Minőségi ugrás? Vezettük az új Dacia Sanderót!

Bár a második generációs Sandero is komoly minőségi ugrás volt az első Loganon alapuló elsőhöz képest, alapjait még változatlanul a maga korában (1998-ban!) remek, ám kétségtelenül megöregedett Renault Clio II adta. Tavaly viszont már a Renault-Nissan CMF-B platformján, tehát az aktuális Renault Clióval azonos (pontosabban inkább rokon) alapokon debütált a harmadik generáció. A hivatalos hazai premier csak e hét pénteken lesz, ám miután egy ismerős számára érdeklődtem a Renault & Dacia Schillernél a modell érkezéséről, egy rövid körre még egy tesztautót is sikerült megkaparintani – rögtön a forgalomba helyezése utáni napon. Az árak kapcsán egyelőre annyi publikus, hogy 3,5 millió forint alatt fog kezdődni, s az első próba alapján azt kell mondjam, mindenképp megéri a felárat a most még 3,199 milliótól kapható kifutó generációhoz mérten. [BANNER type="1"] Mindössze 50 kilométerrel hoztam el az autót, amit előttem alighanem csak a Schiller TV tegnapi adásához járattak meg. Az új Sandero olyannyira komoly minőségi ugrás, hogy az elődjével hosszban lényegében egyező, ám csaknem 9 centiméterrel szélesebb és 1,5 centivel nagyobb tengelytávolságú, most 1 mm híján 4,1 méter hosszú kisautó immár végérvényesen kiöli a márkával kapcsolatos negatív előítéleteket. Az új Sandero egy újabb magas pont azon az emelkedő minőségi skálán, amit a márka 2005 óta ír, s amin jelentős mérföldkő volt az első, majd a második Duster is. A Daciák elfogadtatásához nyilván nagyon sokat tesz a nagycsaládos támogatással legnagyobb számban eladott Lodgy is, ami bár már koros és minőségével, kidolgozottságával nem a márka legfrissebb szintjét képviseli, de áráért abszolút vállalható. A Lodgy ugyanis nagyjából az előző Sandero/Logan színvonalát képviseli, de nézzük, mit tud az új! A forma finoman kidolgozott, az alapnál 4 centivel jelentősebb, 17 centis hasmagasságot adó (az előző verziónál is az eladások 65%-át adó) Stepway, azaz a szabadidőautósított Sandero esetén a jókora és felettébb praktikus fényezetlen borításokon túl még apró krómozás is jutott kívülre, csupán az első lökhárítóra, de alul elöl-hátul kapunk fémszínű műanyagbetétet is. A Stepway nem mellesleg immár kétféle (Essential és Comfort) ellátmánnyal is kapható, mindkettőhöz jár a zseniális forgatható tetősín: a hosszanti gerendákat egy speciális kulccsal simán levehetjük, majd keresztben visszacsavarozva rögzíthetünk, hogy 80 kg teherbírású tetőcsomagtartót kapjunk. Hát ezek után nyilván a jövőben is az eladások zömét fogja adni a Stepway! [BANNER type="2"] Amennyire csinos a külső, olyannyira megnyerő a beltér is. A műanyagok továbbra is kemények, de messze nem bántóak, a Comfort csúcsverziók nem csak jó fogású, bőrözött kormánykereket, hanem az első ajtók könyöklőin és a műszerfalon jókora puha textilszigetet is kapnak. Utóbbi olyannyira gusztusos, hogy nekem például a Skoda Octaviát juttatta eszembe, meg azt: ha ilyen igényes egy Dacia, akkor ki fog ezek után Renault-t venni? Persze tudom, egy Clio még sokkalta finomabb és komolyabb hajtásláncú lehet, már csak az a kérdés: valóban szükség van rá? Nálunk szerintem már az is nagyon fog örülni, aki egy új Sanderót meg tud venni, ugyanis

ez már tényleg olyan autó, aminél nem kell jobb.

