az autópályás 130 km/órás tempó alig több mint 2000/perc fordulattal, nagyon csendesen futható a 7 fokozatú, alapvetően gyors, némi türelmet csak az előre-hátra váltásnál kérő DSG-váltóval, a 240 km/órás (nem próbált) végsebesség is megvan 3700-as fordulattal. Közben a WLTP szerinti (azaz már teljesen reális) vegyes fogyasztási érték kereken 8 l/100 km, ami a városi dugókat és a magasabb tempót kerülve 6-7 literre is levihető, de még azokkal együtt is 10 liter alattit jelent. Kijelző szerint még a fotózós tesztkör is megállt 9,6 l/100 km-nél, ami csöppet sem rossz egy 190 lóerős, bő 1,5 tonnás, 4,87 méteres autótól. Pláne úgy, hogy a tesztautó 19 colos (extraként mért) kerekeivel valószerűtlenül jól kanyarodott, s nem mellesleg ahhoz mérten megdöbbentően jól csillapította a hazai utakra jellemző hibákat.
    Ami az árakat illeti: új Superb 8 896 200 forinttól kapható, már az alapverzió is egy teljesen vállalható autó, de azért messze nem olyan, mint a most próbált Laurin&Klement csúcsverzió, ez ugyanis a 2,0 literes, 190 lóerős TSI motorral 12,76 milliótól érhető el. Itt már nagyon sok extra alapból jár, egyebek mellett 18 colos alufelni, kulcs nélküli nyitás-indítás, elektromos csomatérajtó-mozgatás, 12 hangszórós Canton hifi, 3 zónás klíma, 8 colos központi érintőkijelző Smart Link+ (azaz okostelefon-kapcsolat) funkcióval, parkolóradarok és gyalogosfelismerős városi koccanásgátló, valamint bőr kárpit is, de azért extrázásra is van még mód. A tesztautóba például több mint 3 millió forintért válogattak még extrákat (például méretes napfénytetőt, navigációt, nagyobb központi érintőképernyőt, digitális műszerblokkot, valamint holttérfigyelőt, aktív sávtartót és távolságtartós tempomatot). Nyilván vannak benne olyan tételek, amelyek elhagyhatóak lennének (ilyenek például a 19 colos felnik), de a sofőrsegédeket vagy a digitális műszerblokkot feltétlenül javaslom. Pláne úgy, hogy flottakedvezmény minden Skodához, pláne a Superbekhez bőségesen van, így az álom-konfigurációkra is érdemes árat kérni. A próbált példányt úgy kínálja néhány ezer kilométerrel 12,25 millió forintért a Skoda Schiller, hogy a belepakolt extráknál is jelentősebb (mintegy 3,5 millió forintos) árkedvezményt ad rá. Ennyiért már mindenképp megfontolandó ajánlat! Ha kipróbálnád, az említett helyen megteheted, ha pedig még a dízeleknél is szerényebb fogyasztásra vágysz egy Superbben, már nem kell sokat várnod: hamarosan érkezik az 1.4 TSI benzinesen alapuló, 218 lóerős rendszerteljesítményű plug-in hybrid Superb iV, ami egy-egy akkutöltéssel benzinégetés nélkül is képes lesz több mint 50 (WLTP szerint 56) kilométer megtételére.
    Előző cikkWOW gépjárműdiagnosztika: hogy ne kelljen sötétben tapogatózni
    Következő cikkNem lesznek többé unalmas Toyoták – új Toyota Yaris bemutató
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.