Nálunk port szívnak, Oslóban embereket szállítanak a robotok

    0
    2
    A világ talán legtapasztaltabb autonóm mobilitási mérnökei kíméletlen környezeti körülmények között, most éppen hóban-fagyban teszik próbára világelső, új generációs önvezető rendszerüket. Ha egy rendszerben ennyi a változó, szükség van egy fix pontra, amire lehet számítani és építeni. A Sensible 4 kísérleti projektjében a Toyota Proace jelenti ezt a biztos pontot. [BANNER type="1"] A finn Sensible 4 alapítói a nyolcvanas évek óta foglalkoznak autonóm mobilitással. A díjnyertes, tőkeerős start-up vállalkozás specialitása az időjárási változók – a köd, a havazás, az eső stb. – kiküszöbölése; plug-and-play rendszereiket kifejezetten az utólagos integráció igényeit szem előtt tartva fejlesztik. Ígéretük szerint 2022-ben piacra dobják a világ első, időjárástól függetlenül működő, 4. szintű autonóm járművezérlő szoftverét; az odáig vezető úton pedig az a projekt játszik nagyon fontos szerepet, amelynek keretében hamarosan két sofőr nélküli Toyota Proace áll üzembe a norvégiai Oslóban. [BANNER type="2"] A helyi tömegközlekedési vállalat, a Ruter; a városban jelenleg is autonóm buszjáratot üzemeltető Holo; valamint a Toyota Motor Europe aktív részvételével megvalósuló projektben két Toyota Proace-t szerelnek fel a Sensible 4 szenzorrendszerével, valamint új generációs vezérlő szoftverével. A saját járatszám (529) alatt közlekedő, hat utas szállítására alkalmas, kerekesszékes rámpával is rendelkező Toyotákat az teszi különlegessé, hogy működésüket nem gátolják az olyan, látási viszonyokat rontó természeti jelenségek, mint a köd, a hó vagy az eső. Nem mellesleg a ma kapható, távolságtartós tempomattal felszerelt autók jelentős előnye is, hogy ködben is látják, van-e előttük haladó, így a rendszer messze nem csak kényelmi, sokkal inkább biztonsági tényező is. A Sensible 4 rendszere jelentős előrelépésnek tekinthető az önvezetés terén. Míg a Holo jelenleg alkalmazott autonóm járművei 18 km/h-val közlekednek, a Toyota Proace-ek a környező forgalmat észlelve képesek akár két-három másodpercre előre gondolkodni és tervezni. Ez elméletben lehetővé teszi, hogy akár 40 km/h-val is tökéletes biztonságban haladhassanak, készen arra, hogy bármikor időben megálljanak, ha a helyzet úgy hozza.

    A projektben a biztonság kedvéért 30 km/h-ban maximálják a járművek sebességét.

    Ez is fontos előrelépés azonban, hiszen a forgalom átlagos sebességénél jelentősen lassabb jármű maga is baleseti kockázatot jelenthet; a megnövelt sebesség ezzel szemben kiszámíthatóbbá és egyenletesebbé teszi a közlekedést. Ne feledjük, Nyugat-Európában számos helyen 30 km/óra a belvárosokban megengedett legnagyobb sebesség! Az egy éven át tartó projekt első szakaszában feltérképezik a kijelölt útvonalat, valamint a norvég törvényekben előírt 500 tesztórát teljesítik a Toyota Proace-ek. Amennyiben ez a fázis sikeresen lezárul, már 2021 első negyedévében megkezdődhet az utasok szállítása. A Toyota Proace több okból is jó választás az önvezető rendszer befogadására. A Toyota Norvégia második legnépszerűbb tradicionális autómárkája, ami kiváló szervizhátteret és általános elfogadottságot jelent országszerte. Ráadásul – bár a kísérletben részt vevő modelleket dízelmotorral szerelték fel – a Proace tisztán elektromos hajtáslánccal is rendelhető már (a hazai piacra úgy jövőre érkezik). Így a Sensible 4 rendszere problémamentesen átültethető lesz emissziómentes alapokra, ami pedig kulcsfontosságú Norvégiában, ahol a tervek szerint 2025 után egyáltalán nem értékesíthető belső égésű motorral szerelt új jármű. [BANNER type="3"]
    Forrás: Smarter Media
    Előző cikk75 éve lett valóban népautó a Volkswagenből
    Következő cikkMilyen útfejlesztésekre számíthatunk jövőre?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.