Dacia Duster vs. Suzuki S-Cross – vajon mit tudnak terepen?

    1
    2
    [BANNER type="1"] Az idei év slágermodellje a tavaly debütált Suzuki S-Cross, ami toronymagasan vezette az újautó-eladásokat az idei első negyedévben. Követője a korábbi kedvenc Vitara, de legfőbb házon kívüli vetélytársa a Dacia Duster. Így aztán az S-Crosst és a Dustert vetettük most össze, ráadásul összkerékhajtással, a Hungaroring Off-road Centrum motocross pályáján is alaposan kipróbálva őket.
    Dacia Duster, Suzuki S-Cross Suzuki Vitara - méretek
    Hosszúság [mm] Szélesség [mm] Magasság [mm] Tengelytáv [mm] Hasmagasság [mm] Csomagtér [l]
    Dacia Duster 4341 1804 1693 2674 214 445-1478
    Suzuki S-Cross 4300 1785 1580 2600 175 430-1230
    [BANNER type="2"] A két kompakt SUV közül kívülről a Duster nagyobb, hossza 4,1, szélessége 1,9, magassága pedig 11,3 centivel jelentősebb, terheletlen hasmagassága 3,9 (fronthajtás esetén 4,2) centivel komolyabb. Terepképességeikről már ez az adat is sokat mondó, ráadásul a lökhárítók kialakítása is jelentősen eltérő, a Duster sokkal jelentősebb terepszögeket ad elöl és hátul, de 7,4 centivel szerényebb tengelytávjával meglepően sokat tud terepen is az országúton amúgy kellemesebb S-Cross. A Duster súlypontja a jelentősebb hasmagassága miatt magasabb, futóműve lágyabb, s hozzá az összkerékhajtással hátul is független futómű jár, míg az S-Cross összkerékhajtással is az egyszerűbb, csatolt lengőkaros kialakítást kapja hátra, amivel egy hajszálnyit ügyetlenebb, mellette pedig általánosan is feszesebb, persze messze nem kényelmetlen. A Duster elképesztő csillapítással szűri a hazai utak nem ritka hibáit, az S-Cross viszont a Dacia agyonszervózottjánál érezhetően több visszajelzést adó kormányával és jobb egyenesfutásával sokkal jobb vezetési élményt ad.
    Dacia Duster vs. Suzuki S-Cross - belső méretek
    Dacia Duster Suzuki Vitara
    Belső szélesség elöl [mm] 1400 1475
    Belső szélesség hátul [mm] 1400 1435
    Belmagasság elöl [mm] 925-980 930-990
    Belmagasság hátul [mm] 940 950
    Hátsó lábtér 180 cm-es vezető mögött [mm] 230 270
    Ülőlap hossza elöl [mm] 510 495
    Ülőlap hossza hátul [mm] 440-490 505
    Csomagtér maximális szélessége [mm] 1160 1310
    Csomagtér szélessége a kerékdobok között [mm] 990 1030
    Csomagtér magassága [mm] 450-800 425-940
    Csomagtér hossza [mm] 930 900
    Csomagtér hossza üléshajtással [mm] 1700 1700
    Raktérnyílás szélessége [mm] 940 1080
    Raktérnyílás magassága [mm] 780 720
    [BANNER type="3"] Bár kívülről a Duster, belülről az S-Cross a nagyobb. Jobb az utastér hosszanti helykínálata, nagyobb a belső szélesség, jobb tartásúak az ülései, ha pedig mindez nem lenne elég, anyagminősége, összerakottsága is érezhetően jobb, ami persze nem meglepő, míg Dustert 5 159 000 forintért kapunk már, az S-Cross a legutóbbi áremelés után már 6 540 000 forintnál kezdődik, persze az összkerékhajtású és jól felszerelt tesztautók jóval magasabb árszegmenst képviseltek, ugyanis mindkét márkától a csúcsverziókat hoztuk el. Oké, a Daciából még nem a friss Extreme szériát, hanem az alatta álló dízelmotoros, összkerekes Prestige-t, míg az alapáron lágy hibrid rendszerrel takarékoskodó S-Cross az összkerékhajtáson túl automata váltót is kapott (hiszen náluk az is választható az AllGrip összkerékhajtáshoz), továbbá a GLX csúcsfelszereltségen túl még óriási nyitható panorámatetőt is. Így a 7 509 000 forintos listaárú Duster mellett 9 380 000 forintos, persze automata és jobban felszerelt S-Cross állt. Ha benzinmotorral és összkerékhajtással tennénk egymás mellé a Dustert és az S-Crosst, akkor előbbi esetén 7 459 000, utóbbinál 7 680 000 forintos alapárat láthatnánk, ráadásul úgy, hogy ennyi pénzért a Suzuki érezhetően jobb ellátmányt, például távolságtartós tempomatot és kulcs nélküli nyitást-indítást is ad, a holttérfigyelő viszont már a Duster Prestige verziójánál is megvan.
    Dacia Duster dCi 115 4x4 Prestige vs. Suzuki S-Cross 1.4 Hybrid 48V 6AT AllGrip GLX - adatok
    Dacia Duster dCi 115 4×4 Prestige Suzuki S-Cross 1.4 Hybrid 48V 6AT AllGrip GLX Panoráma
    Emissziós norma Euro 6d
    Üzemanyag Gázolaj Benzin
    Hengerűrtartalom [cm3] 1461 1373
    Hengerek/szelepek száma 4/8 4/16
    Váltófajta/-fokozat kézi/6 automata/6
    Teljesítmény [LE/fordulat] 114 (3750) 130 (5500)
    Nyomaték [Nm/fordulat] 260 (1750-2750) 235 (2000-3000)
    Gyorsulás 0-100 km/h 10,2 10,2
    Végsebesség [km/h] 175 195
    Kombinált fogyasztás (WLTP) [l/100 km] 5,3 6,3
    CO2-kibocsátás [g/km] 139 142
    Saját tömeg [kg] 1439 1330
    Megengedett össztömeg [kg] 1945 1780
    Abroncsméret 215/60 R17 215/55 R17
    Garancia 3 év/100 000 km 3 év/100 000 km, 10 év a hajtásláncra
    Alapár (akciósan) [Ft] 7 509 000 9 380 000

