Önvezetés, járműkövetés, távdiagnosztika – a mezőgazdaságban is

    0
    2
    Lehet az ember bármennyire tájékozott a saját területén, ha nem tekint ki, szakbarbár lesz. Erre gondolva látogattunk ki az Agroinform.hu, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Agrármarketing Centrum által rendezett Prega Konferencia és Kiállítás idei rendezvényére, ami még holnap is meglehetősen komoly tartalommal, sok-sok előadással és érdekes gépek demonstrálásával várja azokat, akik el szeretnének mélyedni a mezőgazdaság – mai – világában. [BANNER type="1"]
    Hangulatfokozónak egy Ferrari és egy Lamborghini mellett egy John Deere traktor is áll épp az esemény helyszínét jelentő Aquaworld előtt, ám ha bemegyünk, elég hamar kiderül,

    ma messze nem az az érdekes, hogy hány lóerős a traktor, hanem az, hogy azt mi és miként vezérli, mit, mi alapján csinál.

    Ami ugyanis az autózásban megjelent már – például programozható gombok és menük, önvezetés – az a mezőgazdaságban is szintúgy megjelent már. Míg azonban az autók esetén már azon is ámulunk, ha van egy-két programozható gomb, a traktorokhoz – a komolyabbakhoz – Valtra Smart Touch néven – komplett elektronikus kartámasz is kapható. Ennél nem csak egy-egy funkciót rendelhetünk a bizonyos gombokhoz, hanem teljes műveletsorokat programozhatunk, vagy ahogyan a mezőgazdaságban mondják, a beavatkozások sorát rögzíthetjük.
    Utóbbi eszközön keresztül is vezérelhető a másik nagy csoda: az automata kormányzás. Ma ott tart a GPS technika, hogy 2,5 centis pontossággal tudja azonosítani és szabályozni a műholdas/GSM alapú helymeghatározás a traktor pozícióját is. Ezáltal a megművelendő területeken a gépek nyomvonala felírható úgy, hogy ne a sofőrnek kelljen manővereznie és néznie, hogy minél kisebb átfedésekkel és kihagyások nélkül haladjon végig, hanem elektromos kormánymű irányítja traktort a megfelelő alkalmazással meghatározott nyomvonalon. A precíz hely- és útmeghatározásnak köszönhetően nem kell sávról sávra haladni, hanem simán lehet minden sávból a mellette lévő másodikba, harmadikba kanyarodni és így nagyobb sugarú fordulókkal, de „ipszilonozások nélkül végigmenni az adott területen. Az adatalapú vezérlés, természetesen nem csak a gépek helyszín szerinti irányításában, hanem minden egyéb tevékenységükben is megjelenik. A mezőgazdasági telemetria az úgynevezett farm-menedzsment programok számára nem csak azt mutatja meg, hogy a gazdaság egyes gépei hol járnak, hanem azt is, hogy éppen mit csinálnak. Ma ugyanis a mezőgazdaság legnépszerűbb kifejezései talán az „adatalapú és a „precíziós gazdálkodás. A termelés ugyanis nem érzésre megy, hanem a különféle szenzorokból (például földszonda, csapadékmennyiség-jelző) beérkező adatok alapján. A szakemberek ezek értékelése alapján döntik el, hogy hova, mit kell kihelyezzenek – legyen szó locsolóvízről, vetőmagról, vagy műtrágyáról, utóbbiak válfajairól. A GPS-szel felszerelt, akár robotkormánnyal irányított gépek pedig nem fogják elvéteni, hogy a kívánt helyre a kívánt anyag kerüljön ki. Persze azt azért itt is megtudtuk, hogy az emberi tényező például a bealvó sofőr és a rosszul felírt pálya kombinációja azért okozhat fennakadást, komoly balesetet is, ugyanis a traktorokra nem kerülnek szenzorok, s van köztük olyan teljesítményű, ami akár egy elektromos távvezetéket tartó oszlopot is könnyedén kidönt, ha épp figyelmetlenségből az útjába kerül. Ahogyan az már jó ideje megszokott, a földön végzett munkákon túl van egyéb is a mezőgazdaságban, például légi permetezés. Ezt pedig már nem feltétlenül repülőgépről, hanem akár drónokról végzik. A mezőgazdasági drónok saját műfajukon belül nagyok, hiszen például permetezőt is cipelnek. Ha viszont a repülőgépekhez viszonyítjuk őket, kicsiny méretükkel és elektromos hajtásukkal elképesztő mértékű emisszió- és zajcsökkentést köszönhetünk nekik. A szabályzásuk, irányításuk viszont természetesen új kérdéseket vet fel – a Prega Konferencia és Kiállítás sok-sok más mellett ezekre is kitér.
    Előző cikkEgy limitált szériás BMW M2 Competition a lázadóknak
    Következő cikkSejtelmes képet mutatott a Toyota az új SUV modelljéről
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.