Már jövőre áttörést hozhat a Toyota szilárdtest-akkumulátora

    5
    2
    Múlt héten érkezett a hír a szintén a Toyota által fejlesztett és a jelenlegi lítiumionosoknál olcsóbb magnéziumionos akkumulátoráról, ami talán a szilárdtestesnél is jobb hatótávval kecsegtet. Az első lépcső azonban utóbbi lesz, a Toyota háza tájáról régóta hallhatunk róla, megjelenése azonban az eddigi információk szerint csak az évtized közepére (2025 tájékára) volt várható. Most úgy néz ki, hogy a Toyota már jövőre színre léphet vele. A Nikkei Asia gazdasági lap ugyanis úgy tudja, a Toyotának sikerült felgyorsítania a fejlesztést, és már 2021-ben bemutathatja első prototípusát, amely ezt a forradalmi technológiát alkalmazza. „Nem sokkal később” pedig a típus szériaérett változata is bemutatkozhat, és megjelenhet a piacokon.

    A technológia lényege – ahogy neve is jelzi –, hogy a szokásos folyékony elektrolit helyett szilárd anyag tölti ki az elektródák közötti teret.

    Mindez megoldást jelent a villanyautózás szinte minden jelenlegi problémájára: akár kétszer-háromszor nagyobb energiasűrűség, kisebb méret és tömeg, kisebb hőérzékenység, fokozott tűzbiztonság, villámgyors tölthetőség, valamint extrém hosszú élettartam jellemzi a szilárdtest-akkumulátorokat a hírek szerint.
    [BANNER type="1"] A legfrissebb hírek szerint egy átlagautónak 10 perces tölthetőséggel 500 kilométeres hatótávot adhat majd a szilárdtest-akkumulátor. Ez a belső égésűekhez hasonló használhatóságot ad majd, szerényebb sűrűségű töltőinfrastruktúrát igényel, ráadásul a jelentősebb energiasűrűség által az autóknak kevesebb plusz súlyt kell cipelniük, csökkenhet a fogyasztásuk, de még méretük is, az egységnyi méretű autók kényelmesebbek lehetnek. Hogy vajon a szilárdtest-akku vagy a magnéziumos lesz-e a jövő befutója, arra már látatlanul választ adhatunk: egyik sem, egymás kiegészítői azonban kiválóan lehetnek, hiszen a szilárdtest-technológia ugyanúgy a véges lítiumra épül, mint a jelenlegi lítiumionosak, ráadásul egyaránt jelentős előrelépést ígérnek az akkumulátor-technológia területén. Valljuk be, fura is látni az elmúlt bő 20 évben a hibridekre esküdő és abban komoly sikereket elérő Toyotától, hogy most milyen mértékben fejlesztik a villanyautózás legfőbb kérdésének számító akkumulátorokat, de voltaképp megszokhattuk, ha valamibe a japánok belefognak, abban komoly eredményt mutatnak fel, s persze az akkukkal már a hibridekkel is bőségesen szereztek tapasztalatot.
    Előző cikkHivatalos: Tesla kereskedés nyílik Budapesten
    Következő cikkLeállt a népszerű Jaguarok gyártása
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    5 HOZZÁSZÓLÁS

      • „A Toyota és a Honda nem gyárt értékelhető autókat (a Honda 20 éve), egyedül a Mazda állja a sarat a japánok közül. A Toyota csak a marketinget nyomatja. ” (copyright : zöld)

        Érdemes elolvasni a cikk facebook kommentjeit, ott komoly, írástudó emberek fejtegetik, hogy miért lehetetlen még az elképzelés is. Hát hogy lehetne eccerre csillió kilowattal tölteni az összes nullára merült villanyautót, ahhoz kéne még egy raklap Paks, utcánként kettő.
        Egyszerűen fel nem foghatom, hogy miért csak nagyon kevés embernek jut eszébe, hogy hoppá, hiszen meg lehet nézni az éves benzin eladást, abból pedig jól ki lehet számolni, mennyit is futnak az autók. Aztán csodálkozni, hogy alig napi 20 km jön ki átlagosan. Ez kb. 3,5 kWh, 2,5 millió kocsinál évi 3,5 TWh, aminél egyetlen paksi blokk többet termel. Tényleg ennyire nehéz ez?