Nem tűnik gyárinak, pedig az: nyújtott RAV4 készült a Toyotánál

    1
    2
    A Toyota központi, Takaoka üzemében készült el az a nyújtott RAV4, ami bár kifejezetten nem tűnik gyárinak, mégis az: a kisebb sorozatú modellekre szakosodott részleg fanatikus dolgozói készítették el – nem szerény átalakítással és annak ellenére, hogy ez a modell nem náluk készül. [BANNER type="1"] A különleges projekten kétszázan, négy hónapon át dolgoztak. Nem kellett fusizniuk, a projekt a gyárvezetés és a központ teljes támogatását élvezte, ami nyilvánvalóan a szokásosnál is magasabb minőségű munkára sarkallta a résztvevőket. Arról nem szól a fáma, hogy hány autót használtak fel ennek az egyetlen limuzinnak a gyártásához. Tekintve, hogy a központi tetőoszlopra a betoldott szakasz mindkét végén szükség volt (ez a belső képen egyértelműen látszik is), legalább kettőre tippelünk. [BANNER type="2"] A RAV4 lendületes vonalvezetése szemmel láthatóan megnehezítette a tervezők dolgát, hiszen az emelkedő övvonal, a finoman ívelő tetőlemez eredeti harmóniáját csak az elemek teljes újratervezésével lehetett volna megőrizni, erre pedig sem ideje, sem pénze nem volt a lelkes stábnak. A gordiuszi csomót nyílegyenesen – azaz egy teljesen egyszerű szakasz betoldásával – vágták át, és bár az autó így úgy néz ki, mintha képszerkesztő szoftverben született volna, ám a kidolgozás teljesen valódi, a fotók szerint korrekt iparosmunka. [BANNER type="3"] A 80 centis középső oszlop betoldásával a RAV4 5,4 méter hosszúra nyúlt. Hogy ennek van-e bármi haszna, az kérdéses, hiszen alapból sem szerény az autó hátsó lábtere, plusz ülések pedig nem kerültek az autóba. A hátul ülők így mindenesetre gond nélkül nyújtózhatnak előre. A fotó szerint egyedi lila padlókárpit került az átépített autóba, a videón pedig már dohányzóasztal és két puff is látható – igaz, ezek, a felvétel idejére az egyik alkotó nappalijából kölcsönzött tárgyak már aligha felelnek meg az amúgy állítólag az eredetihez hasonló biztonsági szintnek. Elöl nincs lényegi változás, a vezetői környezet nem változott, egyedül a műszerfalat borító pepita bőrkárpit jelzi, hogy nem egy alap RAV4-essel van dolgunk. A szerkezeti jellemzők is változatlanok: az átépített, jellemzően létraalvázas sztreccslimókkal ellentétben ez a RAV4 is önhordó acélkarosszériás. Bár töréstesztet az egyedi autóval nem végeztek, egy magasba húzott, majd elengedett teherlifttel terhelési próbát igen: a nyújtott SUV nem roppant meg, de a biztonság érdekében végsebességét 80 km/órában korlátozták.
    A nyújtott RAV4 a hírek szerint a dolgozók dicsőségére a gyárban marad. Elképzelhető azonban, hogy később átkerül a Toyota központi múzeumába – szemléltetve azt, mire lehet képes egy vállalat, ha a dolgozók és a vezetők képesek egymást támogatva mindent megtenni ugyanazért a közös célért. [BANNER type="4"]
    Forrás: Smarter Media
    Előző cikkAz új Rolls-Royce Ghost nem süllyed addig, hogy fényűző legyen
    Következő cikkSportbakancs – Mercedes-AMG GLA 35 4MATIC menetpróba
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás