Hatalmas kényeztetés a legkisebb elektromos Mercedesben is

    0
    2
    Az EQA a dízelmotorral is lenyűgöző GLA elektromosított változata. Formájával le sem tagadhatná. Még annyira sem különül el belső égésű motoros tesóitól, mint az EQC a GLC-től. Viszont ez nem is baj, ma már egy elektromos autó nem kell feltétlen különleges legyen. Az EQA-ban is épp az a legjobb, hogy teljesen autóformájú, 426 kilométeres – hirdetett – hatótávjával pedig már-már teljes értékű használhatóságot ígér. Fontos megjegyezni, hogy a 426 km a WLTP érték, magyarán ez akár hozható is, a 486 kilométeres NEDC adat viszont nem tudom, miként. Tegyük hozzá, hogy a valóságban – nálam – csupán 419 km volt a legjobb hatótáv, amit egyáltalán kiírt, majd a klíma bekapcsolása rögtön 400 alá vitte. A sok-sok, nem is spórolós autópályázással végül 18,9 kWh/100 km vegyes fogyasztás adódott, ami mintegy 350 kilométeres hatótávnak felel meg, megjegyzem az EVDB szerinti valós hatótáv is 355 kilométer, tehát ez tűnik gond nélkül hozhatónak. Viszont kinek nem elég 350 kilométernyi hatótáv, amikor van 100 kW-os DC töltés, amivel akár 35 perc alatt megvan a 85%-os akkuszint, de a 11 kW-os AC-vel is emészthető idő, legfeljebb 6,5 óra az akkumulátor telítése? A hosszabb töltési időn kívül is említhető persze némi kompromisszum, de ezek is emészthetőek. Az egyik, hogy a csomagtér alapmérete 435 helyett csupán 340 liter. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy nincs méretes padlórekesz, csupán nagyjából annyi, amennyi a defektjavítónak, a vonószemnek és a kompresszornak kell, meg még néhány paksamétányi irat is elfér a padló alatt. A töltőkábelek (mindkettő jár alapáron), sajnos nem, de azoknak korrekt táskát ad a Mercedes. Ezen kívül még annyi említhető, hogy a második üléssorban az alulra épített (bruttó 79,8, nettó 66,5 kWh-s) akkumulátor miatt kissé magasra került a padlószint. [BANNER type="1"] Hátrányként ennyit tudok mondani, viszont most nézzük, mi minden előnyt hoz az elektromos üzem az EQA-nak! A rezonanciamentes, néma hajtás viszi tökélyre azt a balzsamos kényeztetést, amit a Mercedes minden modelljével céloz. Itt aztán nincs alapjárati mocorgás és duruzsolás. A hajtás itt is előre került, a 190 lóerős, 375 Nm – azonnali – nyomatékot adó villanymotor késlekedés nélkül reagál a gázpedál, akarom mondani menetpedál parancsaira. Harapóssága a digitális műszerblokkot és az utastéri LED-fényeket is hangoló, személyre szabási lehetőséget is kínáló menetmódokkal szabályozható, de sosem lomha. Szabályozható a visszatöltés mértéke is, természetesen van igen jó távolságtartós tempomat, aktív sávtartó és még a radaros tempomat jelei szerinti adaptív visszatöltés is, ha esetleg nem kapcsoltuk be a tempomatot. Sávot helyettünk ugyan nem vált, de ha úgy kezdenénk meg a sávváltást, hogy még lát a közelben autót a radar, akkor kegyetlenül visszatessékkel minket a sávba a felügyeleti rendszer.

    A 8,9 másodperces 0-100-as gyorsulás a villanyautók körében nem olyan elképesztően letaglózónak tűnő, de bármi egyébhez mérten fenomenális az EQA menetdinamikája – a normál autók körében.

    20 colos (235/45 méretű, Continental EcoContact 6 abroncsos) kerekeivel a tesztautó elég jól is kanyarodott, de a futóműve persze kissé feszes volt, az Edition 1 szériához járó sokküllős és bronz színű malomkő kerekek viszont szobornak is beillettek volna. A forma meghatározói a lámpák, amiket éjszaka elöl-hátul világító LED-csík köt össze. A LED High Performance fényszórók nem mellesleg elemi erővel és adaptív távfénnyel világítják az utat. Belül az A-, B-, CLA-, GLA-osztályokból ismerős kompakt mercis műszerfal fogad. Oké, a nem annyira szem előtt lévő helyeken olcsóbb műanyagokkal, ugyanakkor két hatalmas kijelzővel, középen az előretekintő kamera által kiterjesztett valóság funkcióval. A navigáció jelei a kereszteződésekben a kameraképpel együtt jelennek meg. Van természetesen táblafelismerő, a kormánykeréken pedig a galvanizált, valódi fém felületeken túl tapipadok is, így elég sok minden irányíthatunk már onnan is. Maga a kormánykerék egyébként nagyon jó fogású és trükkös: küllői fémszínűek, de csak a gombok körüli felület a valódi fém. Érintőpanel a kormánykeréken túl – jóval nagyobb méretben „kardánboxra is került, persze a kardán itt már erősen felejtős, nyoma sincs természetesen első és elektromos hajtás mellett. Az érintőpaddal az érintésérzékeny, tűéles képű kijelzővel is irányítható, elég logikus felépítésű, magyarul is tudó MBUX (nem embuksz, hanem embijúeksz) menürendszerben barangolhatunk. [BANNER type="2"] Van írásfelismerés és online kapcsolat, meg persze színház is bőséggel: az ajtókon túl még a kesztyűtartó feletti betétbe is jutott LED-fény, szépek a turbinaszerű légbeömlők. Ha az EQA kompakt méretosztályú is, nem egész 4,5 méteres, jellemzői és utazási komfortja egy kategóriával feljebb is helytállóak, ahogyan változtatható laphosszúságú első ülései is. Remek autó, villanyautónak is ügyes, egyetlen szépséghibája az ára, ami alapból is 19,373 millió forint, de a nyitható panorámatetős, Edition 1 kivitelű és Premium csomagos tesztautó 24,567 millió forintos listaárú. Így már csöppet elgondolkodtató, mert ennyi pénzért még a prémium szegmensből is meg lehet csípni akár nagyobb és ügyesebb villanyautót is. Az persze tény, hogy a villanyos csillagosok körébe remek belépő az EQA.
    Előző cikkKunmadarason porolt az Autónavigátor.hu logójával díszített BMW
    Következő cikkMegeshet, hogy 14 év múlva már csak villanyautót vehetünk
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.