Turbós benzinmotorral is kipróbáltuk a legvagányabb Opelt!

    1
    2
    A legújabb Opelt, a már teljes egészében a PSA fennhatóság alatt készített Mokkát már tavaly ősszel láthattuk, már akkor is döbbenetesen vagánynak nézett ki, aztán március elején hazánkban elsők közt próbálhattuk ki az Év Magyar Autója zsűrivel, hiszen az Év Zöldautója címért és a szabadidő-autók kategóriájában a Magyar Év Autója díjért is indult. Bajnok ugyan nem lett, de a villanyautók körében a második helyre, a SUV mezőnyben a harmadikra került, tehát mindenképp dobogósként végzett. Egyértelmű, hogy leginkább a formája adja el, de az is bámulatos, hogy a PSA, pontosabban ma már Stellantis egyen építőkészleten mennyire Opel tudott maradni. A nemrégiben már körbejárt és bemutatott Mokka a korábbinál érezhetően kompaktabb, 4,15 méter hosszú, és hiába a konszern-alap, továbbra is megvannak a tipikus Opel-jegyek: a jó (alapáron is LED-es, opcióként LED-Mátrix) fényszórók és a kényelmes, akár masszázsfunkciós ülések. Ráadásul a Mokka nem csak a CMP platformos modellek sorában egyedi, az egyes példányok is jelentősen különbözhetnek egymástól. A többitől csak színezésével eltérő – az aktuális tesztautót is jelentő – GS Line úgy ad sportos, vagány megjelenést, hogy közben nem lett erőltetetten és céltalanul keményített. Pontosan olyan praktikus, magas üléspozíciójú, jó ki-beszállási kényelmet adó, mint a sorozat többi tagja, csak közben piszok jól néz ki. Itt nem csak a Vizor-vonallal körbefogott hűtőmaszk, pontosabban az annak helyére rakott műanyagelem, hanem az említett, a fényszórókat is körbefutó Vizor, sőt még az embléma is fekete. Levegőt azért kap a motor, az alsó beömlőktől. [BANNER type="1"] Apropó motor: teljesítményével, nyomatékával, de még dinamikájával is az elektromos Mokka e a kínálat csúcsa (tesztjét lásd itt, a teljes paletta műszaki adatait itt), de a 8 fokozatú automatával is kérhető (a tesztautóba is azzal szerelt) csúcsbenzines nagyon közel áll hozzá. A 130 lóerős teljesítmény már elég jó egy kis SUV-hoz, de talán még fontosabb, hogy az 1750/perc fordulatnál elérhető 230 Nm nyomaték 95%-a megvan 1500-3750/perc között. A 8 fokozatú automata ehhez passzolóan okosan, a fokozatokat nem túlzottan pörgetve kapcsolgat, finoman és kényelmesen autózhatunk a Mokkával. A 8 fokozatú váltó előnye, hogy elég hosszúra áttételezett: az autópályás 130 km/órás tempó mindössze 2500/perc fordulattal futható. A futómű még itt, a kínálat legnagyobb, 215/55 R18-as kerekeivel is alapvetően komfortos, az alapáras 16 colos, vagy a köztes (a GS Line esetén alap) 17-es kerekekkel még jobb lehet a rugózás. A kényelmes, mégis sportos hangulathoz az utastér is sokat hozzátesz. A GS Line esetén nem csak sok-sok zongoralakkot kapunk a műszerfalra, hasonlóan fényes piros betéteket is. Pure Panel név alatt teljesen digitális a műszerblokk, alapból 7-7 colos kijelzőket kapunk, opcióként 12 colos a műszerblokk, 10 colos a középkonzoli érintőkijelző. A grafika nem egy vizuális nirvána, de pont elegendő, a középkonzol természetesen Android Auto és Apple CarPlay kompatibilis, van pontosabban felárért lehet vezeték nélküli telefontöltő. Elérhető az első ülések és a jó fogású kormánykerék fűtése is, ha valamire, hát erre érdemes áldozni, ha már az ülések alapból is elég jó tartásúak, itt ráadásul fehér varrásukkal és piros betétjeikkel igencsak látványosak is. [BANNER type="2"] Bár a Mokka a korábbinál csaknem 13 centivel rövidebb és alacsonyabb, viszont egy kicsikét nagyobb tengelytávú, utastere semmivel sem tűnik szűkösebbnek, igaz az üléspozíció a tömegközépponttal lejjebb került, így vezetni, kanyarogni vele sokkal kellemesebb. Összkerékhajtás immár felárért sincs, de valljuk be, csekély hasmagasságával az előző Mokka sem volt egy terepre való modell. A belső égésű motoros verziók 350 literes csomagtere szinte akkora, mint a korábbi volt, üléshajtással az álpadlót bevetve kapunk sík felületet. Sok-sok extra, nem is vészes áron szerepel az opciós kínálatban, például a távolságtartós tempomat, az aktív sávtartó és az automatikus vészfékrendszer az Opel Connect online kapcsolattal együtt 170 ezer forint, az első-hátsó parkolóradar oldalsó akadályérézkelővel, a 180 fokos tolatókamerával és a holttérfigyelővel 120 ezer forintos tétel. Ezekkel autópályán is egészen ügyes az új Mokka, de fő terepe a város.

    Egy divatos és semmiképp sem ormótlan, üdítő formájú bakancs, amiből remélhetőleg sok lesz az utakon, mert kifejezetten jót tesz az utcaképnek.

    A kézi váltós, 100 lóerős Edition alapváltozat – már kielégítő ellátmánnyal, egyebek mellett klímával, bőr multikormánnyal, 16 colos alufelnivel és elöl-hátul LED lámpákkal – 6 190 000 forintba kerül. Az erősebbik benzinessel, automata váltóval és GS Line csomaggal viszont mintegy 2 millió forinttal többet kérnek érte. Ez már az az árszint, amennyiért – ha lesz ismét állami támogatás – a pontosan még nem ismert áron adott Mokka e is megkapható lehet. Ha így lesz, mindenképp inkább az elektromosat ajánlom, ugyanis hiába ígér kedvező, 4,8 l/100 km vegyes fogyasztást a benzines automata, a próbakör 8 literes átlagot hozott. Ami nekem inkább fájdalmas, mint az elektromos 324 helyett reálisan 200 kilométeres hatótávja. Ez persze szubjektív, ha van pénz Mokkára, a hajtáslánc választási lehetősége is megvan.
    Előző cikkVisszatérhet az Opel Manta, de már elektromos hajtással
    Következő cikkNem lassít a Mercedes-Benz, elektromos egyterűvel támad
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás

    1. Hát igen, a fogyasztás. Nagy kerék, suv, pici, turbos motor. Minden adott. Nem tudom, mennyi kilóméter volt a tesztjárműben, azért az is fontos. Nekünk is van 1.3 Tce-s autónk (Gr. Scenic, 160 Le), de kb 2500 km után csökkent a fogyasztása, de akkor vagy 1,5 l-el (8.5 vs 6,5-7). Persze ezt Önöknek nem is kellene írnom:)
      Az hogy jobb- e az elektromos nem tudom megítélni, de ilyen relációban nyilván. Sajnos ki kell mondani, nincs rendes benzines motor hozzá. Persze lesz plug in, abban se lesz jobb motor, csak ott lesz a delej. Ez nagyon jellemző mostanában: csak benzines gagyi, gyenge; dizel a sátán; a megmentő és übererős, hipertérgőrbítő meg a plug in. Kiveszik a rendes benzinmotor. Vagy megfizethetetlen kategórássá válik: német prémiumok, ott azért még van, de mennyiért. A megvehetőbb kategóriákban van, de lassan minek. A cikknek a rezüméje is részben ez. Én ezt érzem mostanában trendnek, és nekem nem tetszik, és nem is jó. Pesze ez full szubjektív.