    Alapvetően eltérő tehát a két tesztautó hajtáslánca: a dízel, de kézi váltós Duster katalógusérték szerint 1 literrel takarékosabb, mint az automata váltós és összkerekes S-Cross, a gyakorlatban ennél jelentősebb is lehet a különbség, persze az S-Cross is bőségesen ad lehetőséget takarékoskodásra, azzal is vastagon be lehet menni a gyári érték alá (lásd a példát itt), ahogyan a Duster sem feltétlen mindig fogja gyári értékét hozni. A terepezéshez mindkét autó ideális váltót kapott, a Daciánál nincs is más opció az összkerékhajtáshoz, mint a 6 fokozatú kézi, ami itt már-már felezőáttételnek is beérő módon rövid egyes és hátrameneti fokozatot ad. A dízel jelentős (260 Nm) és alacsonyról (1750/perctől) érkező nyomatékával ez azt eredményezi, hogy a kuplungot terepen, emelkedőkön sem kell csúsztatni, ugyanakkor az ötödik és a hatodik fokozat kellően hosszú, így az autópályás 130 km/órás tempó 2700/perc fordulaton futható. Ez persze már hajszálnyit magas, már csak a magas építés adta jelentős szélzaj miatt is érdemes kicsit lassabban menni vele. [BANNER type="4"] A magas építés viszont terepen nagyon-nagyon sokat ér. A Duster terepjárós ütőkártyája nem csak hajtáslánca, hanem magas építése, jelentős terepszögei is. Nem szükséges vele óvatoskodni, lehet vele lendületet venni, ahol kell, így gond nélkül kiérdemli a legjobb terepképességeket adó szabadidő-autó címet, miközben ő a legolcsóbb a szegmensben. Tereptudásával nyilván nem ér fel a már csak haszonjárműként kapható Suzuki Jimnyhez, de sokat tud, közben pedig egy közúti és családi használatra is teljesen alkalmas modell, ma már LED nappali fényes és tompítottas fényszóróval, 8 colos, Apple CarPlay rendszeres érintőképernyőjén terepjárós (dőlésszögmérős és magasságjelzős) menüvel és 90 fokonként váltható Multi View kamerával, lejtemenet-vezérlővel, akár zsebben hordható okoskártyával, Prestige szinten automata klímával. Az S-Cross egyetlen motorjának különlegessége a hagyományos stop-startos Dusterhez mérten lágy hibrid rendszere. Az 1,4-es turbó-benzines 129 lóereje és 235 Nm nyomatéka mellé egy 10 kW-os (~13 LE) ISG villanymotor társul, ez alacsony fordulaton némi plusz erőt, a váltások között nyomatékkiegyenlítés, motorfék üzemben pedig visszatöltést/áramtermelést, induláskor pedig észrevétlen stop-startot ad. Míg a Duster esetén 2WD/Auto 4WD és Lock üzemmódokat kínál az összkerékhajtás, a Suzuki az Auto mellett a hátsó kerekeknek több nyomatékot adó, a gázpedál és a váltó karakterisztikáját is sportosabbra vevő Sport és a csúszós utakhoz való Snow módot is kínál, a Lock állás utóbbiban kapcsolható, ami automatikusan deaktiválja a stop-startot, míg a Dacia esetén manuálisan érdemes azt megtenni terepjárás esetén. Visszagurulás-gátlót az S-Crossban is kapunk, lejtmenetvezérlőt azonban nem. Egyértelmű, hogy ez sokkal kevésbé terepre szánt modell, ahol a Dusterrel nyugodtan roboghatunk, ott az S-Cross volánja mögött lassan szükséges óvatoskodni, hogy ne verjük le a szerényebb terepszögeket adó lökhárítókat és a kipufogót. Viszont a hajtáslánc olyan ügyes, hogy ahol az S-Cross fizikailag elfér, ott gyakorlatilag el is tudunk lavírozni, az automata váltónak köszönhetően itt sem kell kuplungot csúsztatni, mivel hagyományos bolygóműves egységről van szó – 6 fokozattal – maga sem teszi azt. Ráadásul ez a váltó is kifejezetten jól áttételezett, az autópályás 130 km/órás tempó hajszálnyit 2400/perc fordulat alatt futható, sokkal csendesebben, mint a magasabb építésű Dusterrel, de itt is igaz, hogy 120 felett már megnő a szélzaj. Míg a Duster terepen ügyesebb, az S-Cross szinte minden egyébben. Utastere jobb minőségű anyagokból, jobban összerakott, ülései jobb tartásúak, csomagtere alig kisebb. Alapára és alapellátmánya is érezhetően magasabb, a nála mindenképp járó távolságtartós tempomat és vészfékrendszer a Duster esetén opcióként sem elérhető. Aki inkább közúton használja autóját, annak jobb választás lehet az S-Cross, aki egy pozitív értelemben véve igénytelenebb, terepjárósabb autót keres, annak egyértelműen jobb a Duster, ami terepen nem csak az S-Crossnál, az összes szabadidő-autónál ügyesebb, ugyanakkor közúton is korrektül megállja a helyét. Garancia és megbízhatóság szempontjából mindkét márka erős versenyző: a Dacia az alapáras 3 év/100 00 km általános mellé opcióként akár 5 évet/200 000 km-t is vállal, míg a Suzuki a 3 év/100 000 km mellé alapból adja a hajtáslánc és a hibrid rendszer elemeire a 7 év/200 000 km jótállást.
    Előző cikkEső fűszerezte a Monacói Nagydíjat, mutatjuk a győztest!
    Következő cikkBuggy után pickup is készült a G 63-ból
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás

