Élményautó 100 ezer forintból? Ilyet is meg lehet csípni!

    0
    2
    Ahogyan arról tavaly beszámoltunk, egy amatőr autóversenyző kollégánk, Faragó Gábor, azaz Bubu versenyautójára került fel az Autónavigátor.hu matricája. Az alaposan átépített E46-tal leginkább szlalomversenyeken szokott indulni, ahol nem csak a bóják megtartásáért, hanem a minél rövidebb időért is harcolnak. Idén viszont egy új szakágba, az átlagtartó versenyekbe is belekóstolt, ehhez pedig egy új autóra is szüksége volt. De miként is indult ez? Íme a válasz, csöppet sem röviden, de hajrá, Go, Bubu, Go! [BANNER type="1"] Testvéremmel régóta szerettük volna kipróbálni az átlagtartó versenyeket. Ő a Veterán Hegyi versenyeket, én pedig a Rally Classic-okat, de sajnos nem volt hozzá megfelelő járművünk. Általában veterán, 30 évnél idősebb autók részére rendeznek ilyen jellegű átlagtartó versenyeket, így elsősorban ilyen jármű beszerzése volt a cél. Különösebb gyártmány elképzelés nem volt, csupán a keret, hogy mennyit szánunk erre az egész projektre: 300 ezer forintot. Egy áprilisi péntek késő délután a Használtautó.hu oldalt böngészve talált rá testvérem, Csaba az igazira… Igen, egy Ladára, amit 100 ezer forintért sikerült megszerezni. Ráadásul mondhatni, hogy különlegesség, hiszen az 1990-es, háromajtós Samara gyárilag fekete színű, amiből talán nem is olyan sok példány van az országban. Bár sötét volt, mire Ózdra értünk megnézni, és a fejlámpám sem sok fényt adott, de már akkor lehetett látni, hogy ez egy folyamatosan karbantartott autó.
    [BANNER type="2"] A próbaúton minden megfelelően működött, így a megvásárlás mellett döntöttünk. Kaptunk hozzá jótanácsok mellett, rengeteg tartalék alkatrészt is, ami be sem fért az autóba. Természetesen ez sem szalonautó, és nem egy garázsban tárolt vasárnapi templomba járós darab, ezért a használat nem múlt el rajta nyomtalanul. Az elmúlt két hónapban elég sok munkaórát beleöltem, beleöltünk, hogy a saját ízlésünkre átformáljuk, kijavítsuk az esetleges hibákat.
    [BANNER type="3"] Az ilyenkor kötelező dolgok mellett kapott új lámpát, irányjelzőt előre, vagy éppen csomagtérajtót. A futóműve is át lett kicsit alakítva, hogy élvezetesebb legyen vezetni a kanyargós utakon. Itt szeretném megköszönni a Kerszon Racingnak, és mindenkinek, aki segített.
    A Ladával az első versenyen is túl vagyunk már, a Salgó Rally Classic futamon vettünk részt. A verseny előtti hétvégén bejártuk vele a szakaszokat, sőt még részt vettünk vele egy autós találkozón is, kb 300 kilométert autózva. Hibátlanul működött. Aztán a verseny előtti nap gondoltam lemosom egy kézi autómosóban, aztán a mosóból kihajtva zaj jött bal hátulról. Leszakadt a fékpofáról a ferodol, és szétszedve kiderült, hogy a munkahenger is ereszt. Szerencse, hogy a munkahenger megegyezik bármelyik Ladáéval, így viszonylag könnyen beszerezhető. A fékpofával már más a helyzet, a Samara fékpofája kisebb a Zsigulikénál, így az elvétve akad az autósboltokban. Szerencsére nekem volt pont egy darab a kapott tartalék alkatrészek között, így egy óra alatt orvosoltam ezt a problémát, másnap pedig következett az átlagtartás,
    Most hétvégén viszont a BMW-vel indulunk, a Kiskunlacházi reptéren, az FRT.hu Rallye-n, ahol ismét szlalom következik. Várunk mindenkit, a boxban is, ahol a versenyhangulat mellett az Autónavigátor webshopjában beváltható kedvezménykuponokkal is szolgálunk majd.
    Előző cikkBudapesti útdíj kiszabásáért indítanak petíciót
    Következő cikkA meg nem értett legenda
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.