Íme az 1 liter fogyasztású autó – tényleg tudja! Lexus NX teszt

    1
    2
    A Lexus európai SUV-kínálatában az UX fölött és az RX alatt a középső modell az NX, amiből az első generáció 2014-ben érkezett, a második pedig tavaly debütált, hogy még följebb tornázza a modell eladásait. Persze eddig is jól fogyott: a közepes, de 4,6 méter feletti hosszával kompaktnak már nem nevezhető SUV 170 ezer – zömében új – ügyfelet hozott a márkához, most pedig öntöltő hibrid hajtásláncán túl plug-in hybridként is elérhető már. Utóbbi a csúcsverzió a maga 306 lóerős teljesítményével, 6,3 másodperces 100-as sprintjével és 1,0 literes WLTP fogyasztásával. Utóbbiakkal mind rálicitál a nagyobb RX-re, aminél azért még mindig olcsóbb. [BANNER type="1"] A második generációs NX nem lett sokkal nagyobb az elsőnél, hosszúsága és szélessége egyaránt 2, tengelytávja 3 centiméterrel nőtt, a teljesen új Lexus Global Architecture (GA-K) platformmal az első nyomtáv 3,5, a hátsó 5,5 centivel nőtt. A dizájn a márkától és az NX-től megszokott, az NX felismerhető maradt, de ha az újat a régi mellé tesszük, akkor olyannyira egyértelmű a változás, hogy már inkább a nagyobb RX-re kezd hasonlítani a mostani NX. A méretnövekedés belül is visszaköszön: szélesebb, nagyobb hosszanti helykínálatot adó lett az NX, na nem mintha bármelyikkel is gond lett volna eddig. A berendezés ugyanakkor érezhetően modernebb. A tapipadot hatalmas, akár 14 colos, vezeték nélküli Apple CarPlay/Android Auto támogatást is adó, saját menüjével is sokkal modernebb infotainment váltotta, a gombok száma is jelentősen csökkent. Remek a grafika, gyárilag is online kapcsolatos, forgalmi infós navigációt kapunk, de talán még fontosabb, hogy bár a klíma gombjai az érintőpanelre kerültek, az dedikált gombokat és fizikai, kézzel tekerhető hőfokszabályzókat kapott. Gumírozott külsővel, digitális belső felülettel, ahol a beállított hőfokot mutatja. [BANNER type="2"] Elöl klasszikus és C-s USB-csatlakozót is kapunk, hátra is jutott két aljzat, de még ülésfűtés is, ami elöl automatikusan is kapcsol, ahogyan a remek fogású, lyuggatott bőrrel borított kormánykeréké is. Fekete mellett mogyoróbarna, fekete/krém színű és fekete/rózsavörös bőr kárpitozást is kaphatunk, a tesztautót utóbbival szerelték, ami tökéletesen illett az F Sport dögösségéhez. Amilyen jó a helykínálat (a legszűkebb korlát a hátsó fejtér, de 180 centivel még az is teljesen oké), olyan jó a beltér minősége, s említhetők olyan finomságok is, mint az iparág legnagyobb, akár a navigációt is megjelenítő, s kellemesen előre vetítő, így szerény fókuszváltással olvasható head-up displaye, vagy az elektromos, a holttérfigyelővel is összekötött kilincsek, amelyek meggátolják, hogy mondjuk egy kerékpáros, vagy túl közel haladó autó elé nyissuk ajtónkat. Némi hátulütő, hogy itthon akadnak olyan utcák, amelyeknél emiatt folyamatos forgalomban ki sem lehet szállni, de erre megoldás persze a vésznyitás. Az online kapcsolattal van Lexus Link alkalmazás, útvonalelemzés, szervizinfó kijelzés és némi használati útmutató is. A leginkább lényeges azonban a hajtáslánc, ami persze önmagában nem újdonság, hiszen a Lexus NX 450h+ hajtása a Toyota RAV4 Plug-in Hybridből ismerős, sőt Suzuki emblémával is megvásárolható. Viszont ebben a prémium minőségű autóban még szebben, még jobb zajszigeteléssel dolgozik a 2,5 literes, Atkinson ciklusú, 185 lóerős benzines. Már ha egyáltalán dolgozik, hiszen attól lesz a legjobb plug-in hybrid az NX, hogy a benzinmotor nagyon keveset megy