2022 slágere lehet ez a Suzuki! Teszten a fullos S-Cross

    1
    2
    [BANNER type="1"] Suzuki S-Cross 1.4 Hybrid 48V 6AT AllGrip GLX a tesztautó „becsületes neve. Ugyebár az SX4 S-Cross már csupán S-Cross nevű mai megfelelőjéről van szó, ami november végén debütált, majd másnap vezethettük már a drivingcamp területén (lásd itt), s a manuális váltós, vélhetően legnagyobb példányszámban fogyó fronthajtású verziónak a tesztjét is hoztuk már (lásd itt). De igazából ez a tesztautó is „megjelent már, hiszen az Év Magyar Autója zsűrivel egy gyors összevetést is szerveztünk a legújabb magyar autó érkezése kapcsán (a SEAT Aronával és a Toyota Yaris Crosszal vetettük össze), hiszen az S-Cross is indul az Év Magyar Autója díjért. Nullkilométeresen vettük át a rendszáma alapján „737-est, kipufogóját mi égettük ki először, s tapasztaltuk meg, hogy mit tud az alapáras 48 V-os lágy hibrid rendszeren túl a 600 ezer forintos automata váltót és a 740 ezer forintos összkerékhajtást is tartalmazó, GLX, azaz csúcs ellátmányú S-Cross, aminél csak egy szinttel van jobb: 250 ezer forintért jókora méretű és nyitható panorámatetővel is kérhető. Szinte fullos tehát ez az S-Cross, s új arcával olyan divatos, hogy szinte mindenki megfordult utána, többen jöttek az autóról kérdezősködni, az érdeklődők kivétel nélkül tetszésüket fejezték ki. És igazából nem is tudok róla rosszat mondani. Ma az S-Cross, ami a Suzuki legerősebb, legnagyobb – valóban mainstream – modellje, mindent magad, amire józanul szükségünk lehet. A 4,3 méter hosszú, 2,6 méteres tengelytávolságú, második sorában is szabályozható dőlésszögű üléstámlákat adó „kompakt SUV nem csupán tágas, divatos is. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy lényegében csak egy erős újracsomagolásról van szó, hiszen a műszaki alapok alig változtak, de az új külső egyrészt eltalált, másrészt a technika is kellően friss, hiszen az SX4 S-Cross is folyamatosan kapta az újításokat az elmúlt években is, például az 1.4 Boosterjet turbómotort, majd ahhoz az alapáras lágy hibrid rendszert. A vevőknek viszont kellett az új, meredek, már-már a csúcs Acrosst idéző arc és a divatosan magasra emelt, összekötött lámpás far, na meg a kerékjárati ívek kiegyenesítésével és a körbeműanyagozással a szabadidő-autós megjelenés, ezekkel az S-Cross rögtön vágyautó lett. Bár a tavalyi évben még a Vitara vezette a Suzuki és egyben a hazai autópiac eladásait, novemberben és decemberben már tavaly is több S-Cross került útjainkra. Így egyértelmű, az új S-Cross idén komoly veszélyt jelent a Vitara évek óta rendíthetetlen piacvezető címének. Nem alaptalanul, a megjelenésen túl a beltér is kifejezetten gusztusos, pláne itt a GLX felszereltségnél, ahol az ülések részint valódi, részint szintetikus bőr borítást is kapnak, de oldaltartásuk is komolyabb, mint a szerényebb felszereltségeké. Ugyanakkor itt is igaz, hogy a fokozott oldaltartás miatt a GLX ülései a termetesebbek számára – főként az ülőlapoknál – keskenynek bizonyulhatnak. Kellemes tapintású, jó ergonómiájú a műszerfal, a csúcsverzió nem csak nagyobb, 9 colos, menürendszerével is komolyabb kijelzőt kap, hanem ahhoz gyári navigációt, és ami még fontosabb: vezeték nélküli Apple CarPlay és Android Auto rendszert. A gyári navigáció parancsai a műszerblokkban is megjelennek, az is korrektül dolgozik, de a telefonról futtatott Google rendszer azért jobb. Ami még komoly plusz itt az alsóbb felszereltségekhez mérten, hogy nem