    1. „Valódi terepre vittük el…”

      Ne haragudjatok, de ez a Hungaroring Off-road Centrum egy rossz vicc. Itthon a szőlőhegyre komolyabb terep van, ahová rendszeresen kijártam… egy Polo 1.4 TDI-vel. Egy kicsit nagyobb gumi volt rajta(+1cm hasmagasság), de ennyi. Jött, ment, vízmosás, téli olvadásból vagy friss felhőszakadás elől menekülve hazafelé, a lengőkar meg a felni mindig megtelt sárral, néha húzta a hasát(egész jó védőlemez volt rajta gyárilag), de működött. Megjegyzem azért az sem egy nagyon extra terep, szárazon nem is nagy ügy, de ennél a pályánál százszor komolyabb(meredekebb, hosszabb kaptató mély vízmosással, masszív keresztirányú lejtés, azért az sárban beszaratós).
      Szóval ha ezt a pályát nem teljesíti akármi, akkor semmi.

      Azt természetesen értem, hogy ezek az autók nem terepjárók, és nem is igazán azért veszik, de kicsit visszatetsző a „valódi terep” megfogalmazás, meg az városi a tévhit, hogy Magyarországon nincs is komolyabb terep, meg oda nem is megy senki. A vidéki átlagpolgárnak meg a hétköznapi létezés is komolyabb terep ennél, csak ő nem tud róla, hogy most aztán „valódi terepen” van, aztán azzal oldja meg, amije van, mintha csak levegőt venne, mert azt is kell.