És neked mennyit fogyaszt, mennyit megy el?

Gyerekeimmel egyik kedvenc játékunk az autóskártyázás, pláne hogy van autónavigátoros, saját fotóinkból. Nem kérdés, hogy fogyasztásból és gyorsulási értékből a kicsi nyer, mi mondjuk úgy szoktuk játszani, hogy mindig megadjuk, jobb vagy rosszabb értéket várunk el, hiszen azzal is lehet mókázni, hogy emlékeim szerint a robotváltós Lada Vesta Cross a pakli leglomhább autója. Egyébként csupán a gyorsulási értéke miatt nem bántanám, a fogyasztása viszont szintén nem volt szerény, s tudom, ez nem csak nálam fontos szempont. Talán rossz társaságba keveredtem, de én gyakorta tapasztalom a „Nálad/neked/a tied mennyit fogyaszt?, villanyautó esetén a „Tied mennyit megy el? kérdést, sokakat foglalkoztat, hogy az ő autójuk mennyire jó, mennyire vezetnek ők jól, s szeretik, ha az jön ki, ők bizony jók, jó autót választottak, jól vezetnek. [BANNER type="1"] Mindezt remekül tudja felfújni a szorongásokat, rossz érzéseket sokszor gerjesztő közösségi média (leginkább a Facebook és ott a márka-, modell-, hajtás-specifikus) csoportok, ahol rendre büszkélkednek a tulajok a remek értékeikkel. Igen, én is tettem már ilyet, amire akár kaptam is „Úristen, a tied ennyit fogyaszt, hát ebben meg mi a jó? A miénk/nekem csak ennyit, stb… Viszont ezeken én szerencsére nem omlok össze, hiszen mindig azt hangsúlyozom,

meg kell nézni, hogy milyen körülmények között fogyaszt annyit, amennyit az autó, s azzal is tisztában vagyok, hogy bár én viszonylag takarékos sofőr vagyok, eléggé mostoha körülmények között szoktam autózni.

Autóválasztásom és -preferenciám ennek megfelelő. Sokat járok városban, értsd: belvárosban, ahol nem jó az álló autóban benzint égetni, ezért kedvelem a hibrid és elektromos autókat, de tisztában vagyok azzal, hogy a városi üzem ezeknek is ugyanúgy kellemetlen, mint az általam ugyancsak gyakorta művelt autópályás, ahol szintén nem a legjobb fogyasztásukat hozzák. Még úgy sem, hogy sokszor képes vagyok nem 130, hanem csak 120 km/órás tempóval haladni, már amennyiben a forgalom engedi. És igen, ilyen körülmények között nem én leszek a fogyasztásbajnok, nem a mi villanyautónk fogja a legjobb hatótávot kiírni az azonos modellek sorából. Ha a tesztautókat nézzük, gond nélkül lesz nálam „jobb fogyasztást elérő az a kolléga, aki az agglomerációból ingázik be, több tíz kilométeren, 50-70 kilométer/órás, viszonylag egyenletes tempóval gurulva, mint én, aki a „városban, tényleg a belvárosban, igen rövid távokat (jellemzően 10 kilométer alatt) megyek csupán.

Fogadjuk el, az autó egy kényelmi tényező, a kényelemért a fogyasztással fizetünk.

