Mi lehet egy Swift Sedan utódja? Például ez! Hyundai Sonata YF

Akármennyire is volt egyszerű autó az Esztergomban extrém sokáig, az ezredfordulón túl is gyártott, ám technikájával a nyolcvanas évek végét idéző „régi Swift, tulajdonosainál magasra helyezte a lécet megbízhatóság és elnyűhetetlenség terén. Jól felismerte ezt az az olvasónk, aki azzal a feltételrendszerrel kereste Swift szedánjuk utódját, hogy továbbra is szedánt szeretne, de csakis ázsiait. Persze nyilván nem volt ezzel egyedül, így látta például, hogy a Honda Accord elérhetetlen, de jól tartja árát a Mazda6 is, amiből tavaly ilyenkor 4 millió forint környékén is csak 10 év körüli, 200 ezer kilométeres példányokat talált, nem is rogyásig extrázva.

Ahogyan addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik, úgy az autófanatikus is addig pörgeti a Használtautót, amíg meg nem találja autóját.

Könnyű persze elveszni az ajánlatok között, pláne könnyű volt még tavaly, amikor még nem volt olyannyira hiány az autó, mint ma, s az sem titok, hogy a külföldi oldalak ajánlatai is képbe kerültek, de a matek már akkor sem alakult feltétlen kedvezően a külföldi autók kapcsán. Az autókeresés egyik első lépése természetesen a preferenciák tisztázása, ha tudjuk, hogy milyen autót szeretnénk, már könnyebb az ajánlatok közül választani, már csak azért is, mert minél több elvárásunk van, annál kevesebb lesz az ajánlat. Ezt a Sonatát úgy dobta fel egyedüli ázsiai, 4 millió forintnál nem drágább és benzines modellként a kereső, hogy első ízben még a napfénytetőt is bepipálta mai tulajdonosa, pedig addig nem is volt nyitható tetejű autója, csak akkor épp, ahogyan mondja „talán a jó Istentől vezérelve mégis bepipálta ezt az opciót. Így pedig már az egyetlen ázsiai szedán volt a Sonata YF, ami rögtön megtetszett neki. [BANNER type="1"] Fizimiskára az Európában is kínált, általunk is tesztelt Hyundai i40-re hasonlít, ám annál 7,5 centivel hosszabb és 2,5 centivel nagyobb tengelytávolságú, 4,82 méter hosszú, amivel valóban nagyon nagy. Méretei és részletei is elárulják, ez bizony az amerikai piacra készült modell. A Sonata YF kódú VI. generációja a 2009-es Los Angeles-i Autószalonon debütált, majd 2012-ben kapott frissítést. Ez a konkrét, 2012-es, már faceliftes példány is az Egyesült Államokból érkezett 2016-ban, alig több mint 20 ezer mérfölddel, azaz évi 10 ezer kilométer sem került bele. Tavaly 85 ezer kilométerrel került mostani tulajdonosához, aki azzal a kompromisszummal tudott alig több mint 135 ezer kilométert futott autót venni, hogy vállalta az autó amerikai piacosságát és azt, hogy a konkrét példány is onnan származik. Ennek nyilván vannak előnyei és hátrányai is. Előny a rogyásig extrázottság. A legmagasabb, Limited felszereltségű autó sok más mellett kétzónás automata klímát, (a szegmensében elsőként) első-hátsó ülésfűtést és első-hátsó tetőablakot, valamint bőr kárpitozást is ad, központi kijelzőjén ma már tolatókamerás, Android infotainment fut Google navigációval és akár YouTube videókkal, ez utóbbi mondjuk már a mostani tulajnál került bele. Előny a motorizáltság is, ami ugyan csak az amerikai alapmotort jelenti, 2,4 literes, szívó benzinest, 200 lóerővel, 6 fokozatú automata váltóval, és ahogyan a korabeli anyagok hirdették, „javított üzemanyagtakarékossággal. Vegyes fogyasztási értéke 7,8 l/100 km, az országúti érték viszont csak 5,9, a városi 11,2 l/100 km, pedig a 250 Nm nyomatékú motorral a 1,5 tonnás saját tömegű autó 9 másodperc alatt tud 100 km/órára ugrani. Ez már a gyakorlatban is nagyon élénknek mutatja, lágy futóművével mondjuk inkább csábít higgadt, mint sportos autózásra. Ugyanakkor a mérföldben skálázott kilométerórával sebességmérővel nagyon vigyázni kell, hogy ne lépjük túl a