Felejthető búcsú? 30 éves a Trabant 1.1

Az idei év fő témája a KGST-autók rajongóinak, hogy 50 éves a Lada, hazánk évtizedekig legmenőbb autója, amihez mérten egészen megdöbbentő, hogy már a négyütemű, alig több mint 1 éven át készült Trabant is 30 éves modell. Bizony, 1990 májusában debütált, és nem egész 1 éven át, 1991 áprilisáig készült, mindössze 39 414 példányban. [BANNER type="1"] Az 1963-tól egészen 1990-ig gyártott 601-eshez képest technikájában egészen sok újdonságot hozott, formájában azonban kevésbé. Na nem azért, mert tervezni nem tudtak a kelet-németek, ők ugyanis már a hetvenes években is előrukkoltak modernebb prototípusokkal, ám a gyárthatóságig sosem jutottak el. Még a négyütemű Trabi is nagyon lassan készült el. Bár a Volkswagentől megvásárolt licenc és leselejtezett gyártósor által már 1988-ban rendelkezésre állt az 1,1 literes, négyhengeres és már négyütemű benzinmotor (Barkas B820 néven, alumínium hengerfejjel). A 601-es 0,6 litereséhez mérten hatalmas előrelépés volt a vízhűtése által már rendes fűtést is adó motor, amihez – a lemezek alatt – szinte az egész autót áttervezték. Bár a karosszéria alapvetően maradt a már jól ismert duroplaszt séma, új hűtőmaszkot és (már acél) gépháztetőt kapott a négyütemű, aminek persze hűtőmaszkja is új, már a Saschsenring S betűje helyett csupán Trabant felirattal. Az ismerős építésmóddal a karosszéria szinte rozsdamentes, csak épp egy kecske is szét tudja rágni, a küszöbök és a padlólemez pedig ugyanúgy el tudnak rohadni, mint a kétüteműeknél. A 26 lóerős kétüteművel szemben 40 lóerőt mozgosító négyütemű teljesen új, elöl MacPherson, hátul tekercsrugós felfüggesztést kapott, s a nagyobb teljesítményhez az elöl-hátul dobfékes fékrendszert elöl tárcsafékesre cserélték. Szervorásegítés továbbra sem volt persze a már kétkörös hidraulikus rendszerben. [BANNER type="2"] A nagyobb motor miatt az üzemanyagtank kiszorult a gépháztető alól: hátra, kevéssé biztonságosan a jobb hátsó kerék mögé került, így a jobb hátsó sárvédőre egy betöltő-nyílást is vágtak. Az utastérben szembetűnő az új, a négyütemű Wartburgból ismerős műszerblokk és néhány új kárpit is, a padlószőnyeg alá pedig új zajszigetelő-betétek is kerültek, a vezetékek azonban továbbra is komolyabb szigetelés nélkül, csupán a saját burkolatukban futottak, így az elektronikai hibák melegágyait jelentették. A négyütemű Trabantok (a kései kétüteműekhez hasonlóan) alapáron kaptak hátsóablak-fűtést. A kétütemű motorral búcsúzott a Trabant jellegzetes, kormányoszlopra szerelt kilincsváltója is, négyfokozatú padlóváltót kapott, de nem ám a Volkswagentől, azt a kelet-németek külön rakták össze hozzá, a beszámolók szerint inkább kevesebb, mint több sikerrel, maradt azonban az erősen jobbra tolt pedálsor. A 601-es csaknem 30 éves pályafutása után a széria legjelentősebb frissítéseként létrehozott Trabant 1.1 – kevéssé meglepő módon – már a megszületésekor is egy elég elavult konstrukció volt, változatlanul szűk utastérrel, de továbbra is kétajtós Limousine, illetve kombi (Universal) karosszériával, sőt az ajtók nélküli Tramp is készült belőle. [BANNER type="3"] Sikere logikus módon elmaradt, hiszen mintegy 10 ezer márkás áráért a határnyitás után simán megkaphatók voltak már a használt „nyugati autók is. Ma a gyűjtők körében persze már kezd értéket képviselni a négyütemű is, ami napi használhatóságával is sokkalta jobb, mint a kétütemű, hiszen hozzá már nem kell keveréket pancsolni, egyszerű szerkezete pedig továbbra is szinte bárki által javítható. A Használtautó.hu felületén 100 ezer forintért már érvényes műszakis példány is található belőle, bár a legdrágább (erősen tuningolt) példányt 1,5 millióért hirdetik, ára még messze nem annyira elszállt, mint a kétüteműeké.