Túl a félmillión! Te mennyit vezettél már Opelt?

    0
    2
    A KSH adatok alapján több mint félmillió a hazai Opel állomány, amivel egyértelmű vezető. De mégis miként válhatott a legnépszerűbb magyar autóvá az Opel, amikor a rendszerváltásig zömében csak KGST országok autóit vásárolhattuk, azóta pedig egy másik márka kapcsán hallhattuk, hogy a „mi autónk”? Nos, az Opel magyarországi gyökerei meglehetősen régre nyúlnak vissza. Első hazai márkaszervize, a Hungaroszerviz már a hatvanas évek második felében megnyitotta kapuit, s onnantól kezdve akár állami autóként, akár a legkiváltságosabbaknál bizony előfordultak Opelek. Például Commodore, Diplomat, Olympia Rekord, a nyolcvanas évekből pedig magam is emlékszem Kadettokra, Asconákra, Rekordokra, még a szögletesekre. Aztán persze ott volt a Kadett E, az 1984-es Év Autója, ami szintén beszivárgott már a rendszerváltás előtt, s a kor egyik legmenőbb autója volt, bár megjegyzem, akkoriban még a szögletes Kadett D is bőven állakat ejtett, hiszen a Ladák, Trabantok között elképesztően modern és finom autónak számított, a rendszerváltás után pedig politikusok autójaként is feltűnt az első Omega. Még fontosabb persze, hogy az Opel már a nyolcvanas évek végén kelet-európai motorgyártó helyet keresett, s az ennek kapcsán készíttetett tanulmány alapján a piacgazdaság kiépítésében, valamint pénzügyileg és politikailag hazánkat tartotta a leginkább vonzónak az új gyár telepítéséhez. Hogy ne csak motorgyár, hanem autógyár, pontosabban összeszerelő üzem is létesüljön, azt a magyar fél vetette fel, hiszen így az import autókat sújtó vámot elkerülve olcsóbban juthatott modern autóhoz a hazai piac. A nyolcvanas években nem mellesleg a magyar autógyártás témája a rendszer kereteinek feszegetéseként gyakorta felbukkant, hiszen a KGST felosztása szerint hazánknak nem jutott autógyártás. Az első modern magyar autó, az Opel Astra F 1992. március 13-ára esett ünnepélyes legördülése ezért mindenképp a történelembe vonult, meg persze reklámszövegével mindenki fejében megmaradt.

    Az ön igaz barátja

    Hiába volt hazai gyártású autó az Astra, már korábban, mint az esztergomi Suzuki Swift, nem lehetett a legolcsóbb, hiszen már egy kompakt kategóriás és az Opeltől megszokott minőségi nívót hozó modellről volt szó, pont arról, amire már vágyni lehetett, amit nem csak kényszerből, vagy racionalitásból vásároltak az emberek. A hazai gyártás persze kétségkívül jót tett a márkának, az itthon összeszerelt és eladott mintegy 80 ezer Astra F a többi Opelt is még értékesebbé, még közelebbivé tette, így aztán később az Astra G is óriási népszerűségnek örvendett, ahogyan a kor Vectrái is. Emlékezzünk csak vissza a kétezres évekre, amikor épp a kilencvenes évekbeli álom beteljesítéseként annyi import Vectra A érkezett hazánkba, hogy megszületett a legenda: Németországban már bizonyára nincs is belőle. [BANNER type="1"] Persze az újautó-piacon is sok ízben meghatározó volt az Opel: a 2010-es évek első felében vezette a piacot, a márkahűség kifejezetten erősnek mondható, ami nem csupán a márka, a márkakereskedői hálózat munkáját is dicséri, hiszen lehet bármilyen jó a termék, ha ahhoz kelletlen kiszolgálás társul, a vevők el fognak pártolni. Az Opelnél azonban a számok bizonyítják, hogy megmaradtak, ezért is lehet még mindig a villámos a legnagyobb példányszámban futó autómárka hazánkban. A kérdés pedig adott:

    Keressük a legtöbb kilométernyit „Opelezett honfitársunkat.

    Lehet egy, de akár több modellel is: küldd el Opel-történeted kommentben vagy akár e-mailen a szerkesztosegkukacautonavigator.hu címre, azt is köszönettel vesszük, ha néhány fotóval illusztrálod, hogy bemutathassuk, már amennyiben hozzájárulsz ahhoz! A legtöbb – Opellel megtett – kilométert bevalló és azt kellő alapossággal alátámasztó olvasónknak a dicsőségen túl természetesen egy ajándékcsomagot is ajánlunk, továbbá következő, december közepén megjelenő Autónavigátor.hu Magazinunkat, amiben szintén lesz Opel, a márka legújabb modellje, az új dizájnvilágot és egyéb szempontból is új fejezetet hozó Mokka.
    Előző cikkDrágábbak lesznek az autópályamatricák jövőre
    Következő cikkMi lesz veled zöld rendszám? – használt plug-in hybrid körkép
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.