Első teszten az új Hyundai Tucson – személyesen ez is más

    0
    2
    Nem aprózta el a Hyundai az új Tucson bemutatóját, hiszen az első részletesebb sajtóanyag után volt egy hazai statikus bemutató, majd egy online leleplezés is, ami után már tudtuk, lesznek majd néhány napos próbalehetőségek is, mielőtt a rendes egyhetes tesztekre is sor kerülne. A hosszabb teszt majd jövőre érkezik, de az első próbán már – elsőként – túl is vagyunk. A sima turbós benzines és dízel kínálat mellett benzines és dízel lágy hibridként, valamint az 1,6-os turbós benzinesen alapuló öntöltő és plug-in hybridként is érkező Tucsonból elsőre egy lágy hibridet, kvázi a kínálat második lépcsőjét próbálhattuk ki.

    A fotókon tanulmányautós forma a személyes találkozásnál már nem annyira meghökkentő, inkább csak szokatlan.

    A vonalak ismerősek, de nem egyértelmű „nyúlások, már csak azért sem, mert tudjuk, hogy a Hyundai nem a formáktól, hanem az adatoktól indult, leszűrték, hogy mi jön be az embereknek és annak megfelelőt alkottak. Tudományosan. Az új Tucson is ilyen: bár a kifutó, az idei évben még egész jó eladásokat hozó, november végéig 1209 példányban elkelt generáció is egész modernnek tűnik még kívülről, az új egyértelműen mutatja, volt itt lehetőség a frissítésre.

    A formán sok az él, sok az éltörés, domborítás is.

    Talán túlzottan is, de ez persze ízlés kérdése. Mindenképp egyedi a hűtőmaszk szerves részéve tett LED-es menetfény- és helyzetjelző-panel, ami hangsúlyos szemeket, komoly arcot ad a Tucsonnak. A főfényszóró alapból hagyományos halogén, persze projektoros, opcióként Full LED, a lökhárító két szélére téve – korrekt fényerővel és automata távfénykapcsolással. LED-es (igen csinos) hátsó lámpákat a hatos skálán negyedik helyen álló Premium felszereltségi szinttől kapunk, azaz a tesztautó már épp ilyeneket viselt. Motorizáltságot tekintve az „alapverzió a 150 lóerős 1.6 T-GDi, azaz az 1,6-os, közvetlen befecskendezésű és turbós benzinmotor. Ehhez összkerékhajtás és 7 fokozatú duplakuplungos váltó is választható, valamint lágy, teljes és konnektorról tölthető hibridrendszer is. A tesztautó fronthajtású és kézi váltós volt, de mild hybrid. Az árlistára pillantva igencsak vaskos a 48V-os hibridrendszer 500 ezer forintos felára, de itt nem csak a villámgyors és finom start-stopos ISG rendszert kapjuk, hanem iMT váltó-/kuplungvezérlést is. Magyarán nem csak üresbe kapcsolt váltóval, hanem akkor is megállhat a benzinmotor, ha egyenletes tempóval gurulunk. Egy dolog miatt nem nagyon tűnt fel a rendszer előnye: én alapból ki szoktam rakni üresbe a váltót, ha például egy piros lámpához gurulok. Az viszont tény, hogy itt mintha máskor is meg-megállt volna a motor, majd persze villámgyorsan indult újra, amikor kellett. [BANNER type="1"] Az 1,6-os benzines finoman forog és csendes, a 167 kilométerrel átvett tesztautó váltója elsőre kicsit karcos volt, de további 100 közös kilométer után már kifejezetten finoman siklott a kulisszában, a kapcsolást természetesen váltásesedékesség-jelző is segíti, de sok szükség nincsen rá, a 250 newtonméteres csúcsnyomaték 1500-4000/perc között, azaz igen széles tartományban megvan. Ennek megfelelően nem kérdés, hogy városban nyugodtan használható a negyedik fokozat, autópályán, s még országúton is simán jól érzi magát a hosszú hatodikban, amiben a 130 km/órás utazótempó 2900/perc körüli fordulattal futható.

    A fogyasztási értékekről egyelőre nagyon óvatosan nyilatkoznék. Keveset mentem ahhoz a Tucsonnal, hogy komoly átlagokról tudjak beszámolni.

    A szinte új autót 8,5 l/100 km átlaggal vettem át, nálam 8,3-at hozott, de fotózással, több hidegindítással. Országúton simán bevihetjük 6 liter alá, de mentem vele egy agglomerációs/városi vegyes kört is, amit 7,3-as átlaggal zártam, utóbbi előrevetíti: túl torkos azért nem lesz, ez egy 4,5 méteres SUV-ban teljesen korrekt érték. Ráadásul a menetdinamika sem hiányzik, a 150 lóerős motor élénken viszi, a 10,3 másodperces 100-as sprint és a 189 km/órás végsebesség is korrekt.

    Bár az új Tucson csak 2 centivel hosszabb elődjénél, látványra nagyobb autónak tűnik már kívülről is, de főként belülről.

    Érezhetően nőtt a belső szélesség és a hátsó lábtér is. Az új formák is ügyesen fokozzák a térérzetet. Míg kívülről nem is annyira éreztem szükségét a frissítésnek, belülről egyértelműen jól jött az. Már az első bemutatónál említettem a Mercedest, hiszen a Hyundai-Kia konszernen belül előbbié a prémiumvonal, de ahogyan sok-sok újdonságot a Mercedes szokott hozni, úgy jutott a Tucsonnak is. Ez az első modell a márka új dizájnjával, de például az első Hyundai rejtett (a tetőspoilerbe simuló) hátsó ablaktörlővel és az első ülések közötti légzsákkal. A digitális műszerblokk is egyértelműen mercedeses hatást kelt, nem csak számomra, részletként mutatva több ismerősöm is a stuttgartiakra asszociált. A kompakt SUV-ban ráadásul 10,25 colos központi kijelzőt is kaphatunk, a középkonzol fizikai gomb nélküli, ami elsőre nem hangzik feltétlenül jól, de a rendszer tökéletesen működött. Az anyaginőség korrekt, textil nem csak az ajtókra, mai divat szerint a műszerfalra is jutott, ugyanúgy kellemes tapintást adóan, ahogyan a plasztikok is mind-mind minőségiek, az extrakínálat szintén nem hagy kívánnivalót. Sok más mellett háromzónás légkondicionálót is kaphatunk, szabályozható a hátsó támlák dőlésszöge és persze USB-csatlakozó is jutott hátra, rögtön kettő is. Talán ennél is fontosabb, hogy igényes, hátul multilink futóművet kapunk az első MacPherson mellé, akarom mondani mögé, amivel még a 18 colos alufelnikkel is kifejezetten komfortos a futás. Visszagurulágátlót, lejtmenetvezérlőt és Auto hold funkciós (elgurulásgátlós, a lámpánál megállva is reteszelő), automata oldású elektromos rögzítőféket mindenképp kapunk, ahogyan sávtartót is, az utasokat az elvétet ajtónyitástól is óvó holttérfigyelő 150 ezer forintos extra, 360 fokos panorámakamerát 195 ezer forintért rendelhetünk. Az elég sok egyéb lehetőség közül mindenképp kiemelném az első ülések és a kormánykerék 100 ezer forintos fűthetőségét, a hátsó ülésekhez 50 ezer forint a fűtés. Az egyedi megjelenés, valamint a tágas és igényes utastér mellett a csomagtér is a Tucson ütőkártyája, a mild hybridnél „csak 577 literes, de így is kellően nagy, támladöntéssel csaknem 1,8 köbméteresre, nem mellesleg 180 cm hosszúra nyújtható csomagtér. Igényesség, hogy a fedőroló padlórekeszbe rejthető, a 180W-os hátsó szivargyújtó-csatlakozó szintén praktikus, ahogyan a 40/20/40 arányú támladöntés is, a középsőt ledöntve simán mehetünk négyen tetőcsomagtartó nélkül síelni, jelenleg persze leginkább csak Eplénybe. A kínálatban elektromos, „intelligens nyitású csomagtérajtó is szerepel, azaz

    összességében elég erős csomag az új Tucson.

    Az alapverzió (1.6 T-GDi, 150 LE, Life) 7,999 millióról startol, a tesztelt Premium szint azonban 1,5 milliós lépcső (a mild hybrid 0,5 milliósán felül), ha pedig az igazi technikai érdekességeket és alapból automata váltót adó hibridre vágyunk, az további 2 millió. Igaz, maga az automata is 550 ezer forint lenne, a hibrid viszont erősebb (230 lóerős) és takarékosabb is. A következő próba már reményeink szerint vele következik! Az árak kapcsán viszont ismét meg kell jegyezni, a Hyundai már rég nem olcsó márka, ellenben Korea prémiuma, 5 év kilométerkorlát nélküli garanciával, valóban minőségi tartalommal. [BANNER type="2"]
    Előző cikkÚjabb elektromos SUV kupé érkezik, ezúttal a Skodától
    Következő cikkJövőre érkezik, de már rendelhető a konnektoros Toyota RAV4
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.