Variációk egy témára – Opel Zafira Life 2.0 D

Jól bejáratott név a Zafira, az Opel népszerű egyterűjének azonban betett az új divathóbort, amit egyszerűen csak SUV-láznak szoktam nevezni. De ki tudja, lehet, hogy egyszer újra visszahódítják a vásárlók szívét ezek a praktikus járművek. Az Opel ezért nem jegelte a nevet, inkább átruházta egy áruszállítóból kialakított személyautóra. Ami már csak azért sem rossz ötlet, mert így a Zafira névről továbbra is a tágas utastérre asszociálnak majd a vásárlók. Annyi csak a bibi, hogy egy kicsit karakterét vesztette az autó, hiszen azonos platformra épül a PSA többi furgonból kialakított kisbuszával (Peugeot Traveller, Citroën Spacetourer, illetve a Toyota Proace modellel). Különbséget egyedül a fényszórók, a hűtőmaszk és az első lökhárító némely részlete jelent. Hátul pedig még ennyi különbséget sem találni.


Az utastérben meg aztán főleg nem, de ezzel semmi baj nincs, mert a lényeg a kényelem, a variálhatóság és az otthonosság, amiben nem lehet csalódni. A tesztautó a Zafira középhosszú változata volt 4,95 méteres hosszúsággal, amelyben 8 ülést helyeztek el 2-3-3 felosztásban. Így legalább annyira alkalmas transzfer szolgálatra, üzleti felhasználásra, mint igazi családi autónak. A két hátsó sor egy sínen előre és hátra is mozgatható, ennek megfelelően változik a csomagtér mérete is. Maguk az üléssorok is osztottak, a bal oldalon két hely mozog együtt, míg a jobb oldalon csak egy. Az elektromos tolóajtók pedig tágas nyílást tárnak fel, amin keresztül még a leghátsó sorba is könnyű beszállni, majd elhelyezkedni a rendkívül kényelmes, fekete bőrülésekben. Ráadásul nem hat túl komornak a sok sötét árnyalat, hiszen a hatalmas panorámatetőn rengeteg fény ömlik be. A tolóajtókat egyébként nem érdemes rángatni, a mechanika nem engedi a manuális beavatkozást. Az ajtók önállóan, kissé komótosan elfoglalják az épp aktuális helyüket.


Elöl szintán a kényelem az úr, ám itt még fűtést és masszázsfunkciót is kaptak az ülések, illetve kartámaszokat, bár ezek elég keskenyek, vezetés közben inkább fel is hajtottam. A műszerfal végtelenül egyszerű, az érintőképernyős kijelző alatt a klíma vezérlése, alatta pedig a tolóajtókat működtető gombok találhatók. Utóbbiakból természetesen az utasoknak is jutott, tehát nem kell megvárniuk, amíg elöl lesz szíves valaki megnyomni a nyitást vagy a zárást. A vezető további hasznos tételeknek is örülhet, például a HUD-nak, igaz csak plexire vetített változatnak, de már ez is sokat könnyít a dolgán, ahogy a multifunkcós kormánykerék is, ami igazán kellemes darab a bőrburkolatával. A váltókart kicsit távolinak éreztem, de gyorsan hozzá lehet szokni, nyújtózkodni azért nem kell érte, de a fém váltógombot inkább bőrre cserélném, mert a hideg hajnalokon kellemetlen érzés nyúlkálni hozzá. Ellenben szépen, határozottan mozog a kulisszában, a nem túl hosszú áttételezés pedig passzol a kétliteres dízelmotorhoz.
[BANNER type="1"]


A hatfokozatú, manuális egységnek a PSA kisbusz 150 lóerejét és 370 Nm forgatónyomatékát kell továbbítani az első kerekekhez. Ez az erő pedig tökéletesen elegendő az autó meglódításához. Persze valószínűleg 8 utast már jelentősebben megérez, de öt személlyel alig érezni különbséget az „üreshez” mérten. Ha kell, 12 másodperc alatt százon van, a 17 colos, kéttónusú könnyűfém felnik mögötti fékek pedig igencsak harapósak, gyorsan meg is állítják a terhelés nélkül 1726 kilogrammos járművet. Tény, hogy hidegen hangos a dízelmotor, bemelegedve azonban elhalkul, a rádióra egy kis kakaót adva észrevétlen marad. Vezetni pofonegyszerű, bár a teherautós érzés végig jelen van, hiszen mégiscsak egy furgon az alapja. Váltósegéd jelzi, hogy mikor érdemes kapcsolgatni a takarékosság jegyében. Ha követjük az utasításait, tényleg kedvező fogyasztással hálálja meg. Többnyire üresen és sok városi kilométerrel 7,7 litert mértem 100 kilométeren, és a fedélzeti számítógép sem csalt túl sokat, mert 7,5 litert mutatott.

A futómű is a furgonos jellegzetességeket mutatja. Hátul csatolt hosszlengőkaros felfüggesztés dolgozik, ami a hátsó utasokat néha dobálhatja, persze inkább csak a túlságosan huplis, keresztbordás útszakaszokon. Elöl is érezni ebből valamit, de épp csak annyit, hogy a sofőr tudja, ez most biztos nem esett jól a hátul ülőknek. Mert vezetni kimondottan kellemes az autót. Kicsit hajókázósan hullámzik, de a kormány megfelelő mennyiségű visszajelzést ad és kellőképp közvetlen.

A 12,4 méteres fordulókör sem zavaró, ha már hozzászokott a sofőr, továbbá ijesztő dőléseket sem produkál csupán a jármű építésmódjából adódó jellegzetességekre kell figyelni. A hosszú utakat adaptív tempomat könnyíti, emellett a csúcsfelszereltségű változatban a gyalogosfelismerővel felvértezett vészfékrendszer, a sávelhagyás-jelző, a holttérfigyelő és fáradtságfigyelő is a biztonságos célba érést segíti.

Sőt, az üzemmódválasztót majdnem ki is felejtettem. Természetesen nem lesz tőle terepjáró a Zafira Life, de az ESP-vel taktikázó Intelligrip segíthet a havas útfelületen vagy épp a sáros, esetleg homokos talajon is jobban boldogulni. Mindezt alapáron 10,85 millió forintért a kétliteres változat esetén. Azonban ez az ár jócskán tovább növelhető, hiszen a gazdagon felszerelt tesztautó már 13 970 000 forintot kóstált. Persze, ahogy az elején említettem, ez a konfiguráció inkább üzleti célú felhasználásra termett, így nem csak viszi a pénzt, de a gyűjtésében is segíthet.