Amerikából jön: jövőre nálunk is kapható lesz a Toyota Higlander

    0
    2
    Nem csak a RAV4, méretben még a terepen verhetetlen Land Cruiser fölé is érkezik a Highlander, azaz az Egyesült Államok kedvelt Toyota SUV-ja. A hétüléses, tavaly év végén új generációba lépett, Európába csakis hibrid hajtáslánccal érkező szabadidő-autó a RAV4-hez hasonlóan a TNGA-K platformra, így elöl MacPherson, hátul multilink futóműre épül, ám tengelytávja 16 centiméterrel hosszabb (2850 mm), ami persze elenyésző ahhoz mérten, hogy a karosszéria 4,95 méterével 35 centit ver a RAV4-re. Nagyobb a szélesség (1930 mm) és a magasság is (1730 mm). [BANNER type="1"] Az óriás SUV akár a BMW X7, akár a Lexus RX L vetélytársa is lehet. Mindkét hátsó sor a padlóba hajtható, így az 5 ülés mögött 658 literes csomagtér egészen 1909 literre bővíthető, a variálhatóság érdekében a középső üléssor 18 centis úton tologatható. Az Amerikában elérhető nyolcszemélyes kivitel európai forgalmazásáról egyelőre ugyanúgy nincs hír, ahogy a tengerentúli alapmotor, a 3,5 literes V6-os benzines behozataláról sem – valójában egyiknek sem lenne különösebben nagy jelentősége felénk, hiszen itt egyértelműen a hibridre koncentrál a piac. A Highlander így a RAV4-ből ismert 2,5 literes, 41%-os termikus hatásfokú benzinesre épülő hibridként érkezik Európába. A RAV4-ből ismerős, attól csak hangolásával eltérő rendszer itt 244 lóerő rendszerteljesítményt ad – villanymotor természetesen előre és hátra is kerül, így nem hiányzik az e-four összkerékhajtás. [BANNER type="2"] A második sori ülések alatt elhelyezett Ni-MH akkumulátorcsomaggal a Highlander teljes értékű hibrid modellként rövidebb távokon benzinégetés nélküli üzemre is képes, menetmódválasztója a jól ismert eco, normál és sport, valamint a terephasználatra optimalizált Trail állást kínálja, városban az elektromos üzem aránya 50% feletti lehet. Az átlagos CO2-kibocsátás 146 g/km, az átlagos üzemanyag-fogyasztás 6,6 l/100 km – már a reálisabb WLTP adatok szerint. Az Európába először érkező globális modell fekete vagy sötétszürke beltérrel, az Amerikában elengedhetetlen tárolóhely- és pohártartó-arzenállal, első-hátsó USB-csatlakozókkal, a 12,3 colos központi érintőkijelzőhöz pedig a gyári navigáción túl Apple CarPlay és Android Auto rendszerekkel érkezik. Nem hiányzik a RAV4-ből is ismert vezeték nélküli telefontöltő és a mögöttes forgalmat szügyig pakolt csomagtartóval is mutató digitális középső visszapillantó, a head-up display és a mérettársakban megszokott háromzónás légkondicionáló sem. A Toyota ráadásul azt ígéri, hogy az idén év végétől előrendelhető, első példányaival jövő januárban érkező Hihglander az aktív kormányzássegítéssel, a gyalogos- és kerékpáros-felismerős vészfékrendszerrel, valamint az araszolófunkciós, a korlátozótáblákhoz is alkalmazkodó távolságtartó tempomattal (azaz a hiánytalan Toyota Safety Sense rendszerrel) kategóriája legbiztonságosabbja lesz. Legfőbb ütőkártyája ugyanakkor alighanem ára és fenntartási költsége lesz majd, hiszen ebben a méretosztályban csak prémium-vetélytársakkal kell megküzdenie. Halkan jegyzem meg, hogy óriási konkurenciát fog jelenteni az 5 méter hosszú Lexus RX L-nek is, persze abban ott a V6-os hibrid, ami azért egy másik kategória…
    Előző cikkKörkép: Alternatívák SUV helyett – terepjárósított kombik
    Következő cikkÍme, 125 évnyi Škoda logó
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.