7 millió forintos Dacia, van ennek értelme?

    5
    2
    Hatalmasat dobott 2010-ben a Dacia az első Dusterrel, hiszen a piacvezető SUV-szegmensbe igazolt vele, még nagyobb sikert hozott a már nem fájóan spórolós, 2017 végén bemutatott, a piacra 2018-ban érkezett második generáció, ami tavaly némi frissítést, csúcs benzineséhez duplakuplungos automata váltót is hozott, ugyanakkor a modellt jellemző, a szabadidő-autók szegmensében átlag feletti (21,7 centis) hasmagassághoz és tisztességes terepszögekhez a sokak által szúrós szemmel nézett dízel passzol leginkább (az automata váltóhoz nem is társítható összkerékhajtás). Jó hír, hogy az 1.5 dCi továbbra is szerepel a kínálatban, kevésbé jó hír, hogy összkerékhajtással és a tesztautóhoz társított Prestige felszereltséggel már 7,199 millió forintba kerül, és ez még nem is a csúcsverzió, hiszen már megérkezett a kínálat tetejére az Extreme, ha azt metálfényezéssel kérjük, már 7,5 millió forint fölött járunk. De minek kérnénk, ha a hozzá dedikált „éjféli szürke” szín olcsóbb és teljesen egyedi is hozzá. [BANNER type="1"] A mostani tesztautó Highland szürke fényezése a legkevésbé sem egyedi, de legalább a lehető leginkább kosztűrő, ám a palettáról amúgy is kifutó. A forma még ma is vagány, a tavalyi frissítéssel nem csak a nappali menetfény LED-csíkja változott, a tompított fényszóró is LED-es lett, a hátsó lámpa pedig a Jeep-es hatás helyett a Springre és a friss Sandero/Logan párosra rímelve fektetett Y motívumot kapott. Az utastérben a legfőbb változás a Prestige szinthez már felármentesen járó vezeték nélküli telefontükrözést és gyári navigációt is adó infotainment, de megújultak a kárpitok is, az első ülések közé csúsztatható könyöklő, a hátsóknak pedig 2 plusz USB-aljzat kerülhet, hiszen a hátsó sorba ülő gyerekek jó eséllyel ugyanolyan természetességgel kötik le magukat egy-egy okostelefonnal, mint a biztonsági övvel. A Duster alapjellemzői változatlanok, a jó terepképességek mellett említhető, hogy hátsó sora 3 személlyel is átlag feletti kényelemmel használható, hiszen ott nincs sok ülésformázás. Elöl viszont van, éppen elegendő, így a Duster minden eddiginél kényelmesebb, az összkerekes ráadásul elöl-hátul független futóműves, s a rendszer épp a mieinkhez hasonlóan gyatra utakra, nem pedig a kanyarvadászatra hangolt. Ennek ellenére nem fogunk felborulni akkor sem, ha például egy autópályára tempósan kanyarodunk fel, nem fogunk leesni a hegyi szerpentinekről, ellenben a legtöbb autónál kényelmesebben autózhatunk vele, ráadásul úgy, hogy

    ha mégis elhagynánk az épített utat, a Duster ott is otthon van.

    [BANNER type="2"] Elektromosan vezérelt összkerékhajtása 2WD, Auto és 4WD Lock állásokat kínál, utóbbi nyilván csak vezérlés, nem valós fixre zárás, hiszen zárható differenciálmű és felezőáttétel sincs, de az ESP természetesen imitálja a diffizárat, az összkerekes 1-es fokozata pedig olyan rövid, hogy az terepáttételnek is kiváló, a 4WD rendszerrel terepműszereket: dőlésszög-érzékelőket is kapunk az infotainment rendszerben. Az elöl 30, hátul 34 fokos terepszögeket adó Duster a SUV szegmens leginkább terepre való modellje, hajtáslánca pedig bolondbiztos: még 2WD állásban is küld némi nyomatékot hátra is, ha szükséges.

    A sokszorosan továbbfejlesztett 1.5 dCi ma már Blue dCi névre hallgat, hiszen adBlue adalékkal teljesíti az Euro6 normát.

    A „nagykólányi” lökettérfogatot adó négyhengeres dízel a gázolajosok körében csendes és egészen gyorsan bemelegedő, étvágya városban és országúton is simán 6 liter alá vihető, autópályán pedig akkor tartható ott, ha nem megyünk vele 120 fölé. Ez még tartható, de az sem tragédia az összkerekes SUV-tól, hogy 130-nál domborzattól és széliránytól függően 6-7 liter között kortyol és már zajosabban fut. A már bemelegedett motor fogyasztását stop-start rendszer is apasztja, de legalább ilyen jó hír, hogy a még hideg motor alapjárata sem bántó, csak egy kicsit dízeles. A tesztfogyasztás téli, városi és autópályás (tehát a legkevésbé sem kedvező) üzem mellett is 5,5 l/100 km lett. A Duster összességében továbbra is egy őszinte mindenes. Utasterében már nincsenek fájóan olcsó megoldások, kemény plasztikjai elviselhetők, infotainmentje kiszolgál, automata klímája egyszerűen kezelhető és hatékony, üléskényelme és helykínálata megfelelő, ahogyan 467-1614 (VDA szabvány szerint 411-1444 literes – összkerekesre értendő) csomagtere is. A Prestige már elég jól felszerelt (sok más mellett holttérfigyelő, 17 colos alufelnik, automata klíma és a már említett navigációs, tolatókamerás infotainment), a tesztautó 75 ezer forintért kapott zsebből nyitó kártyát és hátsó USB-ket, 50 ezer forintért szükségpótkereket, 60 ezer forintért egyállású és hamar forróra hevítő ülésfűtést. Utóbbit kihagynám, a többi viszont hasznos, ahogyan a 75 ezer forintos (90 fokonként váltható képű) körkamera-rendszer is sokszor jól jöhet, s még a metálfény 145 ezer forintos felára is korrekt. A Duster egésze is, hiszen ilyen tágas, ilyen terepképességű, de közúton is vállalható modell nincs másik a piacon ennyi pénzért; azoknak való, akik a felsorolt jellemzőkre egyszerre vágynak. Ők alapból is 3 év/100 000 km, a márka finanszírozásával 5 év/100 000 km garanciával kapják, de garancia-kiterjesztés és szervizcsomag külön is kapható hozzá, így a Duster továbbra is jó ajánlat, csak épp minden autó ára érezhetően megemelkedett.
    Előző cikkGyári alkatrészt vennél a Toyotádhoz? Már az Amazonon is tudsz!
    Következő cikkTovábbfejlődött a vezető nélkül driftelő Toyota GR Supra
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    5 HOZZÁSZÓLÁS