Sokkal több egy SUV-nál – Land Rover Defender

Van néhány biztos pont az autóiparban, amik egészen úgy tűnnek, mintha mindig is léteztek volna. Kimondottan ilyen a Mercedes G-osztály, vagy a Jeep Wrangler, és persze a Land Rover Defender. Csak a ’90-es évek elejétől keressük ezen a néven a történelemkönyvekben, de valójában már a ’60-as évektől megtalálhatjuk benne, mint maga a Land Rover. A márka alapköve, az egész mozgatórugója, a terepjárók és off-road vasak, túlélők egyik kedvenc járgánya azonban elköszönt négy évvel ezelőtt.

A Defender ideje lejárt, akárcsak a G-osztálynak, és érkezhetett az új generáció.

Hozzánk is eljutott végre, ami a nevén túl nem tartott meg tulajdonképpen semmit sem a hős elődből. Már első ránézésre is tudjuk, hogy ez valami egészen más, jóval több annál, amire az előd hivatott volt. De vajon a vastag hús alatt mennyire erős a csontozat?

Az új Defender valami olyasmi, amire a márka rajongói vágynak, és amit megkövetelt a haza, valahogy egyszerre.

Terepjáróként kellett újjászületnie, de a prémium és kényelmi igények is meglehetősen fontos szempontként szerepeltek. Igazi óriás lett, pótkerékkel együtt több mint 5 méter hosszú, tükrökkel együtt 2,1 méter széles, és akár négy milliméterrel még 2 méternél is magasabb lehet. Ezt a fotók annyira nem adják át, de figyeljük a felniket, 20 colosak és még a ballonos gumikkal sem tűnnek nagynak alatta, ennyire hatalmas az új Defender 110.

Dizájn szempontjából tele van olyan poénokkal, amik sokkal precízebbnek tűnnek, mint némi hóbortos angol humor.

A fehér tetőn pont jól látszik a tetőív, ami egészen hasonló a korábbi Defenderéhez. Ott vannak rajta a kis ablakok is hátul, amik pont semmire nem jók, de voltak annyira tökösek, hogy bevállalják. A háromrészes első, vagy épp a négyrészes hátsó lámpacsoport is megidézi az elődöt, ahogy az egyenes és finoman ívelt övvonal, a teljesen függőleges hátfal és a hosszú géptető is. Apró érdekesség, hogy erre került két kályhalemez mintázatú betét, de nem ajánlom senkinek, hogy rálépjen, műanyagból van, és a géptető része, nem a sárvédőé. Ez az egész gusztusos, pont annyival baltával faragottabb, hogy ne tűnjön piperkőcnek, mint egy Range Rover, vagy egy Discovery, vonásai mégis kellemesek a szemnek. Nem gépszerű a hatás, sokkal inkább kényelmes és luxushangulatot képzelünk el benne az első ránézésre. Jól van ez így? A Defender és elődei a funkcionalitásról szóltak, de már a széria végére bekerült a képbe nagyon sok kényelmi szempont is, amit a szűk karosszériában egyszerűen már nem tudtak volna megvalósítani. Az igény elment a prémiumautós, kényelmes irányba, ami nem baj akkor, ha a funkcióra is ugyanúgy figyelnek, ha már egyszer Defendernek hívják majd az utódot is. Így lehetséges az, hogy elkészült a háromajtós 90-es és az ötajtós 110-es karosszéria is, valamint akár dobozolt is lehet, haszonjárműnek is kínálják. Ebben a formájában viszont, ahogy tesztre kaptuk, a másik végletet képviseli, de így is megvan benne az az érzet, hogy most azonnal bárhová elindulnánk, akár a világ végére is. Ez az óriás hosszú túrákra készült, felfedezésekre, expedíciókra, nem pont egy hétvégi off-roados játszós autó. [BANNER type="1"] Érdekes megoldás, hogy az öt ajtó közül csak egy soft close-os, vagyis húzza be magát az első kattanás után, ez pedig a csomagtérajtó. A pótkerék miatt bődületesen nehéz, de sík felületen állva ez az ajtó csukódik a legkönnyebben, a soft close-nak inkább akkor van itt értelme, ha ferdén sikerült megállnunk, egyébként ügyesen segít a teleszkóp kinyitni az ajtót.

Minden oldalajtó dögnehéz, ahogy megpróbáljuk kinyitni, érezni benne az anyagot, egészen bizalomgerjesztő.

Pont annyira magasra kell felülni, hogy már lenne értelme a fellépőnek oldalt, és ha már a küszöb közepéig lehúzták az ajtókat, mehettek volna lejjebb is, így pont összekoszoljuk magunkat ki-beszálláskor. A kosszal egyébként nem kell sokat törődni, végtelenül érdekes, hogy nincs kárpitozás a padlón, a kivehető szőnyegek alatt műanyag a burkolat. Különlegesek az anyagok odabent, ez az, amire még talán nem is láttam példát; strapabíróra tervezett, de azért kényelmes anyagokat találunk bent. Sok helyen, éleken, könyöklőkön egészen puha szivacsos burkolatokat kapott, ezeken azonnal meglátszik, ha hozzáérünk, furcsa megoldás, de másban végül is nincs ilyen. A ridegnek tűnő műanyagok sem rosszak, és az ajtópaneleket, középkonzolt hangulatosan imbuszcsavarokkal erősítik fel, nekem tetszik a megoldás. Meglepően sok a rekesz, polc, még a legkisebb helyeken is kialakítottak valamit, hogy akár egy fél csomag rágónak is külön legyen helye.