sebességhatárokat. A futómű (ami elöl-hátul független) lágysága úgy értendő, hogy a 225/45 R18-as abroncsos nyári kerekekkel sem vesét rázó, a 17 colos kerekekkel pedig már kifejezetten komfortos. [BANNER type="2"] Viszont nem lehet elhallgatni azt sem, hogy az amerikai piacos autóba összeválogatott műanyagok, amiből bőséggel van, alacsonyabb minőségűek annál, mint amit a hasonló méretű európai modellektől megszoktunk. Naná, hiszen az autó is olcsóbb azoknál. De annyira talán mégsem, hogy a szedán csomagtérajtaja ugyanúgy a hasznos térbe forduló zsanéros, mint például a régi Swift lépcsőshátújánál vagy például az Európának szánt i40-nél, de míg utóbbinál kapott például műanyag burkolatot, itt azt sem. Ez az amerikai piacon nem fájt, viszont a 2012-es autó már kapott BlueLink kapcsolatot, azaz okostelefon-csatlakozást, elektrokróm középső visszapillantójába pedig iránytűn kívül felprogramozható garázsnyitót is, a „fullextra bőséggel megvan. Vajon mennyire jött be az, hogy a szívó benzines, ázsiai szedán megbízható és elnyűhetetlen? Egyelőre tökéletesen, ugyanakkor a Sonata mostani gazdájánál még „csak 25 ezer kilométert futott, ami persze egyáltalán nem kevés nem egész 1 év alatt. Az autóban már több mint 100 ezer mérföld van, ami bő 160 ezer kilométert jelent. Miután az előző tulaj büszkén hangoztatta, hogy ő 3 évig csak tankolta az autót, a vásárlás után következett az összes szíj és folyadék cseréje (szerencsére a vezérlés láncos), valamint a már hangos generátort is leváltották akkor. A vásárlás előtti gyors körbenézés beigazolódott: minden egyszerűen beszerezhető volt, egyetlen kivétellel, ami a generátor volt, amiből az alternatíva alternatívája volt csak megfelelő, de arra sem kellett heteket várni. Azóta pedig szépen szolgál, 10 ezer kilométerenként új olajat kap, közte abból nem fogyaszt a turbó és mindenféle egyéb „modern ám rizikós egység nélküli, 2,4 literes motor. Étvágya valóban 7-8 liter körüli a vegyes használatban, ami az autó méreteihez és erejéhez mérten abszolút elfogadható, országúton 6,5 literes érték adódik gazdájánál, amivel a 70 literes üzemanyagtartály több mint ezer kilométeres hatótávot ad. [BANNER type="3"] A Sonata YF tehát egy tipikus amerikai utazóautó, hatalmas lépés a Swift Sedánhoz mérten, de méreteivel és ellátmányával a hazai középkategóriások sorából és árszegmenséből is erősen kilóg. A hazai városokban és kapukihajtókban, parkolókban sokszor nyűgösen nagy, utasterének tágasságával viszont kárpótol mindezért. Mivel amerikai modellként itthon ritkaság, fehér hollónak tekinthető a fekete szedán, amit az i40-hez mérten jól elhelyez, hogy Új Zéland, Szingapúr és Kolumbia piacán i45-ként árulták. Ha szeretnénk még látni belőle, az amerikai filmekben találkozhatunk vele bőven, ami azért is jó hír, mert így egyértelmű, fut belőle annyi világszerte, hogy az alkatrészállátás, amire egyelőre szerencsére nincs nagyon szükség, biztosított. Eladhatósága egyelőre nincs terítéken, de az biztos, hogy komplikáltabb lesz, mint az európai piacos modelleké, kell majd ismét egy vevő, akinek fontosabb lesz az autó kényelme, mint az ismertsége. Ugyanakkor például mostani gazdája is kifejezetten szereti azt, hogy erről az autóról – pláne, hogy a formájában európai modellek részleteinek sorát látja -, senki sem tudja, hogy pontosan mi is. A rangja ugyanakkor már csak a méretei és az egyébként nagyon könnyedén koszolódó fekete színe miatt is megvan. Utóbbinak nem is örült a vásárláskor, de használt autóból színt azért ritkán van mód választani, pláne nincs egy amerikai piacos modellnél. Viszont az ajánlat így is megnyerő volt, és az eddigi tapasztalatok szerint az egyébként saját szerelős átvizsgálás után meghozott vásárlási döntés is helyes volt.