1,7 tonnát dinamikusan és takarékosan mozgatni? Lehet!

    1
    2
    Járt már nálunk lágy hibridként kézi és automata váltóval is az új, sokkolóan egyedi formájú ötödik generációs Sportage. Automatával épp nálam, s bár nagyon tetszett, a fogyasztásával nem voltam megbékélve. Egyértelműen vártam hát a hibridet, ami azonban nem csak étvágyával jobb, sokkal erősebb is. [BANNER type="1"] Benzinmotorja ugyanúgy 1,6-os, turbós és közvetlen befecskendezésű benzines, itt is 180 lóerővel és ehhez csatlakozik még a 6 fokozatú automata váltó előtt egy villanymotor is, ami önmagában is teljesen korrektül tudja mozgatni az amúgy csöppet sem szerény, mintegy 1,7 tonna tömegű „kompakt” SUV-t. A kettő együtt egyenesen sportos menetdinamikát adhat, 230 lóerőt és 350 Nm nyomatékot kapunk, utóbbit már 1500-as fordulatról. A Sportage ezzel messze jobban mozog, mint az átlag SUV, de a legjobb nem is ez benne. Hanem az, hogy már ez az „öntöltő” verzió is értelmezhető, sőt meglepően nagy távolságokat képes megtenni benzinégetés nélkül. Nem csak városban, hanem autópályán, 120-130 km/órás tempó környékén is lekapcsol a benzines, ha nem kell hajtania. A benzines leállása és beindulása egyaránt észrevétlen és gyors, a 6 fokozatú automata finoman dolgozik. Igen, ez egy hagyományos bolygóműves, szemben a lágy hibrid duplakuplungosával, vagy a konkurensek e-CVT rendszerével. Kétségtelenül autószerűbb viselkedésű, mint például a Toyota rendszere, ahogyan az utastér is európaibb dizájnú, pláne az ívelt kijelzős műszerfal, ami a GT-Line esetén már 12,3 colos, kifejezetten jó felbontású középső érintőkijelzőt kap, ám ma már kissé szokatlan módon csak vezetékes, nem pedig vezeték nélküli Apple CarPlay-jel. [BANNER type="2"] Mindazok a pozitívumok megvannak itt, amiket a lágy hibridnél is szerettem: az utastér tágas és kényelmes, a GT-Line első ülései különösen komfortosak, de hátul is úriasan tágas. Finom részletek a zakóakasztót adó első fejtámlák, vagy a szatyorakasztós, a hátsó utasoknak is USB-C csatlakozókat adó első üléstámlák. De ami igazán elismerésre méltó, az az átgondolt és profin működő hajtáslánc, az álló benzinmotornál is működő (elektromos) légkondi és persze a fogyasztás. Utóbbi persze relatív: nem fogunk Priusokat vagy épp Nirókat zavarba hozni, de legyünk reálisak: a Sportage egy hatalmas(nak tűnő) és elég komoly teljesítményű SUV. Ehhez képest pedig bámulatos az 5,6 l/100 km tesztfogyasztás. Még úgy is, hogy el kell ismerjem: ehhez a fogyasztáshoz azért a józan felhasználási körülmények is kellettek. Városban és országúton nem kunszt 6 liter alatt fogyasztani a Sportage hibridjével, autópályán viszont 130 km/órás tempónál már gond nélkül 8-9 liter körül kortyol, amivel persze még mindig takarékosabb, mint a lágy hibrid volt, az ugyanis hasonló helyzetben 9-10 liter körül kért. Autópályára persze balgaság lenne SUV-t venni, ráadásul ezek az értékek összkerékhajtással értendők, hiszen a tesztautókban az is szerepelt, a Kia ráadásul rendes mechanikus rendszert alkalmaz, nem pedig külön hátsó villanymotort. [BANNER type="3"] A Sportage tehát bámulatosan dolgozik: tágas, kényelmes, hibridként városban takarékos, ugyanakkor már a 4,52 méter hosszú SUV-val is sokszor nehéz parkolóhelyet találni. A 360 fokos, azaz felülnézeti kamerarendszernek köszönhetően mondjuk könnyű vele a parkolás, ahová fizikailag befér, oda be is lehet tenni. Parkolóradarok, hátsó keresztforgalomra figyelmeztetés, távolságtartós tempomat, de még kamerákkal kombinált holttérfigyelő is segíti a sofőrt. Az irányjelzőt kitéve kapjuk meg a kameraképet a műszerblokkban. Helykínálatával utazóautónak is remek, ám autópályás fogyasztásban a dízel biztosan veri. A hibrid egyértelműen a zömében városban és országúton, rövidebb távokon autózóknak szól. Nekik remek, de semmiképp sem olcsó. A GT-Line – sportos – csúcsverzióval már 15 549 000 Ft az alapár, ami mondjuk minden fontos extrát alapból tartalmaz már, felniből 18 colosokat ad, amivel egyszerre csinos, egyszerre kényelmes és stabil rugózású az elöl-hátul független futómű. A tesztautó a 600 ezer forintos összkerékhajtáson túl még két további extrát kapott: a műbőr/suede kárpitos, a sofőrnél memóriás, elöl szellőztethető üléseket 400 ezerért és a prémium metálfényezést 245 ezerért. Így már 16 794 000 forintos portékáról beszélünk, ami bár lehet, hogy a konkurensekhez mérten, pláne a Kia 7 év/150 000 km garanciájával nem is túlzó, de még hatósági áron tankolva is benyomja a csengőt: ennyiért nem kaphatunk már hasonló méretű villanyautót? A válasz viszont az árak emelkedése miatt nem: ilyen teljesítményű és felszereltségű, összkerékhajtású és hasonló méretű villanyautó sajnos nincs már enni pénzért. Az viszont igaz, hogy a Toyota RAV4 egy kicsikét olcsóbb, a Kia ma már nem az árával, hanem formájával és tudásával kíván (és tud is!) hódítani.
    Előző cikkTűz a MOL százhalombattai finomítójában, egy üzem leállt
    Következő cikkA SsangYong következő slágermodellje lehet az új Torres
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.