20 éve, 2001-ben debütált a török születésű, de Németországban és Angliában is tanult Murat Günak által tervezett Peugeot 307
Túl voltunk már az ezredfordulót fenyegető (meg persze sokaknak hatalmas üzletet jelentő) Y2K mizérián és a napfogyatkozáson is, amikor 2000 őszén a Párizsi Autószalonon bemutatta a Peugeot a futurisztikus 307 Prométhée tanulmányt. Ekkoriban a Ford az első Focust, az Opel az Astra G-t, a Volkswagen pedig a Golf IV-et gyártotta. A franciák pedig szinte egy űrsiklót hoztak ki, aminek orrát szinte teljes egészében áttették a 2001-ben, a Genfi Autószalonon bemutatott 307-re, amivel a nem kevésbé népszerű 306-ost váltották. Már utóbbi is igen sok, három- és ötajtós, szedán, kombi és vászontetős kabrió karosszériával készült, de a 307 még erre is rátett, valamint 2,61 méteres tengelytávjával, 1,51 méteres magasságával és helykínálatával alapból a kategória fölé lőtt, de elsőként alkalmazta azt, hogy kombi verziói (ugyanis abból is kettő volt) tengelytávból is nagyobbat adtak.
Három- és ötajtós, Break néven hagyományos és SW néven egyterűs kombi, CC-ként pedig kupé-kabrió is készült belőle
A 307 a három- és ötajtós meredekhátú mellett a hagyományosabb kombiját Break, a hétüléses utasteret és a második sorában is független üléseket adó, panorámatetős, tetősínes, azaz egyterűs/szabadidő-autós verzióját SW néven kínálta, de még ott volt a nyitható keménytetős CC is. Európában szedánként nem létezett, de Kínában például úgy is készült a 307. Kínálatát, tágas utasterét, a kor mércéjével minőségi belterét, CAN bus rendszerű (hálózatba kapcsolt, csak jeleket továbbító, de a fogyasztóknál önálló tápokat alkalmazó) elektromos rendszerét az Év Autója díjjal is megkoronázták, s az kétségtelenül igaz, hogy a 307 a kompakt szegmensbe valóban az addig tapasztaltnál jobb kényelmet hozott. Kora nagy riválisait, mint például a hasonlóan egyterűs Honda Civicet, vagy a Volkswagen Golfot is maga mögé tudta utasítani az összehasonlító teszteken.
[BANNER type="1"]
Az SW-hez alapáron járt a panorámatető
A kor kompaktjaihoz mérten minőségi, akár prémium szintű utasteret is hozhatott (a fotókon a független hátsó üléses, hatodik és hetedik ülőhellyel is felszerelhető SW)
Még a szerényebb kivitelű verziók (a fotón egy Break) utastere is kellemes és mindenképp tágas volt
Nem csak a karosszériaváltozatok, az extrák és a motorok terén is széles volt a kínálat. Ekkoriban még az összes benzines és dízel négyhengeres volt, a benzinesek még turbó nélkül, a dízelek már azzal és akár részecskeszűrővel is felszerelve. Az alapmotor az 1,4-es 75 lóerős benzines volt, de szerény felára miatt többen választották az 1,6-ost (109 LE). A 2,0 literesek köréből 140 és 177 lóerős is elérhető volt, utóbbi nyomatékból is érezhetően többet (149 helyett 202 Nm-t) adott. A dízelek sorában az 1,4-es (kommunikációtól függően 68-70 LE), 1,6-os (90 és 110 LE), valamint 2.0 HDi (136 LE, kezdetben 90 LE) is elérhető volt. Utóbbiak nem csak kényelmes, takarékos utazóautóvá is tették.
A kínálat csúcsa volt a CC, akár bőrbe varrott műszerfallal
A 307-es Peugeot alapvetően hatalmas siker lett, évente több mint félmillió példányt adtak el belőle, így már 2004 végére átlépte a kétmilliós darabszámot. Ugyanakkor megbízhatóságával sokaknak csalódást hozott. Kisebb és nagyobb elektronikai hibák, sorozatban kiégő (és nehezen cserélhető) izzók, a hazai utakat kevéssé bíró futóműelemek, akár váltócsapágy-problémák egyaránt elő tudtak fordulni. Közismert, hogy a 2005-ben érkezett ráncfelvarrás, amikor a debütáláskor a 206-ossal rokon formát a 407-hez igazították, sokat javított a 307 megbízhatóságán, ugyanakkor mivel magam is ismertem kifejezetten korai, 2001-es és 2002-es, valamint 2003-as példányokat is, el tudom mondani, hogy a modellfejlesztés folyamatos és érezhető volt.