1,5 literes palackok vesznek el az első ajtók zsebeiben, dobozos üdítők a hűtött könyöklőben, és akár nagyobb dolgok is a nyitott középkonzol polcain.

Szinte minden szegletében csatlakozókba botlunk, a műszerfal polcában, a középkonzolban, annak hátsó felén, az első ülések háttámláján és még a harmadik sorban is, annyi biztos, hogy senki nem marad USB nélkül. Az ülések borítása vastag bőr a széleken vastag szövettel, hogy a ki-beszállásokat jobban bírja. Óriási az utastér, amerikai autósan nagy a hely elöl, a kijelzőért előre kell hajolni, az elakadásjelzőért kis híján még előre is kell csúszni az ülésben, hogy elérjük. A kis polcok miatt furcsán magasra kerültek a légrostélyok, de a szellőzés lényegében tökéletes, miután minden sorba került külön légbevezető, még a csomagtartóba is, ahová még két ülés kerülhet. Komfortból az utastérben egyáltalán nincs hiány, a tágas tér mellé elég jó ergonómiát kapunk. Jól beállítható a vezetési pozíció, még az ülés legalacsonyabb állásában is pont annyira magasan ülünk, mint a teherautó-sofőrök. Ez egy óriási autó, városban egyáltalán nincs helye egyrészt a manőverezhetőség, másrészt a kétségbeesett tekintetek miatt, amikor az X5-ből szomorúan csak fölfelé pillantanak a Defenderben ülőkre. Fordulóköre nagy, állandó összkerékhajtása sem segít abban, hogy kisebbnek érződjön, de rutinos sofőrök így is be tudnak vele parkolni a legkisebb helyekre is. 360 fokban nézhetjük, mi történik az autó körül és még az autó alatti részt is megjegyzi, ami főként terepen lesz érdekes. A tolatókamerával érdemes óvatosan bánni, miután a pótkerék nem látszik benne, de annyival még hosszabb az autó, vagyis bármennyire is úgy tűnik, hogy van még helyünk, hamarabb érhetjük el a falat egy garázsban, mint arra számítanánk. Ha már garázs, 1,96 méteres alap magasságával nem hajthatunk be mindenhová, de legalacsonyabb beszállási magasságában, ami 1,91 méter, lehet rögzíteni a légrugókat, vagyis laposkúszásban már be fog férni a legtöbb parkolóházba is. A 110-es ötajtós kivitelhez mindenképp jár a négy szintszabályzós légrugó, ezek egészen gyorsan képesek felemelni az autót egészen 21 centis hasmagasságig, amivel 2 méter fölötti lesz a teljes magasság. [BANNER type="2"] A tesztautóban nem az új sorhatos, hanem a már korábbi Ingenium motorcsalád négyhengeres dízelmotorja szerepelt. A 240 lóerős és 430 Nm nyomatékú dízelmotor hangja nem túl szép, de ennél komolyabbat nem is várnánk tőle, ellenben egészen ügyesen mozgatja még a 2,3 tonnás Defendert is. Nagy menésre nem kell számítani, de autópályán is könnyedén előz akár 130-ról is. Terepen szintén kellő mennyiségű erőt kapunk állandó összkerékhajtással és zárható középső, valamint hátsó differenciálművel. Nincs mechanikus kar sem a felezőhöz, sem a difizárhoz, minden elektronikusan történik, a felező kapcsolható külön, de a difizárakat a menetmódok alapján állítja. Ezen a téren érdekesség, hogy menet közben figyelhetjük azt is, milyen százalékban zárta össze őket, a homok módban például szinte folyton zárva tartotta, amivel töretlenül ment előre a majdnem tengelyig érő finom homokban is. Nagy tempónál is elég stabilnak érződik, bizalomgerjesztő vele a kanyarodás is, de a hajtás inkább megfontolt, mintsem gyors, ne is várjunk tőle semmiféle sportos jellemzőt. Amit nagyon ügyesen csinál, az a lassú tempós elindulás és megállás. A kúszást olyan lágyan indítja el, mint egy komolyabb prémiumautó, és lejtőn megállva, majd újra elindulva is fokozatosan engedi el a féket. A fék elektromos rásegítésű, ezt azonnal érezni is, a fékpedál simítására azonnal reagál a hatalmas test, ezzel óvatosan kell bánni a komfortos közlekedés érdekében. Ha már komfort, érdemes megemlíteni az új multimédiát, ami gyorsabb, ügyesebben reagál és könnyebben átlátható, mint a korábbi volt, de akadt vele gond. A telefon párosítása után napokig nem tudtam médiaforrást választani, vagyis a rádió sem szólalt meg, és egyszer a tolatókamera sem kapcsolt be, ami mélygarázsban egy hangyányit trükkössé tette a parkolást. Úgy tűnik, még ha egészen apró is, egy-egy ilyen hiba becsúszhat, de mindaddig, amíg ilyenekkel adódik csak hiba, nem lehet nagy gond. Ha a Defender mechanikailag legalább annyira megbízható hosszú távon, mint elődje volt, és legalább annyira sokoldalúan és mostoha körülmények között lesz tartható, méltó utódja lesz. Ezt viszont majd az idő és a valódi, nem városi felhasználók fogják igazolni. [BANNER type="3"]