Munkaterületbe csapódott egy kamion az M1-es autópályán

    3
    2
    Legutóbb két napja adott közre videót arról a Magyar Közút, hogy az M0 autóúton egy belső sávból lehajtani kívánó autós végül nem jutott el a kihajtóig, hanem a Dunakeszi mérnökség egyik ütközési energiaelnyelő moduljába hajtott bele. A sofőr alighanem úgy gondolta, a lehajtás előtt még megelőz egy kamiont, így viszont a lehajtás nem jött össze, a leállósávon pedig épp a Magyar Közút területbiztosító autója állt. Szerencsére a cég munkatársai a szalagkorláton túl tartózkodtak, így nem sérültek meg. Ugyanakkor az az eset is kiválóan mutatja:

    nem árt, ha látjuk a területet, ahova menni kívánunk, nem szabad vakon vezetni.

    [BANNER type="1"] Most pedig itt egy újabb, ma reggeli eset. Miként az a Magyar Közút közleményében olvasható, az M1-es autópálya 144-es kilométernél, a Hegyeshalom felé tartó oldalon dolgoztak ma reggel a komáromi mérnökség szakemberei, amikor egy külföldi kamionos nagy erővel becsapódott a munkaterületet és az ott dolgozókat védő ütközésienergia elnyelő berendezésbe.

    Az ütközés akkora erejű volt, hogy a több tíz tonnás teherautót beforgatta a pályára, ha nem lett volna szalagkorlát, az árokba lökte volna a kamion.

    Ahogy más gyorsforgalmi tereléseknél, itt is több lépcsőben szerepelt sebességkorlátozás, előjelző autókkal hívták fel 500 és 250 méterrel korábban is a járművezetők figyelmét, ahogy a munkaterületet védő nagy, jól látható narancssárga teherautókon is számos fényjelzést használtak. A berendezés előtt ráadásul 100 méter hosszan terelőkúpok is ki voltak helyezve, ennek ellenére a kamion vezetője csak az ütközésienergia elnyelő modul előtti 10-15 méteren fékezett, nyilvánvalóan már későn a szerelvény megállításához. [BANNER type="2"]
    Csodával határos módon nem történt személyi sérülés a balesetben, de a képsorok legyenek itt mementóként: vezetés közben nem csak nézni, látni is kell, hogy merre megyünk, ha pedig ott nem szabad a pálya, bizony másfelé kell haladni, vagy épp meg kell állni!
    Előző cikkÚj infók a Honda HR-V érkező új generációjáról
    Következő cikkCsak a lényeg nem látszott a Polo frissítés kiszivárgott fotóin
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Lehet, hogy a bólyák mögé valami szöges lánc kellene. Akkor a defekt egyből felébresztené aki eddig aludt. Egyébként nem úgy van, hogy ezekben a modern kamionokban már jó idelye kötelező a vészfék? Vagy az is csak csipog, illetve lehet, hogy az fékezett a modul előtt 10-15 méterrel és nem is a sofőr. De rendőrség is lehetne kicsit aktívabban jelen az ilyen tereléseknél az utóbbi idők tapasztalatai alapján. Ahelyett, hogy civil autóból másznak rá a másikra, vagy kamionból tartják fel a többi fuvarozót.

    2. Vajon hová nézhetett… nem nehéz kitalálni, nyilván a mobilját nyomkodta mint ma mindenki. Már tizensok éve is vezetés közben chat-eltek, aztóa nyilván nem változott semmi hiszen lehet. Nem szabad, de lehet. Illetve az változott, hogy azóta már mindenki a telefonját nézegeti vezetés közben.

      Lefoglalnám a hatóság helyében. Vagy 2 hónapra.

      Az autóját.

      A telefonjával meg mehetne haza, legalább lenne ideje nyomkodni.