Az utastér nem csak gusztusos, kényelmes is. Az itt a légbeömlőkkel és az ajtódíszítésekkel harmonizálva narancs varrással is díszített ülések korrekt tartásúak, a sofőrnek könyöklő is jár, az utasoldalra szatyorakasztó is került. Utóbbiból a csomagtérbe is jutott 4 darab, de ami még fontosabb: 180 centis sofőr mögött gond nélkül fér el a hasonló termetű utas: elegendő a lábtér és a belső szélesség, de még a fejtér is meglepően jó, kisautós mércével pedig az ötödik, azaz a hátsó középső hely is az átlagosnál jobb. Ha nem is sokat, 8 literrel bővült a csomagtér, álpadlóval és az itt már osztott támladöntéssel csaknem sík raktérpadlót kapunk.

És milyen vezetni? Meglepően jó.

Igaz, azok után, hogy a Sandero megjelenése és utastere milyen előrelépés, nem kellene meglepő legyen, egy Sanderóhoz képest mégis meglepetés. A Dusterben is jól szolgáló 1,0 literes, háromhengeres motor itt is remekel: finom járású és halk, hatfokozatú manuális váltója teljesen hibátlan. Abszolút értékben is, ha pedig az első generációs Loganokhoz mérjük, felfoghatatlan előrelépés. Ez most egy másik márka autójának tűnik már, ekkorát fejlődött a Renault alatt a Dacia 1,5 évtized alatt. A szervkormány immár elektromos, sebességfüggő rásegítésű, a kormányzás ennek megfelelően a csekélyebb erőszükséglet ellenére is sokkalta kommunikatívabb lett. Normál üzemben teljesen kellemes, de a Sanderóval egyik kis szlalompróbát is tartottunk a mogyoródi Tanpályán, itt azért kijött, hogy a 3,1 fordulatos áttételezés ma már nem mondható közvetlennek, legfeljebb az elődökhöz képest. Viszont az is, hogy a rugózási kényelemben még mindig elsőrangú, de persze egyszerű, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű a korábbiaknál érezhetően stabilabban tartja a kasznit. Nincs oldaldőlés, mint egy Dusternél, vagy mint az elődmodellnél, a szűk fordulókban leginkább a ballonos, 205/60 R16-os (nem mellesleg a II-es Scenicével egyező méretű) abroncsok jelentős oldalkúszása a szűk keresztmetszet, de messze nem zavaró mértékben.

Összességében és alapértékeivel is elképesztően ügyes az új Sandero, de ráadásul olyan finomságokat is ad, amiket egyrészt még akár tavaly sem gondoltunk volna elérhetőnek a legkisebb Daciában, másrészt még ma is nagy szónak számítanak.

A gyári navigáció mellett például vezeték nélküli Apple CarPlay-t is támogató 8 colos érintőképernyő is elérhető, de még automata légkondi és kulcs nélküli nyitást-indítást adó, közelségérzékelős nyitókártya, elektromos rögzítőfék, holttérfigyelő és aktív vészfékrendszer is, a visszagurulásgátlós ESP pedig alap. A turbós TCe 90 motorral van olyan élénk, hogy ahogyan egy Cliót, ezt is elmerném vállalni a feltöltő nélküli SCe 65 alapmotorral, de a turbós egyébként gyári LPG rendszerrel és még CVT automata váltóval is kapható. Ez a 90 lóerős, 160 Nm nyomatékú gép meglepő élénkséggel, már 1200/perc fordulattól viszi a viszonylag könnyű, alig több mint 1 tonnás autót, a rövid tesztkört pedig barátságos, 6,5 literes átlaggal zárta, de azt is megmutatta, 6 liter alá is bevihető az étvágya. Bár az új Sandero árai még nem publikusak, azt már tudjuk, az alapverzió 3,5 millió forintnál olcsóbb lesz és azt is, hogy a csúcsverzió is 5 millió forint környékén fog maradni. Ha minden igaz, az árlistát pénteken már megismerhetjük, de az általunk is vezetett autó a Renault & Dacia Schillernél már most kipróbálható. Az új Sandero fontosságát jelzi, hogy már a múlt héten volt több olyan vevő is, aki befizetett saját példányára. Szerintem nem döntöttek rosszul, de hamarosan egy hosszabb próbára is kapunk egy Sanderót, így érkezünk majd az alaposabb teszttel is. [BANNER type="3"] Cikkünkhöz az új Dacia Sanderót a Renault & Dacia Schiller szalonjából kaptuk kölcsön. Köszönjük!