A kevesebb néha több – alap Suzuki SX4 S-Cross teszt

Lehet szeretni egy autót, ami után nem fordul meg minden második ember, nem ordít benne sokezer köbcentis motor és nem érdemes vele versenypálya közelébe menni? A válasz egy határozott igen, sőt, imádni is lehet. Természetesen akkor, ha a rendeltetési céljának megfelelően használjuk. Lehet, hogy lentebb picit demagóg leszek, előre is elnézést érte, de a Suzuki SX4 S-Cross megtestesíti mindazt, amit egy autótól várunk. Egy olyan autótól, ami a mindennapi kényelmünket szolgálja. Nem a lelki defektjeinket és nem a soha el nem múló, ám annál inkább túldimenzionált vágyainkat. [BANNER type="1"] Mert valójában mi is kell ahhoz, hogy eljussunk A-ból B-be? Legszívesebben elkezdeném sorolni, hogy mi nem, ám napjainkra már annyi kényelmi extrát képesek belepakolni a gyártók egyetlen autóba, hogy oldalakat tölthetnék meg vele. Persze senkit nem akarok lebeszélni ezeknek a kényelmi extráknak a kipipálásáról, ám józanul gondolkodva azért belátható, hogy nélkülük is lehet kényelmesen közlekedni. Az SX4 alapfelszerelése pedig tényleg azokra a tételekre szorítkozik, amelyek valóban fontosak. [BANNER type="2"] Korábban már járt nálunk összkerékhajtással és magasabb felszereltséggel a már hibrid SX4 S-Cross, ezért most nem mennék bele mélyebben a formaterv taglalásába. Elég annyi, hogy a GL modellen is ugyanúgy ott virít már hátul a Hybrid felirat, utalva a 48 voltos rendszerre, amely a hajtáslánc hatékonyságát hivatott növelni. Illetve az autó kifinomultabb működését. És valóban, a stop/start rendszer újraindulásai nesztelenek, de az 1,4 literes Boosterjet benzinmotor járása is rendkívül kulturált. Egyesek még rá is kérdeztek, hogy tuti nem a villanymotor hajtja-e, hiszen annyira csöndes és rezonanciamentes. De nem, hiszen az indítógenerátoros lágy hibrid rendszer nem képes tisztán villanyhajtásra. És akkor kezdjük is a jól léti tréninget. Bizony, helyesen írtam, nem elütés. Léteznek olyan közgazdaságtani modellek, amelyek a jólét helyett a jól létre fókuszálnak, nemzeti össztermék helyett a nemzeti összboldogságra. Tehát nem az újra és újra felmerülő vágyak azonnali kielégítésére, inkább a fenntartható, mondjuk úgy: jó közérzetre. Nálam az alapfelszereltségű SX4 valami ilyesmit ért el.

A 130 lóereje és 235 Nm forgatónyomatéka mindenre elég.

Városban diktálható vele a tempó, országúton lendületből lehet vele előzni, valamint autópályán sem fogy ki a szuflából. Mindig biztonságban és gazdaságosan vitt el oda, ahova kellett. A gazdaságos üzem ebben az esetben 5,5 literes átlagfogyasztást jelent vegyes üzemben 100 kilométeren. Kell ennél nagyobb öröm a hétköznapi közlekedésben? De most komolyan. Ha nem akarjuk, hogy utánunk nézelődjenek, megtapsoljanak, ha a 15 perc hírnév utáni vágyat elengedjük mi marad? Az, hogy egy olyan autóra vágyunk, amiben a lehető legstresszmentesebben és legkényelmesebben utazhatunk. A lehető legkevesebb kompromisszumot kötve. Megadja ezt az SX4? Igen: pipa. Mi kell még ehhez? Például a kényelmes, szövetkárpitos ülések. Amik nem elektromosan állíthatók. Nincs ülésfűtés, sem kormánykerék fűtés. Pedig az utóbbi kettő nagyon kellemes dolog. Körülbelül az év 3-4 hónapjában. A 12-ből. Tudunk élni nélküle? Igen. Az elektromos ülésállítás hiányáról pedig egy animációs film jelenete ugrik be. Remélem sokan láttátok a Wall-E című klasszikust. Abban felvázolták milyen jövő várhat az emberiségre, ha a jelenlegi iramban tunyulunk el. Elárulom azoknak, akik nem látták, hogy még a lebegőszékeinkről sem tudunk majd felállni, annyira ellustulunk. Ne legyünk hát restek lenyúlni az ülésállító karjáért. Az SX4 egyébként a hátsó sorban is tágas, felnőttek is kényelmesen elférnek, míg poggyászból alaphelyzetben 430 liternyi fér el a csomagtérben. [BANNER type="3"] Ami fontos, például a klímaberendezés, abból kétzónás automata jár alapáron. Fölötte pedig nincs csilivili érintőképernyős kijelző, ami újfent elgondolkodtatott. Mert mire is használom? Háttőőő… Navigáció, igen a navigáció – súgja egy távoli hang a fejemben! Kivéve amikor inkább a telefonomat fogom be erre. Márpedig ez elég sűrűn előfordul, mert a valós idejű infókhoz online kell maradni. Persze, de manapság már megoldható, hogy tükrözzük a telefont a kijelzőkre. Igen, ám de valójában sokkal jobban szeretem, amikor a digitális műszeregységen vagy a HUD-on látom a navigáció információit is. Biztonságosabb is. Szóval túlélhető a nagy központi kijelző hiánya. Talán csak a tolatókamera az egyetlen, ami jól jönne. Nem mintha olyan nehéz lenne parkolni az SX4-gyel. Száz szónak is egy a vége. Ami fontos, az ott van az alap SX4-ben. Adaptív, távolságtartós tempomat és vészfék asszisztens, ami néha túl óvatos, de ez szabályozható. Illetve segíti még a visszagurulásgátló is a vezető dolgát. Minden más – ez most lehet demagógnak hangozhat, a kedves olvasóra bízom, hogy egyetért-e vagy sem – mellőzhető. Gondolok itt többek között a holttérfigyelőre és a sávtartóra, amik már elterjedtek az alsóbb kategóriákban is. Nagyszerű segédek, de még nagyszerűbb, ha nélkülük is figyelmesen, defenzíven tudunk vezetni. Mit nem érintettem még? Ja, igen, az alapváltozat csak elöl hajt, de telekjárásra a nagy hasmagassággal ez is elég, ráadásul nem növeli a fogyasztást, mint az összkerékhajtás. Persze nem hibátlan az SX4 sem, például zavaró, hogy az ajtókat csapkodni kell a záródáshoz, kimondottan igaz ez a csomagtér-ajtóra. Illetve elszaladtak az árak. Persze a kedvezménnyel 5 140 000 forintos indulóár így is szinte verhetetlen a kategóriában, ám a listaár valójában 6 190 000 forint.