Lehet rajta szépíteni, stop-start rendszerrel, hibridséggel, akár elektromos üzemmel, meg persze tempóválasztással, amivel már közelítünk az alapvető tényezőhöz, a fizikához. A legkevesebb energiabefektetéssel az egyenletes tempó tartása jár. Ha tehát folyton gyorsítani kell, lámpától indulni, akkor bizony nagyobb lesz az autónk fogyasztása. Nyilván tehetünk azért, hogy minél kevesebbszer kelljen gyorsítani: nem érdemes a lámpákhoz sietni, ha úgy érünk oda, hogy nem kell teljesen megállni, akkor máris kevesebb plusz energiát fog igényelni a megengedett tempóra (vagy reálisabban, a forgalom tempójára) gyorsítás. Persze tudom, a gyakorlatban ezt sokszor nehéz kivitelezni, a legtöbb sofőr ugyanis siet a lámpához, hogy előtte féket koptatva megállhasson, majd többlet fogyasztással indulhasson, s frusztrálja, ha előtte lassabban gurulva nehezítjük a dolgát ebben. Ezt nyilván érdemes elkerülni, de amúgy a fogyasztást nagyon sok dolog befolyásolja még, a hőmérséklet, a fűtési igény, az út és a gumiabroncs milyensége, hogy száraz-e vagy nedves, de még a szél és persze az is, hogy hányan ülnek az autóban, mennyit cuccot cipelünk magunkkal. És még ott a tempóválasztás kérdése is! Jól látható, kevéssé értelmezhető a „Nálad/neked/a tied mennyit fogyaszt? kérdés, annyira sok miden határozza meg az autó milyenségén és a sofőrön túl a fogyasztást. Így aztán nem érdemes kétségbe esni, ha autónk nem hozza a gyárilag ígért fogyasztását, hatótávját, érdemes végiggondolni, vajon mennyire autózunk úgy, mint az épp a korábbi NEDC fogyasztásmérési ciklus helyett 2019 őszétől kötelezően alkalmazandó WLTP mérési ciklusban szokás. Utóbbi határozza ugyebár meg, hogy milyen fogyasztás, hatótáv és emissziós értékek kerülnek a katalógusokba, weboldalakra. Nos, a mérési ciklus hossza 23 kilométer, időtartama 30 perc, s négy, alacsony, közepes, magas és extrém gyors részből áll. Tegyük hozzá, az extrém gyors azért erősen idézőjeles, éppen csak 130 km/óra feletti tempót érnek el, a váltásokat meghatározott pontokon végzik, s fontos adat még, hogy a teljes teszt átlagsebessége 47 km/óra, ami egyébként elég jónak mondható a hétköznapi autózáshoz mérten. Nagyon örülnék, ha a heti átlagsebességem ilyen lenne, a sok városi szakasz miatt azonban inkább 30 km/óra környéki, akár alatti szokott lenni, ahogyan a WLTP ciklus 13%-os állásidejét is gond nélkül túlteljesítem a hétköznapi autózás során. Fontos megjegyezni, hogy a 23 kilométeres táv már elegendő ahhoz, hogy akár egy dízelmotor is bemelegedjen, már ideális körülmények között dolgozzon. Míg ha ennél szerényebb távokat autózunk, akkor egy benzinmotor bemelegedési ciklusa, az ottani többletfogyasztás kevesebb kilométerre fog eloszlani, egy dízel pedig be sem fog melegedni, ami persze egyéb problémákat is felvet. [BANNER type="2"] A fogyasztáson töprengést tehát nem tartom ördögtől valónak, csak éppen nem kell túlmisztifikálni, helyén kell kezelni. Érdemes megnézni a Spritmonitor.de oldalon, hogy az azonos modellel a „többiek milyen eredményeket érnek el, s ha a sereghajtók közt vagyunk, már érdemes gondolkodni, hogy mi lehet a baj. Olyan autót érdemes választani, ami a mi autózási szokásainkhoz, igényeinkhez passzoló, ha viszont a fogyasztásmérési ciklustól eltérő módon használjuk, hát ne lepődjünk meg, ha nem a gyári fogyasztási értéket, vagy épp hatótávot fogjuk kapni. Messze nem mondom, hogy engedjük el a témát, de azt sem, hogy ez lenne az egyetlen mérőszám, s aggódni kellene ha autónk nem hozza a katalógusadatot, ettől nem lesz sem az autó rosszabb, sem mi magunk. Ha például csak napi 20 kilométert autózunk, de azt 7 literes fogyasztással tesszük, még mindig pont egy liternyivel kevesebb üzemanyagot égetünk el (és így érezhetően kevesebb emissziót termelünk!), mintha 40 kilométert mennénk 6 literes fogyasztással.