[BANNER type="2"]
A független, kiemelhető hátsó üléseket adó SW máig egyedi ajánlat a kompakt szegmensben
Aki használt 307-est venne, meglepően alacsony árakkal találkozhat: már 200 ezer környékén is lehet találni, a kínálat csúcsa ugyanakkor 1,5 millió forint – utóbbiak a sorozat végéről származó CC-k. A kínálat bőséges, több mint 250 hirdetést sorol jelenleg a Használtautó.hu. Ökölszabályként elmondható, hogy itt fokozottan igaz a „minél fiatalabb, annál jobb fordulat. A sors fintora, hogy bár a minőség folyamatosan és a frissítéskor érezhetően javult, több fogyott az azt megelőző verzióból. A 307-est 2007-ben, 3,67 millió példány után váltotta a 308-as, legalábbis Európában, Kínában és Dél-Amerikában a helyi piacokra 2014-ig, vagyis a második generációs 308 érkezéséig gyártásban maradt. Hétüléses SW verziója a hagyományos külsejű, de mégis sokszemélyes autót keresők számára a mai napig titkos tipp, a piac különleges ajánlata, ilyen utoljára a 307-essel még rokon első 308-ból készült, a másodikból és az idén debütált, már előrendelhető harmadik generációból már nem.
Nem csak a 2005-ös facelift, a korábbi köztes finomítások is érezhetően javítottak a 307 minőségén és megbízhatóságán
A sűrű izzókiégésről jut eszembe, hogy bárki megnézheti a forgalomban futó 307-eseket: tényleg szinte nincs olyan, amelyiknek minden izzója ég. Vagy az egyik fényszóró nem ég, vagy az egyik hátsó lámpa, vagy a rendszámtábla-világítás izzói mentek el sétálni… A furgonoknál nagyon gyakori jelenség ez.
Nem egyedi eset, évekkel ezelőtt a minden ki által álomautónak tartott Mercedeseim új koruktól fogva zabálták az izzókat, főleg a hátulján…
Szörnyű autó volt. A meghibásodások jelentették a legkisebb hibáját, mert bár még forgalmazása alatt megjósolta mindenki, hogy ezekből a kocsikból semmi nem lesz 10 éves korukra, ahhoz képest még most is tele vannak az utak akár gyártás eleji 307-esekkel. Ezt az erényt egyébként valószínűleg a Peugeot motortervező részlegének kell köszönni – a korabeli dieseleik a 2000-es évek elején kész csodának számítottak, a VW 10 évig tökölt a magasnyomású rendszerek alkalmazásával, a PSA meg megcsinálta elsőre jól. A benzinnel mondjuk nem sokat kockáztattak, mert meghagyták a régi korszerűtlen motorokat, de amúgy sem az volt a húzótermék.
Tehát a 307-esek hírnevükkel szemben nem robbannak le minden sarkon, ellenben a formája magában hordozza azt a bélyeget, hogy a Peugeot sokáig nem akart felülni a kompakt egyterű vonatra, inkább beépítették az egyterű stílusjegyeket ebbe az autóba. Aki a nagy teret kereste az persze örült ennek a tulajdonságnak, de az úttartásnak köze sem volt a korábbi Peugeot-ra jellemző könnyedségnek és a karosszéria is inkább emlékeztet egy Golf Plus-ra, mint egy 306-os utódra – kifejezetten rosszul öregedett.
Szóval bár pénzügyi siker volt és millió számra adtak el belőle, itt már érződtek, hogy a Peugeotnál belső viszályok és nem biztos, hogy a jó embereket küldik el a különböző leépítések és megszorítások keretében. 2006-2007 tájára meg már gyakorlatilag heti rendszerességgel jöttek olyan hírek, hogy egy menedzser kiugrott az irodaház ablakán, valaki felakasztotta magát a gyártósor fölé vagy épp a főnöke ellen követett el bosszút – nagyon egészségtelen munkahelyi légkör szülte ezeket a termékeket és ez a minőségükbe is átszivárgott.
Az àltalad említett öngyilkossàgos,munkahelyen balhézós epizódok tudtommal a Renaultnàl voltak.
A 307-es az egyik legszebben öregedő forma a francia autók közül(főleg a beltere).
A benzinmotorokat is folyamatosan fejlesztettek….a facelift soràn bekerült 1.4-1.6vti motorok a kor talàn legkorszerűbb benzinesei voltak,ma sem elavultak.
A többi stimmel 🙂
Megjelenésekor hozta a francia autók nevetséges megbízhatóságát.
Aztán reszeltek rajta és állítólag jobb lett, de soha nem vettem volna ilyen autót, az biztos. 🙂