Viccnek durva, tehát komoly: 600 lóerős pickup Thaiföldről

    0
    2
    Igazi becsípődés az a drift-pickup, amit Pattaraphan Tansiriwat – barátainak csak Frank épített. A LEGO-generáció gyermekeként mindig is azt az elvet vallotta, ha valamiből nem találsz kedvedre valót, építsd meg magadnak, így aztán autóból is olyat épített, amilyenre ő vágyott. Mindennek előzménye, hogy saját futóműépítő műhelyt hozott létre (TunerConcept néven) általános szervize mellett, majd amikor már eléggé biztos volt a dolgában, két munkahelye mellett hozzálátott saját álomautója megépítéséhez. Talán ezen a ponton mondtak le róla véglegesen a barátai, ugyanis bár Thaiföldön rengeteg remekül tuningolható, kívánatos japán kupé és szedán kínálkozott volna, ő a műhelyt szállítójárműként szolgáló 1991-es gyártású, ötödik generációs Toyota Hilux (vagy, ahogy Thaiföldön ismerik, a Hilux Mighty-X) mellett döntött.

    Frank tehát pont azt az utat követte, amit sokan itthon is teszünk, akár csak fejben – meglévő, szeretett autóját építette át.

    A létraalvázas Hilux persze remek alap volt, építésmódjából adódóan és az alapján is, hogy Frank alighanem legalább annyira ismerte, mint a saját tenyerét, így nem meglepő, hogy már pontos elképzelései voltak a futóművel kapcsolatban, és azok megvalósításában csak akadályozta volna egy önhordó karosszéria. [BANNER type="1"] Az ismerős körvonalú borítólemezek alá elöl-hátul egyedileg szerkesztett, mesterien kivitelezett csőváz került. Ezen alakította ki a motor és a futómű rögzítési pontjait, és nem mellékesen ehhez kapcsolódik a fülkében elhelyezett bukókeret is. A hátsó segédváz és az erőforrás ugyanarról a helyről, a Nissan Silviából származik. A felfüggesztés egyes elemeit, köztük a nyomórudas rugóstagokat saját maga fejlesztette és gyártotta le. A kérdésre, hogy ha már Toyota, miért nem a legendás soros hathengeres JZ motorcsalád valamelyik tagját választotta, kész a válasz: mert a Silvia soros négyhengeresét a Hiluxhoz hasonlóan ismerte és szerette.. A kétliteres DOHC turbómotor abszolút korhű, bár egyáltalán nem eredeti állapotú. Az 1990-es évek elején bevezetett, elektronikus befecskendezéses erőforráson a motorblokk kivételével mindent újra, erősebbre, egyedire cserélt, így a legerősebb gyári kivitelében 246 lóerős motor most 596 lóerőt ad le. Építője szerint a motor ennél jóval többet is elbírna, az egyébként hatalmas turbófeltöltő azonban elérte teljesítőképessége határát, úgyhogy hamarosan még nagyobbra cseréli. Az autó, amelyet hosszú évek óta, kevés szabadidejében épít, a tuningautókhoz hűen még nincs teljesen kész, s talán ember nincs aki meg tudná mondani, kész lesz-e valaha. Tavaly még fekete keréktárcsákon gurult, a horganyzott alumíniumlemezzel borított fülkében amerikai stílusú, rövid háttámlás kagylóülések voltak, a műszeregység pedig rengeteg különálló órával töltötte ki a rendelkezésre álló helyet. Mostanra a Hilux minimalista stílusához jobban illő Recaro versenyülésekkel és a FuelTech motorvezérléshez tartozó apró, de annál informatívabb digitális kijelzővel rendezte be tulajdonosa a vezetői környezetet, de gyanítjuk, hogy ez sem a végső állapot.

    Frank korhű fényezésű Toyotája valahol az ékszer és a használati tárgy státusza között lebeg.

    Legfőbb díszeit, az egyedi vázat, a precízen kivitelezett futóművet és a makulátlan motort burkolatlanul hagyta. A platónak értelemszerűen padlója sincs, ami borzalmas légörvényeket keltene, ha gyorsan menne az autóval – ez egyébként amúgy sem volna baj, hiszen a hátfalnál helyezte el a motor hűtőjét –, de ez nem jellemző. A Hilux inkább tuningkiállításokon, találkozókon hirdeti építője kompetenciáját. Ugyanakkor, ha alkalom adódik, nem kell kétszer kérni Franket, hogy tartson egy rögtönzött driftbemutatót, ami szintén új ügyfeleket hozhat futóműépítő műhelyének.
    Műszaki adatok:
    Motor
    1. Fuel Tech motorvezérlés
    2. Precision 6062 turbófeltöltő
    3. Cp 87 mm kovácsolt dugattyúk
    4. BC hajtókarok és vezérműtengelyek
    5. ARP hengerfejcsavarok
    6. GReddy intercooler és vezetékek, szívócső és leömlő, olajteknő
    7. Walbro üzemanyag-szivattyúk


    Erőátvitel
    1. OS Giken manuális sebességváltó és tengelykapcsoló
    2. NISMO részlegesen önzáró differenciálmű


    Futómű
    1. TunerConcept rugóstagok, lengőkarok
    2. Egyedi gyártású bekötések és csőváz-merevítések
    3. Nissan Silvia hátsó segédváz


    Fékek
    1. Nissan Skyline GT-R első fékek, 300 mm tárcsa


    Kerekek
    1. Panasport Racing G7 keréktárcs
    2. Abroncs elöl 250/40 R17, hátul 225/40 R17


    Optika
    1. Hilux Surf első lökhárító
    2. Többlencsés fényszórótest
    3. Motoros mozgatású napfénytető
    4. Egyedi fényezés és matricák


    Utastér
    1. ATC kormánykerék
    2. Recaro ülések
    3. Personal kormánykerék
    4. FuelTech műszer


    Fotók: superstreetonline.com
    Előző cikkHága városában vallattuk a villanyhajtású Skoda Citigót
    Következő cikkEltűnik a legerősebb Mercedes SL, hamarosan új generációt jöhet
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.