benne. A 18,1 kWh kapacitású lítium-ion akkumulátor hatótávja kapcsán „több mint 64 kilométer olvasható, ezt még hideg időben és fűtéssel is tudja, ugyanis a fűtés hőszivattyús; a kellemes tavaszi időben pedig 75 kilométeres elektromos hatótáv is elérhető volt! Ez bőségesen elegendő ahhoz, hogy hétköznap tényleg ne kelljen benzint égetni. [BANNER type="3"] A teszthét alatt egyetlen napon, egy balatoni kiránduláshoz járattam a benzinmotort, az összes többi napon kizárólag elektromosan használtam az NX-et, pedig nem kizárólag Budapesten és rövid távokon jártam vele. A mindenképp 60 kilométer feletti elektromos hatótávval hétköznap nem kell matekozni. Ha van kellő töltés, s ha elegendő a 182 lóerős (270 Nm nyomatékú) első és 54 lóerős (121 Nm-es) villanymotorok adta teljesítmény, akkor ameddig csak lehet, árammal megy az NX. Elég jó dinamikára képes így is, akár 135 km/órára is képes villannyal, fékezéskor természetesen visszatölt a hátsó ülés és a csomagtérpadló egy része alá (leginkább a hátsó tengely fölé) épített akkumulátorba. Bár konnektorról töltéskor az autó 8 óra feletti töltési időt ír, a valós telítés nincs ennyi, nagyjából 6 óra csupán, hiszen az akkumulátor sosincs teljesen lemerülve, mindig van benne annyi áram, hogy tökéletes öntöltő hibrid maradjon az NX, s a dugóban araszolva elektromosan mehessünk vele. 32 amperes (Type2 töltőről) ráadásul feleződik a töltési idő, így az akku nem egész 3 óra alatt telíthető, vagy például 15-20 perc alatt kb 10 kilométeres hatótáv betölthető, ami esetemben pont elég volt ahhoz, hogy egy Budapest-Zsámbék-Budapest távon se kelljen benzint égessek. Ha hosszabb távot megyünk, lehetséges és érdemes is annyi áramot az akkuban megtartani, hogy a célvárosba érve maradjon elektromos hatótáv, persze visszatöltés is kapcsolható. Nem is vészes játékkal tényleg elérhető, hogy csak lakott területen kívül pöfögjünk, de akkor sem kér sok benzint az NX, az 5-6 literes benzines fogyasztás sima ügy, elérhető 5 liter alatti is, de ha erejét kihasználjuk, akkor is 7 liter alatti érték adódik. Nálam a minimális benzinégetéssel kábé kijött a 0,9-1,1 liter WLTP fogyasztás felső értéke, de ez persze nagyjából semmitmondó adat, hiszen a töltések számától függő. A lényeg az, hogy városban árammal, 20-22 kWh/100 km értékkel, hosszú távon országúti tempóval 5, autópályán – legális tempóval – még mindig 6-7 literes értékkel számolhatunk a nagyon tágas, az adaptív lengéscsillapítóknak és az elöl-hátul független futóműnek köszönhetően még az F Sport 20 colos kerekeivel is messzemenően kényelmes SUV-val, ami persze nem szerény tömegű, 2 tonnás. Azt viszont nagyon ügyesen leplezi, változó áttételű kormányművével az NX jól vezethető, jól is manőverezhető. Erő bőven van benne, a stabilitása is megvan, s a 200 km/órás végsebesség is elég ahhoz, hogy a német autópályákon se legyen gondban, mégis inkább a nyugodt autózás passzol hozzá, hiszen zajszigetelése remek, autópályán is csak halkan hallani az e-CVT osztóművel időnként kissé morgós motort. Összességében minden várakozást túltejesít az NX, még úgy is, hogy télen már volt hozzá szerencsém a Magyar Év Autója zsűrivel, s a kategóriája legjobbjának találtuk. A tavaszi próba, amikor még jobb elektromos hatótávot tudott hozni, csak fokozta az elégedettségemet, persze az NX-nek messze nem csak az az ütőkártyája, hogy takarékos.
    Előző cikkVillany Deltával erősítene a Lancia
    Következő cikkHidrogénnel élhet tovább a Mustang?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás