Ezúttal az M3-as autópályán volt vak egy autóvezető

    0
    2
    Múlt héten az M0-ról és az M1-ről voltunk kénytelenek egy-egy olyan balesetet mutatni, ami nem szólt másról, mint arról, hogy a jelzések ellenére egy-egy sofőr nem vette észre a Magyar Közút dolgozóit és munkaterület-jelzéseit (lásd itt), most pedig itt egy újabb eset, ezúttal az M3-as autópályáról.
    Miként azt a Magyar Közút sajtóközleményében írja, a gödöllői mérnökség szakemberei kedd délelőtt az M3-as autópálya Budapest felé vezető oldalán, a 21-es kilométerszelvény környékén dolgoztak, amikor a dolgozókat és a munkaterületet biztosító energiaelnyelő berendezésünknek ütközött egy személyautó. A balesetben szerencsére nem sérült meg senki.
    [BANNER type="1"]
    Itt is, mint minden más gyorsforgalmi úton számos figyelmeztetést helyeztek ki: jóval a munkaterület előtt a pálya fölött található digitális kijelzőn szerepelt, hogy munkaterület következik, két lépcsőben 100, illetve 80 km/órára korlátozták a sebességet az előjelző autókkal, ráadásul munkavégzésre és sávelfogyásra figyelmeztető táblák is kint voltak. Ennek ellenére a felvételen jól látszik, hogy a belső sávban nagy tempóval halad a balesetet okozó jármű, mondhatni szerencsére még talán az utolsó pillanatban észrevette az energiaelnyelő modult, így annyira le tudott fékezni, hogy ne legyen nagyobb baj az ütközésből, végül csak egy kisebb koccanás történt, amiben persze a Magyar Közút autója és az érkező Opel Astra is láthatóan sérült. Ugyanakkor a videóról az látható, megfelelő rutinnal helye és ideje is lett volna kikerülni vagy átsorolni a külső sávba a sofőrnek. Viszont az is elmondható, hogy a nemrégiben beszerzett új modul ellátta feladatát, megvédte a területen dolgozókat és az autó utasait is.
    Az ilyen esetek elkerülése érdekében kéri a Magyar Közút az autósokat, hogy ne megszokásból vezessenek, figyeljék az utakon kihelyezett fix és ideiglenes jelzéseket, azokat betartva saját maguk és a közútkezelő munkatársaik biztonságáért is sokat tehetnek!
    Előző cikkCsak úgy néz ki, mégis menő! – 20 éve éledt újjá a MINI
    Következő cikkReklámhordozóit is újrahasznosítja a Kia!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.