Embléma evolúció: Suzuki, Skoda és Lada

Engedjétek meg, hogy ne betűsorrendben közelítsek az emblémák témájához, hiszen itthon úgy vélem vannak bizonyos márkák, amelyek megérdemlik, hogy előre kerüljenek a sorban. Ilyen például a Suzuki, amely a „módszerváltás” után az elsők közt telepített hazánkba gyárat, egyben tömegeket ültetett modern autóba. Lehet szeretni vagy nem szeretni a japán márkát, mindenképp jót tett a gazdaságnak, így az embereknek is a megjelenése. Egészen pontosan 1991-ben kezdte meg működését a Magyar Suzuki Rt, esztergomi székhellyel, és azóta is jó ár/érték arányú autókat kínál, a gyártást 1992 május 7-én kezdte meg hazánkban. De nézzük a márkának a történetét is nagy vonalakban! Mint oly sok esetben a Suzuki név is az alapító nevéből ered. Michio Suzuki alapította, aki elsőként 1909-ben egy pedálhajtású szövőgépet készített, majd 30 éves korára egy szövőgépüzem igazgatója lett, ahol több mint 60 ember dolgozott, mind Suzuki irányítása alatt. Igazgatói munkássága közben fémmegmunkálási tapasztalatokra is szert tett, folyamatosan korszerűsítette a termelést, legújabb szövőszékeit már gépesítette, majd 1920 márciusában, 500 000 jen alaptőkével bevezette a tőzsdére a cégét Suzuki Szövőszékgyártó Vállalat (Suzuki Jidosa Kogyo) néven. Lényegében ez a cég az egyenesági őse a mai Suzukinak. Az első négykerekű járművet azonban 1954-ben mutatták be, és ezt négy év elmúltával követte az ikonikus logó megszületése.

Legelőször fekete volt az S-betű, persze már akkor is a japán írásjelekre emlékeztető vonalakkal. De nem érdemes mögöttes jelentést keresni benne, egyszerűen csak Michio Suzuki nevének kezdőbetűje.

Természetesen a Suzuki felirat is ott díszelgett már akkor az autókon, kezdetben Helvetica betűtípussal. Viszont ezután nem sok változás történt, ami persze nem olyan rossz dolog ám egy márkajel életében. Egészen 1990-ig kellett várni a nagy változásra, ami kimerült abban, hogy pirosra cserélték az S betűt és kékre a feliratot. Ekkor már jött a szokásos belemagyarázás is: a piros az energiát és a szenvedélyt jeleníti meg. Ám az autók orrán ezüstben csillogott az embléma, és csillog még ma is. Folytassuk a Ladával, ami néhány éve üstökösként tűnt fel a hazai autópiac egén, de ahogy ezek az űrben száguldó hógolyók, úgy a Lada is újra eltűnt. Viszont a nosztalgia továbbra is tombol, még mindig sokan örömmel gondolnak vissza a Ladákra és a szerelésükkel töltött időre. A Lada emblémájának története már mozgalmasabb, mint a Suzukié. Sőt, egyfajta izgalmas homály fedi a nevét és az emblémájának jelentését is. Megpróbálom kibogozni. Az első Zsiguli 1970. szeptember 9-én gurult ki a gyártósorról, bár a sztorit 1961-ben is kezdhetném, de ennyire nem akarok most elmélyedni a Lada történetében. Nagy vonalakban, aki esetleg még nem ismerné a hátteret, annyit érdemes tudnia, hogy valami jót, valami modern autót akart kiköpni magából a szovjet ipar, ezért a Fiat 124 alapjaira építették saját kocsijukat. (Erről bővebben itt olvashatsz!) Na, de akkor most Zsiguli, vagy Lada?

A legenda szerint a Togliatti városához közeli Zsiguli hegyről kapta a nevét az első modell, de a nehéz kiejtés miatt tőlünk nyugatabbra Lada lett belőle. Már csak azért is, mert a szláv mitológiában a bőség és szerelem Istennőjét hívták így. Ennek ellentmond maga az embléma, ami nem egy „stilizált L betű”, hanem a Volga folyón használt vitorlások egyikét ábrázolja.

Ezeknek a neve volt egyes leírások szerint „lagya”. Ami biztos, hogy az első Lada emblémák még amolyan címerszerűek voltak 1974-ig, majd leegyszerűsítették egy téglalapba foglalva 1993-ig. Aztán jött az ovális keret, egésze napjainkig, bár 2015-ben modernizálták a vitorlás megjelenését. Az első rész triójában a Skodát szeretném még bemutatni, hiszen hiába vált újra nyugati, minőségi márkává, még mindig körüllengi a „cocialista” nosztalgia, akárcsak a Ladát. Pedig, ha a teljes történetét nézzük, akkor a cseh márka bizony luxusautógyárból küzdötte le magát, hogy aztán most ismét komolyabb áron kínálja az ismét minőségi autóit. De itt kerékpárokkal kezdődött a történet. Václav Klement és Václav Laurin kezdetben a hangzatos Slavia néven forgalmazták kétkerekűiket. Akkoriban a logón egy kerékpár, avagy motorkerékpár felnije szerepelt, teleszórva mészlevelekkel, amik a szláv nemzetiséget szimbolizálták, és persze piciben, de ott volt az alapítók, illetve Mladá Boleslav város neve, ahol a járművek készültek. [BANNER type="1"] Aztán 1905-ben már az alapítók neveit domborították ki az Art Nouveau átitatta emblémával. Nem szerénykedtek, babérkoszorúval vették körbe nevük kezdőbetűit, ami ősidők óta a győztesek szimbóluma. Ám a történelem hullámain végül a Skoda Művek szárnyai alá terelte a márkát a sors. Autókon először 1926-ban tűnt fel az ovális formába foglalt Skoda felirat, persze babérkoszorúval övezve, amit 1933-ban már a szárnyas nyíl követett. Itt is tapasztalható némi történelmi homály, mert nincs hivatalos álláspont az eredetével kapcsolatba. Nem hivatalosan a Skoda Plzen kereskedelmi igazgatóját, T. Maglič-ot szokták az öt tollal ékesített indián fejdísz ötletgazdájaként megjelölni. Tovább haladva napjaink felé, az 1994-es esztendő az újabb fordulópont. A fekete-zöldre változó logóban a marketing szakemberek szerint a fekete szín jelképezi a 100 éves hagyományt, a zöld pedig a környezetbarát technológiát. 2010 áprilisában frissítettek kicsit ezen az emblémán, 2011-ben viszont nagyobb változás jött. A Genfi Autószalonon mutatták be az új változatot, amelyen hangsúlyosabban került a középpontba a szárnyas nyílvessző. A színe is megváltozott „natúr zöldről” „Skoda-zöldre”, ráadásul krómkeretet is kapott, ahogy az egész embléma is, de a fekete szegélygyűrű sem tűnt el, csak keskenyebb lett, a felirat így kikerült belőle. 2017-ben még ezen is frissítetek picit, a felirat alulra került, ám az autókon ezüst színűre változott a logó, jelezve, hogy a nagyobb presztízs felé pozicionálnák a márkát. [BANNER type="2"] Most nem folytatjuk a sort még több márkával, de ígérem legközelebb már nyugatabbra látogatunk.