csupán tolatókamerát, hanem 4 kamerás valódi 360 fokos megjelenítést kapunk, ráadásul induláskor az animáción is valódi környezetében láthatjuk autónkat. [BANNER type="2"] A 130 lóerős, 235 Nm nyomatékú Boosterjet benzines a 10 kW-os ISG indítógenerátorral meglepő élénkséggel viszi az S-Crosst, a motor beindítása észrevétlenül gyors, nem mellesleg az automata váltós verzió is leállítja már lassú guruláskor is a benzinest, majd ha kell, gyorsan és élénken indul újra a benzines. Dicséretre méltó, hogy a hagyományos bolygóműves automata is meglepően jó motorféket ad, nincs nagyon szükség arra, hogy a kormánykerék mögötti fülekkel belenyúljunk, ezt amúgy a hagyományos D és a manuális váltásokra összpontosító, automata kapcsolást csak végső esetben adó M programban is megtehetjük. Hangolható az összkerékhajtás is: a normál automata mellett Snow (havas út) és Sport állása van a rendszernek, utóbbi esetén száraz úton is több nyomaték megy hátra, hogy a kanyarokat jobban kiélvezhessük. 60 km/órás tempóig a Lock gomb megnyomásával kérhető az állandó hátsó hajtás, de maga a rendszer természetesen a kommersz, elektromos vezérlésű lamellás kuplunggal dolgozik. Amúgy hibátlanul, az alap automata állásban is nagyon gyorsan megy a nyomaték hátra, s télvíz idején, lefagyott emelkedőn, vagy felázott földúton egyaránt jól jön a rendszer. Egy dologra érdemes figyelni: kanyarban és lejtőn ugyanúgy fogunk csúszni az összkerekessel is, mint a fronthajtásúval! A GLX verziót kívülről kéttónusú alufelnije azonosítja leginkább, belülről részint bőr ülései és nagyobb középső kijelzője. Ez a verzió már egy kis kényeztetést, némi luxust is ad, de továbbra is egy Suzuki, senki nem néz rá rosszallóan vagy irigykedve. Pedig abszolút lehet irigyelni azt, aki ma ilyen autót használhat, nem csak a GLX verziót, akár az alsóbb GL+-t, hiszen már abban is van holttérfigyelő is az alapáras távolságtartós tempomaton túl, utóbbi itt, azaz automata váltóval araszolófunkciós, a sávtartós pedig ugyanúgy alapáras, ahogyan a jó fényerejű LED fényszóró is (már az alap GL esetén is). Bár az automata váltó 600 ezer forintos és az összkerékhajtás 740 ezer forintos felára nem szerény, az S-Cross még ezekkel is nagyon reálisan árazott, konkurenseihez mérten olcsó. [BANNER type="3"] Aki ma kompakt crossovert, SUV-t keres, annak az S-Cross nagyon jó ajánlat. Korrekt helykínálatú és anyagminőségű a beltér, jó a motor és a váltó, valamint az összkerékhajtás is. Igaz, a fronthajtású és kézi váltós verziónál bő 100 kilogrammal nagyobb saját tömegű tesztautó rugózása egy hajszálnyit keményebbnek érződött, de még mindig nem volt bántó. Fogyasztás terén a vadonatúj autó télvíz idején is 6,9 literes tesztátlaggal zárt, ami néhány decivel jelentősebb csak a WLTP vegyes értéknél és abszolút értékben is jónak mondható. Aki viszont sokallja, a Suzuki saját full hibrid (1,5-ös szívó benzinesen és robotizált automata váltón alapuló) hajtásláncával is megkaphatja majd (vélhetően a második félévtől), azzal még egy kicsit takarékosabbnak várható. Aki viszont most áll a vásárlás előtt és tetszik is neki, az ezzel sem fog rossz boltot csinálni. Aki pedig még nem nézte ki magának, az tegyen vele egy próbát, mert ez a Suzuki már nagyon nem az ős Swift világa.
    Előző cikkKülönleges Suprával indítja az új évet a Toyota
    Következő cikkAz itthon eladott autók több mint negyede külföldre ment tavaly
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás