VW ID.3-ra hajazó villanyautót hozott a kínai BYD

    1
    2

    [BANNER type="1"] Önmagában is felettébb érdekes villanyautót leplezett le a Kantoni Autószalonon a BYD, a D1 névre keresztelt ötajtós modell utasoldali oldalán hátul tolóajtót, a vezetőoldalon hagyományosat hord. Nem is véletlenül, hiszen a BYD a DiDivel, azaz az Uber kínai üzletét 2016-ban felvásárolt és azóta az ismert modellt hatalmasra fejlesztett helyi szolgáltatóval közösen építette, igen, épp arra, hogy a sofőrök kényelmesen vehessenek fel utasokat, oszthassák meg autójukat. A Volkswagen ID.3-ra erősen hasonlító modell viszont nem csak különleges ajtómegoldásával ígérkezik ütősnek, hanem azzal is, hogy akkumulátora a hírek szerint kobaltmentes lítium-foszfát polimer. Kapacitása vélhetően 47,5 kWh, ami a 12,8 kWh/100 km kombinált fogyasztással 418 kilométeres hatótávot ígér. Az európai WLTP szabvány szerint 17 kWh/100 km fogyasztás és 310 kilométeres hatótáv várható, ugyanakkor messze nem biztos, hogy felénk elérhető lesz a modell, ugyanis a formát vélhetően csak azért nem vétózza a Volkswagen, mert ők a jelenlegi információk szerint nem is kívánják Kínában értékesíteni az Európának szánt ID.3-at. A BYD D1 egyébként nagyon józan paramétereket kapott: 4,39 méteres hosszúságához 1,85 méteres szélesség és 1,65 méteres magasság társul, villanymotorja pedig nincs túltolva, 100 kW-os, 180 Nm nyomatékkal, így a végsebesség is csupán 130 km/óra. De legyünk őszinték! Kinek kellene ennél több, ha végre itt lenne egy ilyen tudású, elérhető árú villanyautó? A D1 ráadásul kettes szintű önvezetést is hoz vészfékezőrendszerrel, sávelhagyásra és gyalogosgázolás veszélyére való figyelmeztetéssel. Sőt, az iránytaxi üzemhez mesterséges intelligenciát bevető, hangvezérléses és arcfelismerős fedélzeti rendszer is társulhat – a hírek szerint. Az autó maga ismerheti fel a sofőrt, regisztrálhatja, hogy hova mentek vele, ki és mennyi ideig használta, utazott benne, és persze mindezért a fizetés is automatikus lesz. Utópia vagy közeli valóság? Majd kiderül…
    Előző cikkJött még egy crossover a Renault-tól
    Következő cikkTerézváros olyat lép, amit a többi kerület is meg kellene tegyen
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás